Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1916-07-19 / 29. szám
4 Független Budapest Melly Béla elégtétele. Ismeretes az az ügy, amely Melly Béla árvaszéki elnök és Gaál Endre gyógyszerész között támadt. A gyógyszerész, akinek állandóan dolga volt az árvaszéken, sértően nyilatkozott Mellyről, aki ezért beperelte a bíróságnál. Az Ítélet indokolása olyan volt, amelyet Melly sértőnek talált magára nézve s emiatt panaszt tett az igazságügyminiszternél. Az igazságügyminiszter teljes mértékben honorálta Melly panaszát s azt a bírót, aki az indokolást készítette, más, lényegesen kisebb hatáskörrel bízta meg. A zsír ára. Az élő sertések árának a maximálására vonatkozó rendelet a fővárost is arra kötelezte, hogy a sertéstermények kicsinybeni árát július 15-ig állapítsa meg. Ezek a kicsinybeni árak azonban csak késedelmesen jelentek meg, aminek az az oka, hogy Bécsben is késtek az árak megállapításával, már pedig nálunk az áraknak a bécsi árakhoz kell simulni ok, mert különben az árút. mind kiviszik az országból és igy Budapesten még nagyobb lenne a zsir- mizéria. Éppen ez a paritás kívánta meg azt, hogy bár a zsir ára nagyban 8 К 52 f-ben van megállapítva, mely árhoz rendes körülmények között csak 40—50 ft szoktak hozzászámítani, a... főváros mégis kénytelen volt a zsir kicsinybeni árát 9 К 40 f-ben megállapítani, úgy gondolkodván, hogy inkább legyen valamivel drágább a zsir, de legyen, semmint olcsó legyen az, ami nincs. A piaristák telke. A kegyestanitórendiek uj palotája elkészült. A rend augusztus elején bolthelyiségeket, novemberben pedig az egész rendházat át fogja adni a fővárosnak, amiért is ennek a teleknek a végleges felhasználása tekintetében is kell intézkedni. Minthogy a mostani viszonyok között nem valószínű, hogy a végleges felhasználás tekintetében dönthessenek, a városgazdasági ügyosztály hivatása lesz a régi rendháznak és a vele kapcsolatos épületeknek ideiglenes értékesítése tekintetében előterjesztést tenni. Sümegi Vilmos dupla bizottsági tagsága. A törvényhatósági bizottság a legutolsó közgyűlések egyikén több megüresedett tagsági helyet töltött be, igy betöltésre került a közgazdasági bizottságban Légrády Ottó lemondásával megüresedett egyik tagsági hely is. Minthogy a lemondott Légrády Ottó Vl-ik kerületi bizottsági tag volt, erre a tagsági helyre a Vl-ik kerületnek kellett jelölnie. Megtörtént azonban az a furcsa eset, ami eddig még sohasem történt meg, hogy erre a tagsági helyre a kerület Sümegi Vilmost jelölte, aki a közgazdasági bizottságnak amúgy is tagja volt, igy azután a közgyűlés őt másodszor is megválasztotta a közgazdasági bizottság tagjává. Most nem marad más hátra, minthogy Sümegi mind a két tagsági helyéről lemondjon és a legközelebb azután harmadszor is megválaszthatják őt a közgazdasági bizottság tagjává, de csak egy helyre. PÉNZ ÉS HITEL. A háború költségei. Pozitív adat eddig nem állott rendelkezésünkre arra vonatkozólag, hogy a háború mibe kerül Magyarországnak és mibe kerül a magyar és osztrák monarchiának együttvéve. Teleszky János pénzügyminiszter végre szerdán Földes Béla képviselő beszédére reflektálva, néhány adatat felemlített a háború költségeire vonatkozólag. Beszédében bejelentette ugyanis, hogy a világháború a magyar államnak havonta 450—470 millió koronába került a háború első periódusában. Ez az összeg a második háborús évben felemelkedett 560—600 millió koronára, amelyben benne foglaltatik a hadierő szükséglete, a hadbavonultak családtagjainak segélyezése, a- külföldön levő honfitársaink segélyezése és a tisztviselők háborús pótléka. Teleszky bejelentése egyáltalában nem lepett meg bennünket. Az eddig nyilvánosságra jutott adatokból ugyanis — csekély eltéréssel — meg lehet állapítani, hogy a világháború eddig mibe került a két államnak s a háború költségeit hogyan teremtettük elő. Pénzügyi hadviselésünknél állandóan az a főelv dominált, hogy belső, konszolidált kölcsönök útján teremtsük elő a hadviseléshez szükséges pénzt. Ezért a magyar és osztrák monarchia pénzügyminiszterei négy ízben is fordultak kölcsönért a két ország lakosságához, amelyekre az alábbi összeállítás szerint összesen 19’68 milliárd korona gyűlt össze. A hadi kölcsönökre eszközölt jegyzések ugyanis igy alakulnak: Magyar Osztrák Összesen millió koronákban I. hadikölcsön . . . 1-17 2T4 3-31 II. » ... 1*12 2-69 3-81 III. » . . 1.93 4-32 6-25 IV. » ... 1 '90 4-41 6'31 A négy hadi kölcsönre tehát majdnem 20 milliárd korona jegyzést eszközöltek a monarchiában, holott a háború kitörése előtt Magyarország és Ausztria összes államadóssága 16'371 milliárd korona volt. Ez az egyetlen számadat is mutatja, hogy ennek a háborúnak méretei minden eddigi háborút felülmúlnak. A 20 milliárd koronát kitevő négy hadikölcsö- nön felül felvett még a monarchia Németországban két ízben is valutaszabályozó államkölcsön^ melynek összege azonban nem haladja túl az 1.200 millió koronát. A háború financirozásához azonban ezek az államkölcsönök nem voltak teljesen elegendők, s ezért a két kormány kénytelen volt az Osztrák-Magyar Bankot, mint hadi bankot is igénybe venni. Erre különösen Teleszky pénzügyminiszter is rámutatott beszédében. A jegybank tudvalevőleg a háború kitörése óta kimutatást státusáról nem tesz közzé, s ezért kénytelenek vagyunk megelégedni az osztrák államadósságot ellenőrző bizottság azon legutóbb publikált adatával, hogy a két kormány a jegybanknál 5.600 millió korona erejéig adósodott el, melyből a kvóta szerint Ausztriára 3.562 8 és Magyarországra 2.037'2 millió korona esik. Ha a jegybank-adósságot hozzászámítjuk a hadi kölcsönökhöz, úgy a monarchia eddig 27 milliárd korona hadi adósságot csinált, amelyből egy napra átlagban 35 millió korona jut. Természetes, hogy az átlagos napi hadiköltség nem jelenti azt, hogy a monarchia minden hónapban egyforma összeget költ el a háborúra, mert amig az első háborús évben egy hónap alatt a háború csak egy milliárd koronába került, addig a második háborús esztendő minden hónapja már másfél milliárd koronát nyelt el. A hadi költségek emelkedését nemcsak az újabb és újabb katonai behívások teszik érthetővé, hanem a drágaság emelkedése is növeli, még pedig jelentékeny mértékben a hadi kiadások összegét. Amig mi egy nap alatt átlagban 35 millió koronát áldozunk a háborúra, addig Németország napi hadi költsége 70, Franciaországé 60, Oroszországé 63 és Angliáé 100 millió márkát tesz ki. Egyedül Olaszország költ háborújára kevesebbet, mert átlagos napi hadiköltsége 21 millió márka. Természetes, hogy a legnagyobb gondot az okozza, miből fedezzük a folytonosan szaporodó kamatterheket. Háború előtt az évi kamatteher nálunk 300 és Ausztriában 440 millió koronát tett ki. Éhez járul most a négy osztrák és magyar hadi kölcsön évi 738 millió korona kamatja, továbbá az az egy százalékos kamat, melyet a két állam a kvóta arányában a jegybanknak fizet. A jegybankkölcsön tulajdonképen hat százalékos, de mivel a két kormány a jegybanktól 5 százalékos bankjegyadót kap, ezt kompenzálják, s igy a kölcsön csak egy százalékos kamatterhet jelent. Az egy százalékos jegybank-kamattal a magyar hadi kölcsönök évi kamata 409'7 és az osztráké 828'2 millió koronát tesznek ki. Ezeket az uj kamatterheket részint az uj, részint a később jövő uj adókból fogjuk fedezni. D. Gy. A pénzbőség. Egészen különös helyzet uralkodik a pénzpiacon. Napról napra több a pénz, s ezzel szemben kereslet egyáltalában nem tapasztalható. A vidék ontja a pénzt, mert annyi betétet kap s annyi adósságot fizetnek nála vissza, hogy a sok pénzzel nem tud mit csinálni, tekintve, hogy a hiteligények végtelen csekélyek. A fővárosi pénzrezervoirokhoz tehát nagy tömegekben érkezik a pénz, s ezért a nagy bankok igen alacsony kamatot térítenek a betétek után. Folyószámla követelések után ma a nagy intézetek átlagban 3 százalékot fizetnek, s a könyvbetétek után pedig 31/2 percentet. Ennek dacára szívesen veszik e betétet, mert a mai helyzet nem állandósulhat, s háború után minden bizonynyal nagy pénzigények fognak jelentkezni. A pénzbőség érezhető a magánforgalomban is, amennyiben mindenki több pénz fölött rendelkezik, mint amennyi pénze volt háború előtt. Hisz maguk a jegybankok illusztrálják legjobban a sok pénzt, amennyiben minden jegykibocsátó bank négy-ötszörannyi banjegy fölött rendelkezik, mint ezelőtt 2 évvel. A Haditermény jubileuma. Egy éve múlt annak, hogy a kormány a gabonakereskedelem szabályozása és a közfogyasztás érdekében megállapította a Haditermény Részvénytársaságot. Ez az egy esztendő elég volt annak beigazolására, hogy olyan fontos érdek, mint a közfogyasztás, tényleg szükségessé teszi háború alatt a kenyérmagvak pontos elosztását. A Haditermény ezt a munkát nem végezte altruisztikus alapon, teljesen önzetlenül. A forgalomban gazdátlanul olyan hírek cirkulálnak, hogy a Haditermeny egy év alatt a jutalékokon 25—30 millió koronát keresett, 3 mil- liárdon felüli forgalmat ért el. Ezeket a híreket senki nem cáfolja, tehát világos, hogy a Haditermény tényleg olyan jövedelemre tett szert, amilyent egy magán- vállalat soha el nem érhet. Szerencse, hogy a nyereség nagy része a kormánynak jut hadsegélyezési célra, mert az alapszabályok megállapítják az osztalék maximumát. Központok. Ismét gazdagabbak lettünk egy központtal. Megalakult a Kávéközpont és működése épen úgy érinteni fogja a közélelmezés kérdését, mint ahogy a Cukor-, Szesz- és még néhány központ beleszólást nyert a közfogyasztás kérdésébe. Már egész természetesnek találjuk a központok létesítését és elszaporodását. Nagy probléma azonban, hogy a háború után milyen helyzetbe jutnak a központok. A mai viszonyokat tekintve, nagy a valószínűsége annak, hogy a központok rögtön a háború befejezése után nem fognak felszámolni s nem fogják működésüket beszüntetni. Háború után ugyanis a nyersanyag beszerzése és szétosztása fogja a legnagyobb gondot képezni s ezért a kormány nem fogja a központokat rögtön likvidáltatni, hanem a nyersanyag beszerzését és a szükségletnek megfelelő szétosztását fogja rájuk bízni. Nagy a valószínűsége annak, hogy a háború után még legalább 4-5 évet fognak a központok megélni. Közgazdasági hírek. Uj nagyvágó Budapesten. A Magyar Élelmiszer Szállító r.-t. égisze alatt Budapesten uj nagyvágó alakult, amely pénteken tartotta meg alakuló közgyűlését. A Budapesti Husnagyvágó r.-t. három millió korona alaptőkével indult meg és célja a húsipar terén fennálló mindennemű szükségletet kielégíteni. Hogy célját elérhesse, foglalkozni fog hizlalással (e célra előleget nyújt a gazdáknak), exporttal és importtal, hentesáruk gyártásával stb. A tál saság alapitói közt van néhány nagyvágón kívül az Általános Fogyasztási Szövetkezet is, amelynek már eddig is nagyszabású húsüzeme volt. Az igazgatóság tagjai lettek : Stern Samu, a Magyar Élelmiszerszállitó r.-t. vezérigazgatója, Hoffer Gyula, az Általános Fogyasztási Szövetkezet igazgatója, Pollák Simon, a Világosság könyvnyomda igazgatója, Bruszt Sándor magánbizományos, Spitzer József magánbizományos, Horn Ignác kereskedő, Becz Mihály és Horovitz Lajos. A felügyelő-bizottság tagjai lettek: Gróf Lajos bizományos, Balta Géza, a Kassai Jelzálogbank vezér- igazgatója, Weiser Kálmán bankigazgató. Ügyvezetőigazgató : Singer Adolf. A fiumei Kereskedelmi Részvénytársaságot (ez idő szerint Budapest, V., Nádor-utca 19) a magyar királyi kormány 2307—1916. M. E. sz. rendeleté A magyar szent korona országainak kávéközpontja, vagjns a »Kávéközéppont« teendőinek ellátásával bízta meg. E megbízatásnak megfelelően a tegnap a Lévay Adolf elnöklése alatt megtartott igazgatósági ülésen elhatároztatott, hogy a társaság eddigi behozatali tevékenységét, illetőleg a saját számlájára való kereskedelmet felfüggeszti. Tekintettel a reá váró nagyobb terjedelmű tevékenységre, a társaság Bodó Arnoldot budapesti székhellyel mint ügyvivő-igazgatót szerződtette. Egyben a társaság eddigi ügyvivő-igazgatóját, Virág Henriket vezérigazgatóvá nevezte ki.
