Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1916-07-19 / 29. szám
Tizenegyedik évfolyam. 1916. julius 19. 29. szám. Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja. Megjelenik minden szerdán, a szükséghez képest többször is. <S> előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST“ melléklettel együtt: Egész évre 16 kor. <► Félévre 8 kor. Súlyos problémák. A főváros az utolsó nyári közgyűléssel mindig lezár egy munkaesztendőt. Most már a második éve, hogy ez a közéleti bilansz a világháború jegyében születik meg s az elmélyedésre, hogy mit alkotott s mit mulasztott a tanács, csak igen szűk és korlátozott perspektívát nyújt. A háború korlátái a dolog természete szerint sokkal rigorozusabbak, mintsem hogy a most lezárt esztendőt alkotó évnek lehetne elkeresztelni! De valójában ezen a téren se olyan meddő a helyzet, mint ezt a háborús állapot diktálhatta. Ha nem is alkotott maradandót a főváros, semmi esetre sem rombolta szét, avagy rongálta meg azt a fundamentumot, amit a város fejlesztésre az utolsó tiz esztendő alatt épített magának. A háború szele csak megsuhintotta a fővárosi tényezők alkotó kedvét, de az erőt és az energiát, amely szunnyad bennök, meg nem tépázhatta. Látjuk és halljuk, naponta, hogy a tanács, élén Bárczyval, milyen nagyarányú terveket sző a jövőre. Ha e második háborús esztendő alatt nem is lehetett tető alá vinni mást, mint a fővárosi társadalomnak a jótékonyság szolgálatába való szerves beállítását, a főváros pénzügyeinek épségben'jtartását, a népjóléti központot s a közélelmezés súlyos problémáinak hatóságilag tűrhető megoldását, már ezek is olyan eredmények, amiként a főváros tisztikara nem dolgozhatott érdemetlenül. Ha nem tudtak elérni több eredményt, mint amennyit elértek, a felelősség ódiumát ezért nyugodt lelkiismerettel elháríthatják maguktól. De a jövőre nézve ne igyekezzenek könnyíteni közéleti lelkiismeretükön azzal, hogy a háború béklyókat rak az ‘ alkotóképességükre. Azok a nagyfontos- ságu teendők, amik a legközelebbi jövőben megoldásra várnak, sőt sürgetik a megoldást, a háború dacára is elintézhetők. Mindjárt az adóreform kérdése a legelső, aminek a polgárság érdekeinek megfelelő elintézését egy perccel sem lehet halogatni. Azok a javaslatok, amik erre vonatkozólag a Ház asztalán feküsznek, a polgári lakosságnak sokkal súlyosabb megterhelését jelentik, mint amelyet a mai viszonyok között elbír. Kötelessége a tanácsnak, hogy a többi várossal karöltve a kulisszák mögött a leghevesebb akciót indítsa meg a javaslatoknak olyanféle módosítására, amely a városi polgárságra nézve tűrhetővé teszi az adóemeFőszerkesztő: DR SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÁGÉI GÉZA lést s nem hárít a városokra olyan kötelezettségeket, amiknek teljesítésére a községi pótadó felemelésével is járhat. A másik teendő a közlekedésügy végleges rendezése. Lehetetlen ezt a problémát megoldatlanul átvinni az eljövendő békés munka korszakába. Azok a mizériák, amik ma megbénítják és megnyomorítják, a közlekedés hovatovább általános anarchiává fajulnak. S minthogy mindezek nem küszöbölhetők ki mindaddig, amig a közlekedés egységesítésének problémája meg nem oldatott, feltétlenül szükséges, hogy a főváros tető alá segítse a közúti megváltását, bármilyen áldozatokba kerüljön is ez az akció. Áldozatok alatt elsősorban azoknak a magánérdekeknek a közérdek határáig való visszaszorítását értjük, amik ma e kérdés megoldásának útjában állanak. Meg kell találni a módját annak, hogy a főváros a közlekedés egységesítésével kielégíthesse a polgárság legjogosultabb igényeit. Ugyancsak fontos teendőként a jövő esztendőre marad mindazoknak az intézményeknek teljes kiépítése, amik e háborús évben is meglehetősen mostoha elbánásban részesültek. A tisztviselői statusrendezés dacára az ideiglenes állások rendszeresítése még mindig nem került olyan formában tető alá, amely a közigazgatás munkájának lebonyolítását mintaszerűvé tehetné. A hézagok, amik fenmaradtak, még mindig elég nagyok s főleg a tisztviselők munkaerejét annyira igénybevevők, hogy igazán nem csoda, ha az adminisztráció állandóan súlyos zökkenőket mutat. Nem célunk, hogy ezen a helyen aprólékosan részletezzük azoknak a feladatoknak meritumát, amik legközelebb feltétlenül megoldandók. Csak épen nagy általánosságban rá akarunk mutatni arra, hogy az alkotás terén milyen nagy kon- cesszióju feladatok nehezednek a jubilá- ris Bárcy-rezsim vállaira. Hogy ezek a vállak kemények s a legnagyobb terhet is elbírják, arról tiz esztendőnek egyenesen bámulatos fejlődése tesz tanúságot. De mindaz a munka, amit a nagyrabe- csült polgármester s a buzgó tanács hosszú esztendőkön át végeztek, ezúttal szinte eltörpül a legközelebbi jövő nehéz feladatai mellett s a végsőkig fokozott energiájukra lesz szükség, hogy jogos büszkeségünket, ezt a gyönyörű fővárost, a tényleges fejlődés tekervényes útjaira vezessék. Hisszük, hogy ezt a feladatot is közmegnyugvásra fogják megoldani. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest VII., Szövetség-u. 22, TELEFONSZÁM: József 45—82. MERLEGEN. * A Duna jelentősége nyilvánvaló már abból is, hogy a német kereskedelmi körök olyan szívósan forszírozzák a Duna-konferenciát. Ha ez igy igaz, ami különben nem is vitás,’akkor minden körülmény adva van a fővárosnak és a kormánynak is, hogy ezen az értekezleten kidomborítsák a magyar Duna nagy fontosságát s a német és osztrák tényezők figyelmét felhívják arra, hogy e hatalmas folyam tulajdonképen magyar területen szélesedik igazán hajózhatóvá, vagyis elsősorban magyar érdekeket kell kielégíteniük, ha azt akarják, hogy az ő érdekeik is figyelembe jöjjenek. A kormányban különben az ilyen kérdéseknél nem bíznánk túlságosan, ha nem ismernők hajózási vállalataink életrevalóságát s azt a körültekintő figyelmet, amellyel jogos érdekeik kielégítését célzó munkájukban a magyar hajózás érdekszférájának kielégítésére is törekszenek. ж Ilokonszenvtelen csavargőzösünk, amely annyi botrány hullámaiban fürdőit már, hogy ennyi fürdő a legszívósabb szere- csent is fehérre mosta volna, lassanként — úgy látszik — . belátja, hogy napjai meg vannak számlálva s az alkony órái közelednek feléje. Erre vall legalább, hogy két személyszállító gőzösét eladta a Magyar Folyam-és Tengerhajózási Társaságnak, amely járatai közé ezzel felvette a helyi forgalom kielégítését is. Nem csinálunk titkot belőle, hogy a legnagyobb örömmel vennénk, ha a Csavargőzös végleg lemondana a dunai helyi hajózás kielégítéséről s nivótlan rosszindulatú és korhadt üzleti szellemét átengedné a feledésnek, magát a vállalatot pedig egészen átadná a M. F. T. R.-nek, amely vállalatnak üzleti vezetése, az ebben megnyilvánuló nemzeti szellem, nagystílű energia és a közérdeknek és a fővárosnak igazi sze- retete minden tekintetben garancia volna arra, hogy a helyi közlekedés igazán modern és nagy lelkesedéssel irányított üzemmel gyarapodna. Ez a megoldás valóban feleslegessé tenné a kommunizálást, mert szerencsésen egyesítené egy kalap alatt a dunai közlekedésnek minden ágazatát. ж A tanácsnokok sorra igénybe veszik a szabadságukat. Mi tagadás benne, valamennyien megérdemlik a pihenőt. Közel tizenegy hónap alatt mindenesetre dolgoznak annyit, hogy négy-hat hétig a maguk helyrehozatalára, munkaerejük reorganizálására is fordítsanak némi gondot. A pihenő után remélhetőleg friss munkakedvvel fognak visszatérni s energiájuk teljességével fognak dolgozni a jövőért. Az utolsó közgyűlés. Minden különösebb emóció nélkül, majdnem teljes csöndességben zajlott le a főváros utolsó közgyűlése. Hogy a sorrendet megtartsuk, legelőbb is az inditványokról kell megemlékeznünk, melyek közül az első, Kis J. Jenőé, egyáltalán nem tartozott a közgyűlés elé. A hadifoglyok dolga nem vág bele Budapest hatáskörébe, még akkor sem, ha csupán a kormányhoz fölterjesztendő föliratról van szó, nem lehet tehát az ilyen indítványt másnak minősíteni, mint fölösleges időpazarlásnak. Bizonyosak lehetünk benne, hogy a kormány és minden más illetékes hatóság minden lehetőt elkövet, hogy idegen fogságban szenvedő katonáink helyzetén könnyítsenek, minek ehez még Kis J. Jenő ? Ami Kassai
