Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1916-09-20 / 38. szám
2 Független Budapest háború utáni ár körülbelül középarányosa lesz a mostani és a régi árnak, annál inkább, mert a munkabérek sem lesznek a régiek. A munkabérek felszöktek a háború alatt, pedig a szakmunkások túlnyomó része bevonult és a ke- vésbbé munkabíró munkások gyengébb teljesit- ményeikkel is drágították bérüket. A háború után az életviszonyok általánosan olcsóbbodni fognak, de persze a régi árszínvonalra többé nem térnek vissza. Ehhez képest a munkabérek a munkásoknak a háború előttihez képest magasabb életstandardjához fognak igazodni. Tehát sem a jelzáloghitel, sem az anyagárak, sem a munkabér nem lesz a régi és ha az építkezés háborús dráguláséit átlagban 60-70°/o-osnak vesszük, a háború után 25—35°/о drágulás fennmaradása még mindig biztosra vehető. A telekértékadó mint építkezési kényszereszköz. Ilyen körülmények közt az építkezési mozgalom önmagától való megindulására nem lehet számítani és ha a háborúban meggazdagodottak túl is teszik magukat a drágaságon, élénk építkezési kedv igy nem fog kialakulhatni még akkor sem, ha a telekértékadó behozatala teljesen érvényesíti kényszerítő hatását. Ha lesznek is építkezések, ezeket az oktroj fogja létrehozni. A telekértékadó kényszereszköz, mely építkezésre kényszerítene oly időben, amikor az építkezés drága. Ezt a drágaságot valahogy eli- minálni kellene, mert egyébként a telekértékadó leglelkesebb hívei sem fogják eltagadhatni, hogy oly időben valósítják meg azt, amikor az időpont nem megfelelő. A legalább 25—Jd°/o-os drágaságot csak egy módon lehet ellensúlyozni: a háborús építkezések adómentességének megadásával. A telekértékadó kényszervoltával szemben az adómentesség kedvezmény és mint ilyen tényleg alkalmas arra, hogy lendületet adjon az építkezési kedvnek. Ma, amikor a nagy háborús terhek elviselésére egyre újabb adónemeket valósítanak meg, adómentességről beszélni első pillanatra nagyon időszerűtlennek látszik. De aki a magánépitkezés szanálásának kérdésével közelebbről foglalkozik, mihamar tisztába jön azzal, hogy ez az adómentesség az állam másirányu jövedelmeiben fokozott mértékben visszatérülne. Több uj építkezés volna, az ipari munka több volna s a kereskedelmi forgalmat is növelné ez, hiszen az építőipar az iparágak egész sorát táplálja munkával és a kereskedelmi forgalom jelentékeny részét veszi igénybe. Az építőipar fellendülése nagyban fokozná az ipar és kereskedelem kereseti adóját, valamint a munkások fogyasztási adóképességét és igy az állam adóbevételeit végeredményben csak emelné. Mozgalom az adómentességért. Az adómentesség eszméjét elsősorban az építőipari körök forszírozzák. Ettől várják a három év óta tartó pangás enyhülését.. Érvelésük abban kulminál, hogy ha a háborús nyereségeket. megadóztatták, viszont a háborús veszteségeket rekompenzálnia kell az államnak, amely a hci- ború egész tartama alatt amúgy sem segített az építőipar bajáin. Az adómentességi mozgalom már egy év előtt megindult. Az építőipari szakegyesületek memorandumot terjesztettek a pénzügyminiszter és a polgármester elé, amelyben kérték, hogy mindazok az építkezések, melyek a) a háború előtt kezdettek ugyan meg, de csak az 1915. év folyamán fejeztettek be; b) amelyek a háború folyamán kezdettek i meg, végül c) amelyek a bekövetkezendő békekötés után három éven belül kezdetnek meg, rendkívüli adómentességben részesüljenek és ezekre az éptb letekre befejezésüktől számított bizonyos időn belül törvényhatósági vagy községi adó sem rovassák ki. A memorandumban nem jelölik meg az adómentesség időhatárát, de úgy tudjuk, hogy legalább tizenötévi adómentességet tartanak szükségesnek. 1 ihar Károly székesfővárosi adószámtanácsos szintén foglalkozik az adómentesség kérdésével a következő alapon : adómentességben részesi- tendők mindazon lakóházak, melyeit a békekötés után 10 éven belül a főváros belterületén, azaz a gr. Haller-utca, Orczy-út, Köztemetőéit, Rottenbiller-, Szív-, és Csanádi-utcák, illetve a Margit-, Krisztina- és Attila-körutak által határolt területen lakhatóvá váltak. A teljes 30 éves adómentességre csak azok a házak tarthatnak igényt, amelyek a békekötést követő két évben készülnek el. A következő 3 —10 évben épülő házak csak 28—20 évi adómentességben részesülnének akként, hogy a törvény életbelépése és az építkezés befejezése között eltelt évek ugyanmd idővel apasztják az .adó- mentesség mérvét. Aki hamarább építkezik, hosszabb ideig élvezze a kedvezményt, mint aki csak később szánja rá magát. A főváros álláspontja. Úgy tudjuk, a pénzügyminiszter ad akta tette az építőipari egyesületek memorandumát s a főváros tanácsa, amely dr. Vita Emil tanácsnoknak osztotta ki referálásra, szintén nem siet azt felkarolni. Beavatott helyről nyert információnk szerint a fővárosnál legfeljebb a póladó mérséklése lesz elérhető. Számos városatya a túlzsúfolt és higiéneellenes lakások megszüntetése, illetve speciálisan a — háború után különben is fölötte szükséges — kislakás-építkezések szempontjából nem zárkóznék el bizonyos adókedvezmények megadásától. Az adópolitikusok fölfogása. Ami az adópolitikusok felfogását illeti, azt az alábbiakban ismertethetjük. Damaschke, a hires német adópolitikus szerint okos és helyes dolog a földjáradék adóját, vagyis a telekértékadót összekapcsolni a hozadéki adók leszállításával. Ha adómentességet adunk telekértékadó nélkül, akkor, mint ismeretes, egyenesen ajándékot adunk a telektulajdonosnak. Minden adómentesség bizonyos tekintetben erkölcstelen, de pláne az építkezéseké az, amelyek jövedelmezőségét közköltségen létesült előnyök (útaszfaltozás, közlekedési eszközök stb.) mozdítják elő. Ha azonban az adómentességet összekötjük a telekérték- adóval, akkor egészen más a helyzet s ez egyúttal szőrit is az építkezésre, még határosabban, mint a teherértékadó egymagában. Viszont ha az adómentességet egymagában vinnők keresztül, ezzel csak egy átmeneti építkezési kampányt tudtunk csinálni. A kettőt junktim megcsinálni volna a legideálisabb és feltételül kell állítani, hogy 1. az adómentességgel eleső hozam nem lehet nagyobb, mint a telekértékadóval keletkező hozam ; 2. az adóelengedés nem lehet parciális, nem szólhat eg} es kerületekre vagy utcákra, más városrészben fekvő telkek hátrányára. Hivatkoznak e tekintetben arra, hogy a bécsi Ferenc József-kaszárnya lebontásánál erre a telekkomplexumra 30 évi adómentességet adtak, mire e telkek ára felszökött 2.600—3.000 koronára m--ként, ellenben a környékben levő, ugyanolyan értékű, de kedvezményben nem részesült telkek ára 1.000 — 1.400 koronára csökkent. Látnivaló, hogy a magánépitkezés fellendítésének kérdésében a telekér tékadónak az építkezések háborús adómentességével kapcsolatos megvalósítása oly megoldási alap, amely az e körül számbajövő különféle szempontokat a legjobban egyezteti össze. A gyengén álló adó- mentességi mozgalom sikere érdekében igen kívánatos volna, ha a mozgalmat e junktimos alapra helyeznék s a jövőben ennek jegyében törekednének az eszme híveit szaporítani. Róbert Oszkár. IIIIBRHIIIIIIIIRIIinnijRIIBIIIIOIIIIIIlDmi! n/n kötvények a legelőnyö- Jsebbek élet-, tűz, baleset-, szavatossági-, betöréses- lopás elleni, üveg-, jég-és állatbiztosításoknál. Felvilágosításokkal, prospektusokkal és díjajánlattal szívesen szolgál a Általános Biztosító R.-T. igazgatósága Budapest, VII. kerület, Károly-körút 3. szám в és a társaság képviselőségei az ország minden részében. ■ S Összes biztosítékok 22 millió korona. — Kartellen kívül. ■ ■ Részvénytőke 6,000.000 korona. Telefon: 153—93, 2—11, 2—12. S Védjegy. Harctéren küzdő szeretetteinknek küldjünk MODIANO- CLUBSPECIALITÉ hüvellyel készített CIGARETTÁKAT, hadd lássák, hogy nekik mindenből a legdrágábbat (1 doboz 70 fillér, 1 könyvecske sodorni- való papír [70 lap] ára 12 fillér), tehát a legjobbat is, választjuk! Fiillei Budapest korábbi évfolyamai (1906,1907,1908,1909,1910, 1911,1912, 1913,1914, 1915) félvászonkötésben kötetenként 20 koronáért kaphatók a kiadóhivatalban: VII., Szövetség-utca 22. szám. KOVALD fest, tisztit i Budapest, VII., Szövetség-utca 35—37. ImW ■ ВГштвтЫ Gyüjtőtelepek a székesfőváros minden részében. — Képviseletek a vidék legtöbb városában. Telefon 58—45, 128—13.