Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1916-08-23 / 34. szám
Tizenegyedik évfolyam. 1916. augusztus 23. 34. szám. Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja. Megjelenik minden szerdán, a szükséghez képest többször is. ♦ előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST“ melléklettel együtt: Egész évre 16 kor. ф Félévre 8 kor. Főszerkesztő: DR SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VII., Szövetség-u. 22. TELEFONSZÁM : József 45—82. Perspektíva. Szeretnők a Dunakonferencia minden magyar résztvevőjének elméjébe és szivébe vésni, hogy Budapest jövendő nag}^sága alapozódik meg azokon az értekezleteken, amik szeptember első hetében itt fognak lezajlani. Ne tekintsék ezek az urak puszta udvariasságnak és sablonnak, hogy a konferenciát épp a fővárosban tartják meg s számoljanak azzal a körülménnyel, hogy az osztrákok minden érvet és minden eszközt meg fognak ragadni annak az elérésére, hogy a dunai forgalom szabályozásánál háttérbe szólítsák Budapestet s a magyar fővárosnak várható közgazda- sági szerepét. A »B. H. <• egyik minapi számában olvastunk egy alapos, szakszerű, gyönyörű tanulmányt arról, hogy az osztrákmagyar birodalom tulajdonképeni köz- gazdasági centruma nem Bécs, a mesterségesen fejlesztett nyugati főváros, hanem Budapest, amely az európai országok csereforgalmát lebonyolító nemzetközi és természetes szárazföldi és tengeri utak centrumában fekszik s mint ilyen a jövő perspektívájában mindenesetre jelentős szerepet játszhatik, ha az illetékes tényezők ennek a közgazdasági ténynek értékét érvényre juttatják. Ott tartunk tehát, hogy ezen a »ha« szócskán fog múlni a magyar fővárosnak egész jövendő nagysága. Hogy Budapest természeti fekvésénél fogva a legalkalmasabb arra, hogy Európa kelete és nyugata között olyan összekötő kapocs legyen, amilyen az emberi szervezet különféle részei között a szív, erre nézve elegendő bizonyíték az is, hogy a német gazdasági tényezők már felismerték a magyar főváros jelentőségét s mialatt tekintetüket mohón vetik a Balkán, Törökország és Kisázsia gazdasági szerepe felé, nem felejtkeznek meg arról, hogy ezekhez a területekhez a leggazdaságosabb ut a Dunán át s ennélfogva Budapesten keresztül vezet. A németek ok nélkül semmit sem csinálnak s főleg gazdasági téren sohase udvariaskodnak, hanem a legegyenesebb utat választják céljaik érvényesítésére. Célszerű, hogy a Duna kihasználása tekintetében a magyar gazdasági érdekeknek parallel érvényesülési koefficiumot állítsunk fel a németekével. Csak most tűnik ki igazán, hogy Németország tekintete a dunai vizi ut fontossága felé fordul, hogy évtizedeken át milyen mesterséges eszközökkel altatták el azokat a magyar érdekeket, amik a Duna értékesítéséhez fűződnek. Csak most válik bizonyossá, hogy e téren évtizedes mulasztások ódiumát kell eltüntetni, s évtizedes hibákat kell jóvátenni. Mindezeknek a megoldása most azoknak a kezében lesz, akik a dunakonfe- rencián a magyar érdeket képviselik. Óriási feladat hárul ebben a tekintetben különösen Bárczy István dr. polgármesterre, akinek — igenis — ki kell harcolni azt, hogy Budapest a Duna révén ahoz a pozícióhoz és szerephez jusson, amelyből hosszú időn keresztül mesterségesen kirekesztették. Ennek a feladatnak a megoldása egész embert kíván s egész ember erélyét köti le. A polgármester mindezideig ilyen egész embernek bizonyult, bár valójában csak most fog kiderülni, hogy az a nagy bizalom, amellyel a törvényhatóság mindenkori munkásságát támogatja, valóban egész embert tüntet-e ki a messzemenő ragaszkodással. Sajnálnék, ha apró-cseprő s a jövő fejlődés szempontjából jelentéktelen adminisztrációs nüanszok megfosztanák Bárczyt attól a koncepciótól, amely ilyen feladatok megoldásánál nélkülözhetetlen kelléke az igazi kommunizátornak. MERLEGEN. * Szent István napjának ünnepi hangulatát meglehetősen elmosta a borongós idő, de vájjon intenzivebb lett volna-e a magasztos hangulat, ha ragyogó napfény ömlött volna végig az utcákon ? Aligha tévedünk, ha feltételezzük, hogy a főváros társadalmának leikébe már csak az a momentum önthet uj fluidumot, ha a templomokban meg- kondul a béke ünnepi harangja... A Szent István nap jelentőségből semmit sem veszített ugyan, de külsőségekben idestova eltompul, ellaposodik egészen s valami száraz, egyházi aktussá változik, ami nem képes annyira megmozgatni az emberi sziveket, ameny- nyire ennek az ünnepnek nemzeti értéke megkívánná. A világháború alatt, amikor a vasutak az ünnepi olcsóságot kiküszöbölik, természetesen a vidéki forgalom is egészen megcsappant s ilyenformán a megszokott és sablonos körmenettől eltekintve mindössze csak a"‘Szent István napi lóverseny képvisel tömeges tömörüíési értéket, amivel pedig józan észszel nem szokás eldicsekedni .. . * A váron atyáit kezdenek visszaszállingózni a fővárosba s ilyenkor indulnak meg azok a purparlék, amelyek egy-egy időre előnevelik árnyékukat s sok mindennek megrajzolják már most a körvonalait. Nem tagadható el s mint lünef okvetlenül feljegyzésre érdemes, hogy bizonyos mértékadó köröknek éppenséggel nincs ínyére az az állandó kip ellen gér ezé s, amivel bizonyos oldalról a főváros adminisztrációját illetik. Ezek a derék és a főváros érdekeit szivükön viselő városatyák azt mondják, hogy apiszoknak és a szenynek ez az állandó jellegű kavargaiása a külföld szemében sokkal rosz- szabb színben tünteti fel a fővárost, mint amilyen valójában. A panama-szaglálás okos és célszerű lehet, ha a háttérben csendesen érvényesül s a maga leleplezett szennyesét csak olyankor viszi ki a piacra, amikor máskép nem lehet tisztára mosni. De minden kákán csomót keresni s hajszolni a bűnbakokat, mintha parfor се-vad ászok legalkalmasabb vadászterülete volna a főváros, jóra és üdvösre valóban nem vezethet, mert azoknak a kedvét is elveheti a tisztogatástól, akik csöndben és zajtalanul évenként néhány panamaférget ütnek agyon, anélkül, • hogy ebből nagyobb kázust csinálnának, mint amennyit az ügy esetrölesetre megérdemel. * Botrányos közlekedési viszonyainkon jó volna valamiképen úgy változtatni, hogy a főváros az összes illetékes tényezők bevonásával ankétot tartana s ezen vitatná meg azokat a szempontokat, amik a közlekedés javításánál figyelembe veendők volnának. Több szem minden esetre többet lát s több ész is több megoldási módot tud javasolni. Nem szabadna tűrni azonban, hogy a legforgalmasabb időben s a legforgalmasabb útvonalakon mindig mizériák érjék az utasokat s éppen azok bo- szankodjanak a legjobban, akik az olcsó közlekedés gyorsaságára építik fel azt a kis nyugalmukat, ami kenyérkeresetük közben kínálkozik. A budapesti Dunakonferencia. A budapesti Dunakonferencia, melynek megtartása nagy diadala Budapestnek, szeptember 4.-én kezdődik meg. Programm]a, melyet az előkészítő bizottság elnöksége már szétküldött, gazdag és változatos s valóban alkalmas arra, hogy előbbre vigye a Duna kérdésének megoldását. A konferencia tárgyai: a műszaki munkálatok a szabad hajózás érdekében, az országközi jellegű dunai jogi kérdések s a belső hajózás magánjogi kérdései. Az első kérdés előadója Fociz Ede tanácsnok, az út- és csatornaépítő ügyosztály vezetője, a második kérdésé Bleyer József, Regensburg város első polgármestere, a harmadiké pedig Loebl Richárd dr. ügyvéd, az aussigi Elbe-egyesület elnöke. Az első felolvasás után hozzászól a tárgyhoz az osztrák Duna érdekei szempontjából Reich Rudolf cs. kir. miniszteri tanácsos, az osztrák Dunaszabályzó bizottság folyamépitészeti igazgatója, a bajor Duna érdekei szempontjából Wiedemann Ágost bajor királyi építészeti tanácsos, a bajor királyi út- és folyamépitészeti hivatal vezetője Deggen- dorfból. E fölolvasások mindegyike után vita indul meg. A tanácskozás alkalmából a Magyar Tudományos Akadémia helyiségeiben Duna- kiállitás lesz. E programból látható, hogy Budapest vezetőszerepet biztosított magának a Duna ügyeinek intézésével. Nem akarunk rekriminálni, nem akarunk hosszabban foglalkozni Weisskirchner bécsi polgármester szereplésével, annyit azonban megjegyzünk, hogy Bécs érdekei másodrangú fontosságúak kell, hogy legyenek akkor, amikor Budapest érdekeiről kerül szó. Budapesté a vezetőszerep; erre predesztinálja nemcsak szerencsés földrajzi helyzete, hanem vezetőinek buzgósága és tehetsége is. A természet Budapestet tette meg a Duna középpontjává, a
