Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1916-08-16 / 33. szám
Tizenegvedik évfolyam. 1916. augusztus 16. 33. szám. Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja. Megjelenik minden szerdán, a szükséghez képest többször is. + előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST“ melléklettel együtt: Egész évre 16 kor. + Félévre 8 kor. Főszerkesztő: DR SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VII., Szövetség-u. 22. TELEFONSZÁM: József 45-82. Uj adók. A képviselőházban széles mederben folyik a vita a kormány adóreformjairól. Pro és kontra súlyos érvek hangzanak el, amik nagy szakértelemmel, a változó időknek változó szellemével igyekeznek megtalálni azt az arany középutat, melyen az uj adójavaslatok elérhetnék azt a céljukat, hogy tényleg azt sújtsák nagyobb adóval, aki el is bírja azt. Ha ezt a szempontot állította volna fel zsinórmértékül a kormány, bizonyára nem lett volna szükség arra, hogy Vázsonyi Vilmos a városi lakosság védelmében olyan súlyos támadásban részesítse az adójavaslatokat. Tény és való, hogy a progresszivitásnak teljes aránya s az igazi adóalanyoknak csuda cirógatása túlságosan nagynak és súlyosnak tünteti fel azokat a terheket, amely az adóreform folytán a városi lakosságra fognak nehezedni. Ez már olyan hiba, amit okvetlenül ki kell rekeszteni a készülő törvényes intézkedésekből. Vázsonyi diszkréten elhallgatta az okokat, amik főkép aggodalomba ejthették őt, mint a városi érdekek prononszált védelmezőjét. A városi polgárság már most is nyög a terhek alatt, amik vállaikra nehezednek. Ha fokozzák ezeket a terheket s nem gyarapodik ezzel egyidejűleg a teherbíró képessége is, egész bizonyosan nem lesz képes megoldani azokat a feladatokat, amik majd akkor jelentkeznek, ha uj községi adók formájában el kell tüntetni a háború deficitjeit. A városi lakosság példásan teljesiti háborús kötelességeit. Csak szét kell nézni a közigazgatás és társadalmi szervezet minden ágazatában, hogy meglássa az avatatlan is azt a nagy készséget, amiben a polgárság a háborús célokkal összeolvad. Ez a példátlanul nagy polgári erőfeszítés mindenesetre megérdemelné, hogy az adóreformban a lehetőségek határain belül honoráltassék. Erre jelölte meg Vázsonyi hatalmas beszédében jó objektumnak a különféle monopóliumokat, amik az állam javára intézményiig biztosíthatók. A különféle élelmiszereknek állami kezelés alá vétele kettős irányban gyakorolna jó hatást. Egyrészt szaporítaná az állami bevételeket, másrészt megmentené a városok polgárságát az élelmiszeruzsorától. Ez az utóbbi nemcsak azt biztosítaná egyúttal, hogy a lakosság hatványozottabban ' részt vehessen az állami terhieknek viselésében, hanem azt is, hogy abból a megtakarításból, ami az élelmiszeruzsorától való megmentése révén jelentkezne, hozzájárulhasson a városi deficit csökkentéséhez. Ha reformokat csinál a pénzügyi kormány s uj jövedelmeket akar statuálni az államnak, legyen meg benne a bátorság ahhoz is, hogy hozzányúljon a darázsfészekhez, amit ma az ország lakosságának élelmiszerekkel való ellátása' képvisel.- Ma nincs fontosabb érdek, mint az, hogy az állam minden rázkódtatás nélkül érje meg a felszabadulást s az uj jövőt,Tami a békével fog beköszönteni, ne 'kezdje akkora teherrel, amely polgárai számára lehetetlenné teheti azt, hogy leszakítsák az áldásos nyugalom gyümölcseit. A főváros új jövedelmi forrásai. Elmúlt heti számunkban közöltük Feleki Béla dr. részletes nyilatkozatát a főváros új jövedelmeit illetőleg. Most egy igen tekintélyes bizottság’ h>g,- a kinek véleménye különösen pénzügyi téren nagy súllyal esik a latba, tisztelte meg a »Független Budapest«-et alábbi cikkel. A háború harmadik esztendejében mindjobban aktuálissá válik az a kérdés, hogy miként lehet helyreállítani és hosszabb időre biztosítani a főváros pénzügyi egyensúlyát. A főváros háztartásában mutatkozó deficit oka nagyrészt a háborúra vezethető ugyan vissza, de már előzőleg a balkáni háborúval járó gazdasági krízis is éreztette káros hatását és épen ez volt az oka annak, hogy már a háború előtti időben minden oldalról hallottuk sürgetni, hogy a a főváros gondoskodjék uj jövedelmi forrásokról. Azok az adónemek, amelyeknek a behozataláról már a háború előtt volt szó, egyelőre lekerültek a napirendről, mert behozatalukra a háborús viszonyok egyáltalában nem látszottak alkalmasaknak. Mégis úgy gondoljuk, hogy akkor, amidőn általában a főváros új jövedelmi forrásai kerülnek tárgyalás alá, nem lehet figyelmen kívül hagyni a köztudatba már amúgy is átment két új adót. Ez a két új adó : az értékemelkedési adó és az automobiladó, amelyek behozatalára nézve a közgyűlésen és a pénzügyi bizottságban is több indítvány merült föl. Az értékemelkedési adó behozatalát Pozsony város törvényhatósága a háborús viszonyok dacára is, a múlt havi közgyűlésén határozta el. Ha Budapesten a háborús viszonyok ezeknek az adóknak a behozatalát egyelőre késleltetik is, akkor, amidőn a közgyűlés az őszszel tárgyalni fogja a főváros háztartásának a rendbehozatalát, dönteni kell arra nézve is, vájjon az említett két adó behozatalát szükségesnek tartja-e és ha igen, milyen formában ? Ha ebben a kérdésben a közgyűlés mást nem is határoz, mindenesetre fel fogja hívni a tanácsot, hogy ezen két adónak a háború után alkalmas időben való életbeléptetése iránt tegyen előterjesztést. Bármily nehéz is, különösen a mostani nehéz megélhetési viszonyok mellett, állást foglalni új adók behozatala mellett, vagy általában véve helyeselni a polgárság bármily irányban való megterheltetését, mégis be kell látnia mindeneinek, hogy amint az állam nem zárkózhatik el az elől, hogy az ország polgárainak az áldozat- készségét fokozottabb mértékben vegj e igénybe, épen úgy a főváros sem lehet abban a helyzetben, hogy — a maga deficites háztartása mellett folyton növekvő kiadásainak fedezetéről — még a legnagyobb takarékosság alkalmazásával is a főváros lakosainak újabb megterheltetése nélkül tudjon gondoskodni. És ha a város ügyeinek intézése olyan kézben van, amely kellő garanciát nyújt arra nézve, hogy amint a normális viszonyok beállanak, helyes gazdasági politikában és újabb nagyarányú szociális alkotásokban a lakosság újabb megterheltetésének ellenértékét meg fogja találni, minden különösebb aggodalom nélkül belenyugodhatunk abba, hogy a főváros új jövedelmi forrásokat nyisson a maga számára már most, a háborús idők alatt is. E tekintetben elsősorban kell megemlítenünk a a vigalmi adót, amelynek a tervezetét a pénzügyi ügyosztály már régebben elkészítette, amint az a »Független Budapest« egyik korábbi számában kimerítően ismertetve volt. A vigalmi adó behozatala ellen jogosan senki sem tehet észrevételt, ez olyan adó, amelyet csak az fizet, aki fizetni akarja és fizetni tudja. Valószínű, hogy a pénzügyi ügyosztály tervezetét még módosítani fogják a bizottságok, esetleg a közgyűlés is, de bizonyosra vehető, hogy az az 1 — 1 x/2 millió korona, amelyet a pénzügyi ügyosztály ennek az adónak az eredményeképen vár, a jövő évben már a főváros háztartásának a javára fog szolgálni. Sok szó volt már a légszesz és a villamos- világitás árának a felemeléséről, illetve addig, amig a Budapesti Általános Villamossági Részvénytársaság telepe nem került a főváros birtokába, a világítási adóról. Ez már nehezebb kérdés, mert a világítás megdrágítása, ha a kellő mértéket nem találják el, könnyen arra az eredményre vezethet, hogy a légszeszvilágitás- ból és a viliamosvilágitásból eddig befolyt jövedelmek csökkennek. Mint érdekes dolgot említjük meg, hogy a fővárosi elektromos telep vezetősége e tekintetben több számítást csinált és többek között olyan számítása is volt, amely szerint a villamos világítás árának a leszállításával növekedne a villamos világításból befolyó jövedelem. A fődolog tehát az emelésnél a helyes kulcs alkalmazása. Nagy jövedelmet vár a főváros vezetősége a közlekedési dijak megadóztatásától is. A közlekedésnek a főváros javára ily módon való meg-
