Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1916-06-28 / 26. szám
о Független Budapest ízben is kénytelen volt előlegeket engedélyezni. Az árak ilyen emelkedése mellett a 20°/o báborus segély a tisztviselők helyzetén nem segít, nem segit különösen akkor, amikor a régi 20°/o-os háborús segítséget egyáltalában nem is kapták jórészt kézhez, mert azt a régi előleg törlesztésére levonták, illetve levonják és a most megadandó háborús segéjyből is le fogják vonni az újabb előlegüket. A pénzügyminiszternek az a kijelentése, hogy a tisztviselők sorsát a szivén viseli. mit sem segit a helyzetükön, valamint az a kijelentése sem, hogy a háború után majd megfontolás tárgyává teszi azt, hogy mikép lehetne a tisztviselők részére az anyagbeszerzést megkönnyíteni. Itt csakis a báborus segélynek méltányos és a viszonyoknak megfelelő felemelése segíthet. A fővárosi alkalmazottak körében semmiféle mozgalom nem észlelhető, ők bíznak a polgármesterben, aki mindig élénk figyelemmel kiséri az alkalmazottak helyzetét és reménykednek abban, hogy amint eddig, ezúttal is meg fogja találni a helyes utat és módot arra, hogy november 1-től kezdve a főváros alkalmazottjai is megkapják azt a magasabb összegű háborús segélyt, amely a jelenlegi viszonyok között méltányos és biztosítja a megélhetésük lehetőségét. Erre annál is inkább szükség van, mert a fővárosi alkalmazottak részére nemrégiben engedélyezett előleget november 1-től kezdöclőleg vissza kell fizetni, ami a legkínosabb helyzetbe juttatja a főváros tisztviselőit, ha újabb háborús pótlékot nem kapnak. Kisemberek segítése — háború után. — Az Albrecht Hildegard alap reformja. — A »Független Budapest« már régebben hirt adott arról, hogy a közgazdasági ügyosztály a kisiparosok érdekeinek az istápolására az Albrecht Hildegard-alap rendezését vette tervbe. A közgazdasági ügyosztálynak erre vonatkozó javaslata elkészült és az ügyosztály azt a javaslatot teszi, hogy az alapinak több mint egy millió koronát kitevő vagyonából a kisiparosok és kiskereskedők támogatására szövetkezet léte- sittessék. Az ügyosztály kidolgozta a szövetkezet alapszabályait is. Az alapszabályok szerint a főváros a szövetkezetnél 200.000 К értékű részjegyet jegyezne és ott nyerne elhelyezést az Albrecht Hildegard-alap vagyona is. A szövetkezet alapításának különösen abból a szempontból van nagy jelentősége, hogy a háborúból hazatérő kisiparosok es kiskereskedők, akik jórészt kénytelenek voltak üzletüket felhagyni, megtalálják itt a kellő támogatást arra, hogy uj életet kezdhessenek és mint adófizető polgárok ismét megtalálják az őket megillető helyüket a társadalomban. A közgazdasági bizottság behatóan tárgyalta az előterjesztést minden részletében és bár a bizottságnak majdnem minden tagja hozzászólt, léiryeges módosítani valót nem talált az előterjesztésben. Ez az ügy még a nyári szünet előtt kerül a közgyűlés elé és kívánatos volna, hogy minél előbb jóváhagyást nyerjen. A szövetkezet alapítására a szükséges lépéseket mielőbb meg kell tenni, mert hisz éppen abban van a lényege, hogy a háborúból hazatérő kisemberek segítségére legyen. ........................................................................................................... £J /'l /“>D / Я kötvények a legelőnyöJí&sebbek élet-, tűz-, baleset-, szavatossági-, betöréseslopás elleni, üveg-, jég-és állatbiztosításoknál. Felvilágosításokkal, prospektusokkal njin/ríin/» és díjajánlattal szívesen szolgál а Л'ZUMк/Jj Általános Biztositó R.-T. igazgatósága Budapest, MII. kerület, Károly-körút 3. szám és a társaság képviselőségei az ország minden részében. Összes biztosítékok 22 millió korona. — Kartellen kívül. Részvénytőke 6,000.000 korona. Telefon: 153—98, 2—11, 2—12. Gerbeaud telket kér. Gerbeaud úr ajándékot kért a fővárostól. Telket akart, csokoládégyár céljára, miután valószínűen előzőleg meggyőződött arról, hogy magánosok tulajdonában lévő és megfelelő telket nem kaphat. A pénzügyi bizottság nagy ellenszenvvel fogadta Gerbeaud úr kérését, ami érthető is, hiszen ez a derék úr alig cselekedett egyebet a háború alatt, mint drágított. Akár cukorka, akár csokoládé, akár sütemény: mindegy volt neki, az árakat száz százalékkal emelte, amellett alaposan megkisebbitette a süteményeket. Mindez természetesen nem ok arra, hogy a város ne köthetne jó üzletet Gerbeaud úrral. Sajnos-, a városnak nem áll módjában a lakosság mindenfajta sérelmét megtorolni, de komikus is volna, ha ezeket az okokat hoznók föl Gerbeaud kérelmének teljesítése ellen. A magunk részéről bajosan tudjuk eldönteni, mennyit ér a Kerepesi-út és Hajtsár-út sarkán fekvő 7.600 négyszögöles telek. Az ügyosztály s a kisajátító bizottság kötelessége elsősorban annak megálla- pitása, hogy a főváros tulajdonának mi az értéke. Olyan tájékoztatást kell nyújtani, amely megbízható és föltétlenül pontos, már pedig — úgy látszik — ebből a szempontból alapos kifogást lehet tenni, mert a pénzügyi bizottság tagjainak többsége keveselte az árat. Azt kell hinnünk, hogy a zuglói telek többet ér, mint ölenkint ötven koronát, különben nem ellenezte volna a vásárt a pénzügyi bizottság többsége. Mindenesetre fontos, hogy lelkiismeretesen és pontosan tájékozódjanak a szomszédos telkek forgalmi áráról, mert csak így lehet eldönteni, hogy ajándék-e az ötven koronás telek vagy sem. Arra, hogy a főváros Gerbeaudnak ajándékot adjon, semmi szükség sincs. Ez az úr egy aranyért kapta meg a városligeti pavilion bérletét is, ne kapjon tehát nemzeti ajándékot még egy csokoládégyár telkének alakjában is. Gerbeaud bizonyára rá van szorúlva a fővárosra, valamint arra is, hogy gyára fővárosi területen álljon, annak az ideje pedig régen elmúlt, hogy ilyenkor a főváros egyáltalán nem használta ki a helyzetet. A deficites zárószámadás. A zárószámadás eredménye nem okozott nagyobb meglepetést, ha csak annyiban nem, hogy nagyobb deficitre is el voltunk készülve. Az összeg — 8,424.000 korona — nem olyan nagy, mint a mekkorának a költségvetésben előirányozták, amit főképpen annak lehet tulajdonítani, hogy a főváros sok tételnél szinte túlzott mértékben takarékoskodott. Az építkezés majdnem teljesen szünetelt, a közmunkákból csak az elhalaszthatatlanul sürgőseket végezhették el s a szervezések körül nem valósitottak meg semmit: ebben leli magyarázatát sok tekintélyes megtakarított összeg. Mint szomorú, de már ismerős adatokat konstatálhatjuk a zárószámadásból, hogy fontos tételeknél a tényleges bevétel mélyen alatta maradt az előirányzottnak, még pedig olyan tételeknél, amelyek a békében fontos és főjövedelmei voltak a fővárosnak. Természetes, hogy addig, amig háború van, e tételeknél még fokozottabb csökkenésre lehet számítani, úgy hogy a jövő évi költségvetésbe még kisebb összegekkel kell szerepeltetni ezeket a tételeket. A zárószámadás tehát meglehetősen szomorú adatokat tartalmaz a háborús Budapestről, viszont senkinek a reménysége nem volt fölcsigázva s nem számolt rendkívüli eseményekkel. A háború tartamára föl kell függesztenünk minden reményt, akár a költségvetésre, akár a zárószámadásra vonatkozik: a főváros anyagi helyzete most nem változhat jóra, csak igen hosszú, alapos és lelkiismeretes munka eredményeképpen. Gondolnia kell a fővárosnak arra, hogy minél több új jövedelmi forrást tárjon föl, mert már ebből a zárószámadásból is megállapítható, hogy a régi tételek növekedése sem hozza majd egyensúlyba a főváros háztartását. Az üzemek zárószámadása sem sokkal kedvezőbb a községi alapénál. A gázgyár és a villamos telep az a két üzem, amely azonkívül, hogy maga amortizálja a beléje fektetett tőkét, még tekintélyes jövedelmet is hajt, a többi azonban kisebb-nagyobb veszteséggel dolgozik. Természetesen itt sem lehet mértékadónak tekinteni az elmúlt háborús esztendőt, hiszen olyan üzem, mint az állatkert vagy a Széchenyi- fürdő, a háborúban nem lehet rentábilis. Mind a két üzem, de különösen az állatkert gyönyörűen indult s bízvást azt lehet mondani, hogy ha nincs háború, akkor ma az állatkert még jelentékeny összegű tiszta jövedelmet is hoz a mai pompás vezetés mellett. Viszont az is igaz, hogy éppen az állatkert olyan intézmény, amelyet a fővárosnak még áldozat árán is folyton fejlesztenie és szépítenie kell, mert kulturális föladatot teljesít. Tulajdonképpen az államnak volna föladata állatkertet építeni és föntartaní, hiszen ez a tudományos intézmény az egész ország közönségének szól, de ha már a főváros a sok egyéb között ezt is magára vállalta, legalább állami szubvenciót kellene kérnie az állatkert számára. Egy ízben már ment ilyenfajta felterjesztés a kormányhoz, nem ártana ezt megsürgetni. A zárószámadás tanulsága az is, hogy a fővárosnak minden lehetőt el kell követnie az üzemek fejlesztése érdekében. Inkább meg kell szüntetni az új alapításokat s a régiek jövedelmezőségével többet törődni. A fővárosnak minden fillérre szüksége van, itt vannak tehát az üzemei: fejtsék ki minden erejüket, hogy ne csak látszólagos, hanem tényleges és számbavehető eredményeket produkáljanak. BAYREUTH ♦ ÉS»A WAGNER-SZINHÁZ »lia 4 vv2o; ♦♦♦♦♦+*♦♦ A BAyREUTHI WAGNERÜSLOADÁSOK MEGISMERTETÉSE IRTA DR- FALK ZSIGMOND E FÜZETNEK ARA 40 FILLER HA ROSSE KÚMÉNYEJ ЯЯ^УЕРЕЛf BUKKFILST KÉMÉNYTOLPÓT. HELY niNPEN T F ÜST VISSZ AVE.RŐPÉS* MEGSZÜNTET. ÁRJEGYZÉK INQYTrN ÉS BLRMENTV KOCH JENŐ GYÁRÁBÓL BUPMPEST.AI. SZOMP''- U. ЬЗ. KOVÁI П FEST, TISZTIT! Budapest, VII., Szövetség-utca 35—37. IUl ■ иШЬиМ Gyüjtőtelepek a székesfőváros minden részében. — Képviseletek a vidék legtöbb városában. Telefon 58 45, 128 —13.
