Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1916-01-26 / 4. szám
Tizenegyedik évfolyam. 1916. január 26 4. szám. Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja Megjelenik minden szerdán, a szükséghez képest többször is. О Előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST“ melléklettel együtt: Egész évre 16 kor. о Félévre 8 korona. Főszerkesztő: DR- SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal; Budapest VII. Szövetség-u. 22 TELEFONSZÁM József 45—82. Kenyérj egyek. Sohasem akartunk azokhoz csatlakozni, akik rendszert űznek abból, hogy a főváros minden ténykedését gáncsolják. Viszont igen gyakran bebizonyítottuk, hogy a kritikának szabad teret engedtünk, sőt magunk is beálltunk azok közé, akik tárgyilagos érvekkel igyekezték meggyőzni. a közgyűlést, hogy valamilyen tervbe vett intézkedése közérdekbe ütközik. Éppen ezért feltétlen jogot és kötelezett séget érzünk arra, hogy olyankor, amidőn valamilyen intézkedés, vagy közérdekű munka bevált, ne mulasszuk el az alkalmat, hogy ebből levonjuk a megfelelő tanulságokat. Két hét óta dívik már a kenyérj egy - rendszer. Kilenc nappal a reform bevezetése előtt tudta meg a főváros, hogy a polgárság ennek a kormányintézkedésnek járma alá fog kerülni. Kilenc nap állott tehát mindössze a rendelkezésére, hogy megteremtse a reform alapjait és átsegítse polgárait ezen a kényszerű zökkenőn amely eddigi zavartalanságából kiforgatni és rendszerhez szoktatni volt hivatott. E rövid pár nap alatt a közélelmezési ügyosztály valóban .erején felül megtette a kötelességét. Kidolgozta az egész végrehajtási eljárást, megállapította a szabályokat és kellően előkészítette a reformot arra, hogy senkit se érjen váratlanul és meglepetésszerűen, ha csak kenyérjegy ellenében kaphat kenyeret. 8 ha visszaemlékezünk arra, hogy Berlinben és Becsben mennyi vesződségen ment át ez a reform, amig odáig jutott, hogy hatóság és polgárság a beletörődés rendes kerékvágásába jutott, kénytelenek vagyunk a legnagyobb elismeréssel elhalmozni a közélelmezési faktorokat, hogy Budapesten tegnapról mára, minden zökkenő és fennakadás nélkül tudta megteremteni e rendszer szilárd alapjait. Óriási feladat volt ez s a főváros szinte játszi könnyedséggel oldotta meg. Pedig el voltunk rá készülve, hogy a főváros kozmopolitának csúfolt lakossága, ugyanolyan hatósági tortúrákon fog keresztülmenni,amilyenen átesett tavaly Berlin és Bécs polgársága. Biztosra vettük, hogy a felzúdulás néha túl fog csapni a jogos méltatlankodás határain is s a szegény végrehajtó közegeket elhalmozzák majd ugyanazokkal a vádakkal, amiken a múlt ■évben a közélelmezés nehézségei miatt már átesett a tanacs. Szinte meglepetésszerűen nem ez történt, hanem ennek épp az ellenkezője. Már a ke- nyérjegyrendszer bevezetésének első napján kiderült, hogy a végrehajtó közegek ott fogták meg a dolgot, ahol meg kellett fogni, hogy a- reform fennakadás nélkül vérévé váljon a polgárságnak. Két hót óta vágjuk le a szelvényeket s bizonyos büszkeséggel lehet konstatálni, hogy mindenkinek meg van a mindennapi kenyere. Panaszhang nincs, jajszóról szó sem lehet. A polgárság a hatóságok végrehajtási utasításaihoz alkalmazkodva zavartalanul és rendben hozzájut a maga mindennapi kenyéradagjához. 8 ennek folytán a tanács, illetve a kenyérj egy rendszer ellenőrzésével megbízott közegei ráérnek arra is, hogy a reformot tökéletesitsók s mindig jobban és jobban hozzáformálják az igények és szükségletek méreteihez. Megtörtént ilyenformán az a ritka eset, hogy pálgárság és hatóság első szóra mindjárt megtalálták egymást. A hatóság tudta, mi kell a polgárságnak s a polgárság megértette, hogy a hatóság minden intézkedésével csak a javát akarja. Jól esik ezt igy leszögezni, mert hiszen olyan ritkán találkozik össze és olvad egybe egymással a helyes városi adminisztrációnak ez a két döntő faktora. 8 hogy mindez igy történt, ezért az érdem oroszlánrésze azokat illeti, akik emberfeletti munkával megalapozták, szilárd alapjait megteremtették a reform zavartalan életbeléptetésének. Másodsorban persze a polgárságé az érdem, hogy e rendkívülien nehéz körülmények között heilleszkedett azokba a keretekbe, amiket számára a józan takarékoskodás megszabott. A kenyérjegyrendszernél derült ki, hogy Budapest polgársága büszke lehet a vezetőire s a főváros vezetői büszkék lehetnek a polgáraikra. MÉRLEGEN. * * Platthy György dr. lemondott a gázgyári bizottságban viselt tagságáról s alelnöke lett a háztulajdonosok egyesületének. Ez a két elhatározás ugyan semmi összefüggésben sincs egyiliáésal, de egymás mellé állitva jellemzi azt a változást, ami ennek az ellenzéki vezérembernek városi pályafutásában végbement. A gázgyári tagság kommunális tevékenység, amely sok erkölcsi kötelezettséggel jár. A háztulajdonosok egyesületének alelnölcsége érdekszövetség! teendő. Amott a közérdek istápoiása, emitt a magánérdekek lehető biztosítása a főcél. Az ellentét e két funkció között csodálatosan mély s nyíltan mutatja azt a tátongó irrt, amely Platthy cK. felfogásában a krisztinavárosi bukás óta beállott, ügy látszik, lassanként szakítani akar azzal az állapottal is, amelynek eddig hive volt, Oda se neki. Senkinek a feje nem fog megfájdulni emiatt, aminthogy az igazi ellenzéki politika városi tényezői is igen könnyen lemondanak Platthy dr. támogatásáról, miután neki szemmelláthatólag törzsfőnöki allűrjei vannak s a klikktendencia az ellenzéki politika terén nem divat. § * * * Virilistákat nyilvánosan megfosztott a közgyűlés tagsági joguktól. miután adócenzusok, nem üti meg már azt a mértéket, ami a virilis-jog gyakorlásához szükséges. Ez az eset égbekiáltó tanúbizonysága annak, hogy a virilizmus túlságosan labilis alap ahoz, hogy közigazgatási ténykedésre módot és alkalmat adhasson. Nem akarunk előhozakodni újólag azokkal az esetekkel, amikkel a független városi polgárság már esztendők óta küzd a virilizmus ellen. Illetékes helyeken иду akarják, hogy ez az intézmény fennmaradjon, mert ez képezi a városi kormánybefolyások alapját. Vitatkozni sem érdemes ilyen helytelen felfogásokkal, de az az eset, amely a legutóbbi közgyűlésen lejátszódott, egyenesen figyelmeztetés arra, hogy a virilizmussal végre rendel kell csinálni. Nem szabad a kommunitást olyan meglepetéseknek kitenni, hogy bizottsági tagokat közgyűlési bejelentéssel kell elküldeni a közgyűlési teremből. Hátha éppen ezek lettek volna a leghasznosabb és leg tevékenyebb városatyák 'I Mivel kárpótolták volna értük a közérdeket, .amelyeknek nem egészen mindegy, hogy kik képviselik?! * * * Üdvözöltük szép sorjában a hadvezéreket Montenegró fegyverletétele alkalmából, de megfeledkeztünk arról, hogy valamilyen formában lerójjuk az elismerés adóját a hős katonákkal szemben is, akik nekünk és a hadvezéreknek a gyönyörű diadalokat kivívják. Pedig ez volna olyan fontos feladat, mint amaz, mert hiszen eddig ezen a téren követtük el a legnagyobb mulasztást. Már figyelmeztettük egyszer a tanácsot arra, hogy találjon rá módokat és eszközöket, hogy a budapesti közös- és honvédezredek hősiességét megörökítse. Ez az alkalom, mint a békének első fecskéje, kitűnő alkalom left volna ennek a kötelezettségnek a megvál óéi sására. De megint elmulasztódon. Sajnáljuk, hogy főváros létünkre ilyen kevés tapintatot mutatunk a hősi küzdelemmel szemben, amely életünkért és fennmaradásunkért a harctereken folyik. A főváros és a külföld. Budapest, 1916. január 26. Már többször foglalkoztunk azzal a kérdéssel, hogy Budapest tanácsa mért nem ad ki Bécs tanácsának mintájára havi közleményeket arról, hogy Magyarország fővárosának milyen a gazdasági és kulturális állapota. Jól tudja mindenki, hogy Bécs polgármestere mért folyamodott ehez az eszközhöz. Az ántánt sajtója Ausztria és Magyarország városairól, főleg a fővárosaikról, Bécsről és Budapestről képtelenebbnél képtelenebb híreket terjesztett el a semleges államokban. 8 Bécs tanácsa nem tűrhette, hogy a gondjaira bízott főváros örökké a nélkülözés és forradalmi kitörések színezetében szerepeljen a semleges külföld előtt. Akkoriban tettük szóvá ezt a kérdést s felhívtuk reá a tanácsot, hogy Bécs mintájára adjon ki ő is havonta ilyen tájékoztató közleményeket. A tanács, nem tudni milyen indokból ezt az eszközt — úgy látszik — feleslegesnek tartotta. Talán abból a felfogásból indult ki, hogy az ántánt tendenciózus
