Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1916-09-13 / 37. szám

Független Budapest Ősszel tárgyalják a telekértékadót (Pikier J. Gyula statisztikai hivatali igaz­gatót bízták meg a javaslat elkészítésével.) A képviselőház augusztus 25-iki ülésén P. Ábrahám Dezső országgyűlési képviselő az adóvita kapcsán fel­hívta a kormány figyelmet a lakaskérdésnek a háború után hirtelen hatalmasan megnövekedő horderejére. Rámutatott arra, hogy a lakástermelés fokozása első­rangú érdeke lesz a városi polgárságnak, különösen a kispolgári és munkáselemnek, amely a háborúból oly kötelességtudóan veszi ki a részét. Megállapította, hogy ebből a szempontból nincs gyakorlati értéke a vagyonadó-törvényjavaslat 15. §-ának, amely szerint ,,a városi ingatlanok értékének megbecslésénél az el­adás esetén elérhető ár vehető a’aput tekintet nélkül az időleges és különleges értékesítést lehetőségekre. Emellett a) ha beépített ingatlanról van szó, ennek átlagos tiszta hozadéka, b) ha pedig be néni épített ingatlanról van szó, az ingatlan fekvése és beépítésé­nek korábban vagy későbben bekövetkezhető lehetősége is megfelelően figyelembe veendő.“ Ábrahám ezzel szemben radikális intézkedést sürgetett és követelte azt, hogy ,,a kormány a lakáskérdés megoldása szem­pontjából kényszerítse a telektulajdonosokat, hogy beépítetlen ingatlanaikat építsék be.“ Ábrahám képviselőnek ez a városfejlesztési és lakás- politikai szempontból fölötte rokonszenves propoziciója egyedül a városi telekértékadó behozatala útján való­sulhat meg. A székesfőváros tanácsa már felismerte annak igazságát, hogy ez az egyetlen hatékony eszköz a telekspekuláció meggátlására és a lakásprodukció fellendítésére, A közgyűlés még a múlt évben’ egy­hangúlag utasította a tanácsot a telekértékadó-javaslat benyújtására, a pénzügyi bizottság pedig a Harrer-féle telekjavaslat tárgyalásakor szintén egyhangúlag azt határozta el, hogy felszólítja a tanácsot a javaslat mielőbbi elkészítésére. Úgy tudjuk, hogy a javaslat kidolgozásával a telekértékadó-kérdés legkiválóbb isme­rőjét és úttörőjét, Pikier J. Gyulát, a székesfővárosi statisztikai hivatal aligazgatóját bízták meg, akinek munkája már előrehaladott stádiumban van, úgy hogy a javaslat az őszi közgyűlések valamelyikén tárgya­lásra kerülhet. A javaslat tárgyalásának közelgő aktualitása alkalmából módunkban volt megismerni azokat az irányelveket, amelyek szerint a városházán a telekértékadó megvalósítását tervezik és azokat a következőkben foglalhatjuk össze: A közönség a telekértékadót leggyakrabban össze­téveszti a telekértékemelkedési adóval, amelynek pedig sem szociális, sem pénzügyi jelentősége nincsen, mert nem a földjáradék megadóztatása, hanem forgalmi adó, amely csak a telek eladásakor esedékes. A köz­felfogás minden adóban drágítást lát és a telekérték- adóról is azt hiszi, hogy csak emelné a házbéreket, mert a háztulajdonos áthárítaná azt a lakókra. Mindez a telekértékadó esetében nem áll meg. A telekérték- adól mindenütt a lakásárak csökkentése céljából hozták be és mindenütt teljes sikerrel járt. Johannisburg vá­rosa egy, a lakásínségről készített elaborátumában bátran kimondja, hogy a lakásínség enyhítésére irá­nyuló minden más eszme és kísérlet »csak játszás a kérdéssel«. A telekértékadó nem teheti drágábban ki- adhatóvá a lakásokat, mert a lakáskereslet és kínálat legfeljebb nem befolyásolja, ennélfogva a drágábban kiadhatás lehetősége nem áll be, ellenben kikerülhe­tetlen, hogy — ha bármily kevéssel is — (t. i. ha alacsony az adó) ne vezessen új lakástermclésre, ami természetesen a lakást csak olcsóbbá teheti. Hogy mennyivel teszi olcsóbbá, az a telekértékadó nagysá­gától függ. Ezzel ellentétben a hozadékadó emelése gátolja az építkezést és ennyivel drágítja a lakást. Ezt nevezik áthárításnak, aminek azonban a telek- értékadónál lehetősége nincsen. A lakás-ár sem a háztulajdonosnak mindig meglevő drágitó tendenciá­jától,sem alakónak mindigmeglevő olcsóbbitótendenciá­jától nem függ, hanem a kereslet és kínálat, vagyis a lakáspiac állásától. A hozadéki adó a lakáspiacot a háztulajdonos érdekében alakítja, — a telekértékadó a lakók érdekében. A drágítás fogalma azonban, mi­után eddigi adóink mind drágítok, a közönség gondol­kodásában annyira egybe van forrva az adó fogalmá­val, hogy a közönség nem tudja átlátni, hogy a telek- érlékadó nem drágítja, hanem olcsóbbitja a lakást és 3 ez adja meg a kérdés nagymérvű szociális és köz- gazdasági fontosságát. A telekértékadót '/A/o-osnak tervezik és ezzel szemben felmerülhet az a nézet, hogy a telekspeku­lánsok inkább megfizetik az alacsony telekértékadót és tovább spekulálnak. Ez azonban téves, mert a telekértékadónak ott is megvan a hatása, ahol a telékár és telekkihasználás közt igen nagy a disz- paritás, tehát elsősorban oly eseteknél, ahol az ár nagymértékben irreális és spekulativ, ami a gazda­sági életnek egyik legnagyobb és legmélyebb betegsége. A legtisztultabb telekpolitika a hozadéki adók teljes konvertálása telekértékadóvá. Ez a földspekulációs elemet kiveti az építkezésből és az építkezést reális üzletté teszi, amelynél csak az objektummal s annak rentabilitásával lehet számolni. Az építésznek is az volna a feladata, hogy az épületet minél tökéletesebben és célszerűbben állítsa elő, a telek jó kihasználását tehát óriási mértékben protegálná a telekértékadó. A közérdek szempontjából talán elegendő lesz egyetlen oldalról megvilágítani a telekértékadó jelentő­ségét. Eléggé ismeretes, hogy a közlekedés javulása, az egyes városrészek forgalmi fejlődése hogyan kon- vertálódik az illető környéken telekáremelkedéssé. Legillusztrisabb példa erre a lágymányosi telkek ár­emelkedése a Ferenc József-hid létesülése óta. Ugyanez áll a jelzáloghitel megolcsóbbitására is. Ha olcsóbbá tesszük a jelzáloghiteit, bizonyos idő múltán annyival drágább lesz a telek. Ismeretes dolog, hogy nemcsak a jelzáloghitel nagysága igazodik a telek ára szerint, hanem megfordítva, a telek ára is a jelzáloghitel elér­hető nagysága szerint. Az építési szabályzat időnkénti megkönnyítése szintén csak drágábbá teszi a telket. Ha ezen drágu­lást ki nem használják és a nyújtott könnyítések tényleges kihasználását a telekértékadóval ki nem kényszerítjük, akkor csak megajándékoztuk a telek- tulajdonost és a nyújtott kedvezmény idővel maga­sabb telekáirrá konvertalódik. A könnyítések és kedve­zések nagyon szép és hasznos dolgok lesznek a telek­értékadó behozatala után, de ma a helyzet az, hogy a keletkezett előnyök kilenctizedrésze a telektulajdonos zsebét gyarapítja, mint megszólgálatlan jövedelem, — az előnyök elérésére fordított közterhek ellenben a többi polgárságot nyomják. A telekértékadónak csak a tiszta telekérdekeltség lehet ellene. A háztulajdonosok Németországban erélye­sen melléje álltak, mert hamar belátták, hogy az ő adószolgáltatásaik költségén létrejövő fejlődés az üres és kihasználatlan telkek árát hizlalja meg, anélkül, hogy azok a közterhekben résztvennének. Az adónak a telekérték szerinti kivetése Németországban egy csa­pással megváltoztatta a helyzetet és erélyesen kikezdte a tiszta földspekulációt. Ha a fentiekhez hozzávesszük azt, hogy pénzügyi, városfejlesztési, lakáspolitikai és egyéb szociálpolitikai szempontokból (a háború utáni munkanélküliség enyhi- tése, a pangó építőipar fellendítése, kislakások építése a harctérről hazatérők befogadására stb.) mily nyil­vánvaló nagy jelentőséggel bir a telekértékadó beho­zatala, megállapítható, hogy a községi politikának a most kezdődő uj munkaidőben alig lesz ennél fonto­sabb és üdvösebb progresszív szellemű feladata. Róbert Oszkár. Hírek a városházáról. * Uj bizottsági tagok. A nyári szünet alatt két bizottsági tag halt meg: dr Györy István ferenezvárosi ügyvéd és dr..Breitenféld F'erenc jó­zsefvárosi orvos. Győry István helyére, mivel а IX. kerületben 1909. évből szabadon válasz­tott póttag nincsen, az 1912. évben választott Wolf Vilmos államvasuti hivatalnok, bizottsági póttag kerül be a törvényhatósági bizottságba, dr. Breitenfeld Ferenc helyére pedig a legtöbb adót fizetők sorából az 1909.-ben választott pót­tagok közül a soron következő Gottermayer Nándor könyvkötő. Az alkalmazottak családi pótléka. Az alkal­mazottak még mindig nem tudnak semmi bizonyosat a családi pótlék kifizetéséről. Kiosztottak közöttük egy ivet, amelynek kérdő adatait mindenkinek ki kel­lett tölteni, hogy azonban az erre vonatkozó belügy­miniszteri leirat mikor kerül a közgyűlés elé, még senki sem tudja. A közgyűlés egybehivására nem történt intézkedés; addig pedig, amig a közgyűlés el nem fogadja a belügyminiszter kiigazításait, nem le­het kifizetni a családi pótlékot. Az alkalmazottak ilyenformán elestek attól a reményüktől, hogy a szeptemberi szezonban télire bevásárolhassanak ma­guknak, mert a legjobb esetben októberben fognak hozzájutni az őket jogosan megillető pótlékhoz. — Más oldalról viszont arról kapunk hirt, hogy a ta­nács, dacára annak, hogy a rendes gyakorlat szerint addig, amig a közgyűlés a belügyminiszteri módosí­tásokhoz hozzá nem járul, a pótlék nem volna kifi­zethető, arra való tekintettel mégis, hogy mostanában közgyűlést nem hívnak össze, elhatározta, hogy a közgyűlés utólagos jóváhagyása reményében a köz­gyűlési határozatnak a miniszteri leiratnak nem érin­tett részét végrehajtja és igy az alkalmazottak a csa­ládi pótlékhoz még e hónap folyamán hozzá fognak jutni. Az alkalmazottak érdekében a tanácsnak ezt az intézkedését, ha tényleg valóra váltják, csak helye­selni lehet, mert a fővárosi alkalmazottak a családi pótlék kifizetését amúgy is régen várják. Vasközut. Egy vállalkozó a főváros terüle­tén uj burkolat alkalmazására kért engedélyt. Ez az uj burkolat 10 cm. vastag betonrétegből áll, amely vaslemezekkel van megerősítve. A vállalkozó ezt a próbaburkolatot, amelyet vas- liözutnak nevez, a Gizella-uton fogja létesíteni, természetesen azzal a kötelezettséggel, hogy ha a próbaburkolat nem válik be, a vállalkozó a saját költségén tartozik visszaállítani a régi Út­burkolatot. Hol a cukor ? Az utóbbi időben mind több pa­nasz érkezett a közélelmezési ügyosztályhoz, hogy a fűszereseknél nem lehet cukrot vásárolni. A cukor­ka rtel szerint a fűszeresek elegendő mennyiségű cuk­rot kapnak és hogy még sem adják azt a közönség­nek, annak oka az, hogy a maximális áron fölül adják el a Budapesten gombamódra elszaporodott cukorgyáraknak. A cukorgyár minden árat megfizet a cukorért, mert száz korona értékű cukorból és egyéb anyagból ötszáz korona értékű cukorkát tud gyáratni. Budapesten a háború alatt körülbelül kétszáz cukorkagyár keletkezett, amit úgy kell érteni, hogy piszkos udvari szobákat és pincéket rendeztek be cukorkagyárnak. A Teleki-tér környéke tele van ilyen cukorkagyárakkal, amelyek állandóan maximális áron fölül vásárolják a cukrot. Azt hisszük, a főváros hatóságának közbe kellene lépnie, hogy a cukorral űzött visszaélést a közönség érdekében megakadá­lyozza. Nem lehet eltűrni, hogy a mai nehéz időben uzsorások a teljesen fölösleges cukorkagyártás ré­szére foglalják le a szükséges cukrot és igy azt el­vonják a közönség elől. A közélelmezési ügyosztály már régebben tervbe vette, hogy a községi élelmiszer­üzem utján hoz forgalomba cukrot, ezt a tervét azon­ban — nem tudni mi okból — elejtette. A közönség érdekében arra kell kérnünk az ügyosztályt, hogy foglalkozzék újra a cukor árusításának tervével és miután a fűszeresek ebben nem bizonyultak megbiz- hatóaknak, gondolkozzék arról, hogy nem volna-e szükséges a fővárosnak monopolizálnia a cukor el- árusitását ? NYILTTÉR. Nyilatkozat. »Az Est« szeptember 10-iki számában Fényes László ur hosszabb cikkben ügyleteket sorol fel, melyeket mint a Fővárosi Műszerüzem igazgatója kö­töttem s amelynek tárgyában ellenem nyomozás van folyamatban. A valóságnak megfelel azon tény, hogy Fényes László ur ellenem ő összegyűjtött adatokkal feljelen­tést adott be. Persze, a feljelentésnek természetes sorsa a nyomozás. Sajnos, nekem egy napilapnak összes hasábjai nem állanak rendelkezésemre. A törvény tiltja, hogy bűnügyi nyomozat alatt levő ügy részletei a nyilvánosság előtt tárgyaltassanak. Hogy ez alól a törvény alól mentessége van Fényes László urnák, ez nem vezethet oda, hogy a nagy- közönség újságcikk nyomán és bírói Ítélet előtt va­lakit elitéljen. A nyomozás során kétségtelenül ki fog derülni, hogy Fényes László ur cikkében felhozott összes vá­dak és inkriminált tények ki vannak színezve s nem fedik a valóságot. Még a nyomozás stádiumában ki fog derülni teljes ártatlanságom s az, hogy Fényes László urat adatgyűjtésében félrevezették. Az újságolvasó közönséget arra kérem, hogy véle­ményét a birói döntésig függessze fel. Tisztelettel Dénes Gy. Aladár.

Next

/
Thumbnails
Contents