Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1916-06-21 / 25. szám

tétlenül meg fogjuk tudni e három bizottsági tag nevét. Akik legjobban fognak ünnepelni, akik az elsők között fognak tolakodni gratulálni ők lesznek azok a fekete golyósok! NÉPJÓLÉT. * Ezt a gyönyörű magyar elnevezést fogja hordani tehát az az intézmény, amelyet Bárczy István polgármester tízesztendős polgármesteri jubileumára valósit meg. A népjólét előmozdítása valóban a legszebb kulturális és szociális feladata egy községi háztartásnak. De ritka szerencse kell hozzá, hogy azok a tényezők, amelyek ezt a problémát a kezükbe veszik, megoldásra is vihessék azt. Kikeresni és megtalálni a sebeket, amik fájnak és kieszelni a gyógyító írt, amely ilyen tömegfájdalmakat gyógyí­tani képes, nem mindennapi érzéket és érzést követel. Az a programúi, amit ezen a téren Bárczy polgármester ád, sok tekintetben korrektúrára szorulhat, de abban az egyben mindenesetre dicséretes, hogy becsületes őszinteséggel és jó magyar érzéssel tör a nagy cél felé. Centralizálása mindazoknak a teendőknek, amiket a főváros ezen a téren eleddig végzett, egyrészt hasznos lehet, másrészt károsan is befolyásolhatja a vég­célt, amit az intézmény olyan találóan jelképez. Nem tudjuk elképzelni ugyanis, hogy ez a feladat bürokratikusán megvaló­sítható lehetne. Ahhoz, hogy a központosítás sikerre vezessen, olyan apparátusra lenne szükség, amellyel ma a főváros semmi körülmények között sem rendelkezhetik. Szeretnők ezért, ha azt a tendenciát látnok érvényesülni, hogy a központosítás ne ölje meg szükségképen a mai decentra- lizálódást. Értjük ezalatt azt, hogy maradjon meg a népjóléti intézménynek továbbra is az a jellege, hogy a társadalom vállvetve dolgozik a hatósággal együtt s mindketten egyforma szívóssággal keresik a nyomor forrásait, indító okait és gyógyszereit. Elsősorban tehát legyen ez a népjóléti központ társadalmi s csak azután hatósági szerve a nagy feladatnak, amely reá bizatik. Mihelyt a hatóság bürokratizmusa fog túl- súlyra vergődni benne, megjósolhatjuk előre, hogy csak igen kis mértékben tudja majd megvalósítani a rábízott szociális érde­keket. Általánosságban érintvén csak egy em­brionális intézmény kialakítandó karakterét, nem hallgathatjuk el azt meggyőződésünket, hogy Bárczy polgármesternek igen nagy érzéke van az ilyen intézmények meg­teremtésében s éles szeme bizonyára fel­ismeri majd azokat a hézagokat, amik a gyakorlati megvalósítás alatt minden bizony- nyal jelentkezni fognak. De bármilyen nehézségeket kelljen is lekiizdenie ennek az uj szociális keretnek, amibe a főváros kulturzéke lesz hivatva életet önteni, óhajtva óhajtandó, hogy a főváros sikerrel küzdje le a jelentkezhető akadályokat s találjon mindig megfelelő eszközöket abban az irány­ban, hogy a népjóléti központ feladata magaslatára emelkedhessen. MAGYÁR MÉRLEG ÉS GÉPGYÁR R -T. —— - BUDAPEST. --------­KÖ ZPONTI IRODA : VI., Erzsébet-körút 41. X., Gyömrői-út 40. sz. О oo Mindennemű mérlegek, kutak, szivattyúk, tűzi fecskendők, sajtoltbádog árú cikkek О-------------• gyártása. • ---------------- © Kö zségi takarékpénztár. — A megvalósítás akadályai. — Időnkint felvetődik ismételten ez a kérdés. Körül­belül 12 év óta van már napirenden. A dologban az a furcsa, hogy tulajdonképen a községi takarékpénztár létesítését nem csak a közgyűlés határozta el, hanem már a miniszter is jóváhagyta, csupán az alapszabá­lyok jóváhagyása késik­Ha a belügyminiszternek kifogásai vannak az alap­szabályok ellen, úgy mint más esetben is, közölhetné azokát a fővárossal, hogy azután a főváros esetlege mi­niszter kívánsága értelmében változtathasson az alapsza­bályokon. Ha semmiféle erélyes sürgetés nem hasz­nál, itt is úgy kellene eljárni, mint azt a gázgyárak igazgatóságáról szóló szabályrendelettel eljártak, hogy egyszerűen bejelenti a főváros a miniszternek, hogy amennyiben nem hagyja jóvá az alapszabályokat, a községi takarékpénztár létesítése iránt a szükséges intézkedéseket meg fogja tenni. A községi takarékpénztár létesítése különösen most, amikor a főváros jövedelmeit szaporítani kellene, való­jában nagy jelentőséggel bírna. A »Oondviselését fölajánlják a fővárosnak. — Fővárosi ápolónő-iskola. — A »Gondviselés« ápolónőket képző egyesület bead­vánnyal fordult a fővároshoz, azt kérve, hogy a fő­város vegye át az egyesületet kiképzett ápolónőivel, tőkéjével és nyugdíjalapjával együtt vagy lépjen az egyesülettel szerződéses viszonyba olyanformán, hogy valamelyik kórházban az ápolási teendőket a »Gond­viselés :< ápolónőivel végezteti és ott létesít ápolónő- képző iskolát. A beadvány, mely most van tárgyalás alatt a köz­egészségügyi osztályban, bő részletességgel foglalko­zik az ápolónőképzés reformjával. Hat hónap alatt — mondja a beadvány — minden előképzettség nélkül ápoló személyzetet úgy kiképezni nem lehet, hogy az ápolói pályát ne átmeneti kenyér- keresetnek, hanem hivatásnak tekintse. Az a kevés, aki a fent említett leirat szerint »hivatásosan képzett« ápolóvá lett, sietve odahagyta a kórházat, melyben kiképezték és a fenti címmel gyakran visszaélve, a magán ápolásban való alkalmaztatásra törekedett. E sze­mélyzet nem bir azon erkölcsi és ethikai qualitással, mely őt ennek a hivatásnak a gyakorlására még a kiképzettsége mellett is alkalmassá tenné. Az ápoló személyzettől a jó kiképzésen felül meg kell kíván­nunk, hogy olyan szellem hassa át, mely minden egyesből lelki és testi tulajdonságainak legjavát: abso­lut kötelességérzést, áldozatkész odaadást váltson ki. Ebből következik, hogy csak az a jó ápoló személy­zet, mely minden tekintetben fegyelmezett és absolut megbízható. Ilyen ápolószemélvzetet nevelni kell és ehhez nem elég a hat hónapi kiképzés. Minthogy e foglalkozás nem csak testi rátermettsé­get, hanem olyan lelki és jellembeli qualitásokat kíván, amelyek nem minden embernek adattak meg, azokat, akiket erre a pályára nevelünk, meg kell válogatnunk és hat hónap éppen arra elég, hogy úgy az ápoló­képző intézet, mint pedig maga a jelentkező eldöntse azt, vájjon alkalmas-e az ápolói pályára. De hogy képzett ápolókat biztosítsunk kórházainknak, kell, hogy a hivatásszerűen foglalkozó személyzetet a hivatása eltartsa, a jövőjét biztosítsa, rokkantságáról és vég­ellátásáról is gondoskodás történjék. A beadvány ismerteti a németországi, majd a bécsi viszonyokat ezen a téren s azután a következőket mondja : »a fővárosi közkórházak orvosai rég érzik a kép­zett ápolószemélyzet hiányát s az ő kezdeményezé­sükre alakult meg néhány éve a »Gondviselés« ápoló­nőket képző egyesület, mely külföldi példák alapján képez ki művelt nőket ápolónőkké s amely egyesület szociális érzékű tagjainak bőkezűsége folytán ápoló­nőinek körülbelül ugyanolyan anyagi megélhetést és nyugdíjat biztosit. Fennállása óta több, mint száz ilyen ápolónőt képzett ki, a gyakorlati kiképzés céljából mintaszerű kórházat tart fenn, az itt kiképzett ápoló­nők egy része szanatóriumokban, kórházakban, a Vörös Kereszt Egyesület kötelékében teljesiti hivatás­szerűen kötelességét, más része az egyesület közvetí­tésével köz- és magánkórházakban és magánápolásban, mint úttörő mutatja meg, hogy mikép kellene minden­hol a beteget ápolni. Most, hogy a főváros egészségügyi intézményeit szaporítani akarja, képzett ápolónőkre van szüksége. Nem valószínűtlen, hogy a belügyminiszter a háború befejezése után az ápolónőképzés kérdését ama terve­zet alapján fogja rendezni, melyet az 1912. évi sebész­társaság gyűlése terjesztett fel. A mig azonban e ter­vezet alapján kiképzett ápolószemélyzet használható lesz, néhány év is eltelik. Minthogy a fővárosnak ápolószemélyzetre most is szüksége van, az ápolónő- képző iskolát föl kell állítania. Ezért a Gondviselés fönt említett átvétele volna a legelőnyösebb. így a fővaros egy csapásra megszerezhetné azt az ápolónői standardot, amelyre a sikeres továbbképzés szempontjából okvetlenül szüksége van és a közkór­házak számára pedig olyan betegápoló személyzetet, amely a mai szociális és kulturális viszonyoknak megfelel. Ha a főváros közkórházaiban az ápoiónőképzés kérdését — a ,,Gondviselés“ egyesület felvételi sza­bályait alapul véve — rendezi: bizonyára elég alkal­mas női elem fog jelentkezni. Bizonyosra vehetjük, ezt annyival inkább, mert amióta szélesebb körben ismert lett a „Gondviselés“ ápolónőképző intézményé, annyian jelentkeztek, hogy mindnyájukat az egyesü­let helyszűke miatt nem is vehette fel és ha a fővá­rosi ápolónőképző intézmény a fővárosi ápolónőknek anyagi megélhetésen kívül még külső tekintélyt is fog kölcsönözni, azáltal, hogy úgy, mint külföldön meg fogja kívánni, hogy úgy az orvosok, mint az alkal­mazottak és betegek a képzett ápolószemélyzetben ne cselédeket, hanem müveltlelkü nőket lássanak, úgy bizonyára meg fog szűnni nőknek a tanítónői és gyer- mekkertésznői pályára való tódulása és mindazok, akiket ma százával kénytelen a főváros hely hiányá­ban a fővárosi tanintézetekből elutasítani, ezt a nem csak uj, de tisztességes megélhetést és lelki kielégü­lést nyújtó nőnek való pályát fogják választani. Ha azután a fővárosi kórházak ezzel a jól kikép­zett ápolószemélyzettel el volnának látva, a fölös számuakat a magánápolás céljaira fordíthatná, evvel nagy hálára kötelezné a fővárosi nagy publikumot is, amely többé-kevésbbé ki van szolgáltatva, a minden erkölcsi és ethikai alapot nélkülöző ápolónőket és a publikumot kizsaroló ápolóközvetitő zugirodáknak. Az ápolónőket azután továbbképezhetné, azok azután mint községi- és csecsemőápolónők vehetnék ki részüket a főváros szociális munkájában.“ Az egyesület beadványát több tekintélyes kórházi főorvos is támogatja. A kormány indolenciája. — A fővárost érdeklő törvényjavaslatok. — Úgy látszik, hogy teljesen hiábavaló volt a tanács és a közgyűlés felterjesztése is a kor­mányhoz, hogy a fővárost érdeklő törvényjavas­latokat előzőleg közölje a főváros törvényható­ságával, hogy a maga észrevételeit idejekorán megtehesse. Most a képviselőház előtt több olyan tör'vényj avaslat van, amelyek érdeklik a fővárost, de bizony azokat a fővárosnak nem volt módja előzőleg tárgyalni. Itt van a középiskolák és a polgári iskolák reformja, a vonatkozó törvény- javaslatokat a kultuszminiszter már beterjesztette, de anélkül természetesen, hogy a főváros a maga észrevételeit azokra nézve megtehette volna. Ilyen fontos javaslatok az adójavaslatok, amelyek a főváros lakosságának az érdekeit iga­zán nagyon közelről érintik, mert hisz tulajdon­képpen csakis a polgári középosztály, a városi polgárság újabb és nagymérvű megterheltetésé- ről van szó azokban. Megint rólunk határoznak tehát nélkülünk. Éppen ezért csak helyeselhetjük a pénzügyi bizottság legutóbbi ülésén Vázsonyi Vilmos erélyes állásfoglalását és reméljük, hogy a pénzügyi bizottságból az uj adójavaslatok tárgyalására kiküldött bizottság hamarosan elké­szül a munkájával, nehogy a főváros észrevé­teleivel elkéssen. MAGYAR BELGA FÉMIPARGYÁR RT. BUDAPEST, IV., HUNGÁRIA-KÖRUT115. SZ. TELEFON: 103-50. Keskenyvágányu vasutak nyomjelzése, épitése és anyagok szállítása. Állandó nagy raktár. Eladás. Bérlet. Költségvetés díjtalan. Független Budapest 3

Next

/
Thumbnails
Contents