Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1916-05-31 / 22. szám

Tizenegyedik évfolyam.

1916. május 31.

22. szám.

Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja.

Megjelenik minden szerdán, a szükséghez képest többször is. ф előfizetési ára

a „NAGY BUDAPEST“ melléklettel együtt: Egész évre 16 kor. ф Félévre 8 kor.

Főszerkesztő: DR SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA

Szerkesztőség és kiadóhivatal :

Budapest VII., Szövetség-u. 22

TELEFONSZÁM: József 45—82.

■mKWT^ITtf ic.iht'h

Uj adók.

Bizonyos elégtétellel kell fogadni azt az eredményt, hogy a közgyűlés többsége egyszer végre megemberelte magát s egy klikk által gyönyörűen kikészített adásvételt meghiúsított. Ebből arra is lehetne következtetni, hogy talán mégis jobbra fordul a közhangulat s az a sok furcsa üzlet, amely a fővárosi klikkek érdekhálózatában állandóan szövődik, ezentúl mind kutbaesik.

Sajnos, ennyire optimisták sehogysem tudunk lenni. Az önérdek kultusza nem olyan könnyen irtható ki, mint az ember gondolná. főváros vezető férfiai már nem is tudnák emancipálni magukat azok alól a befolyások alól, amikkel a legjózanabb és legtermészetesebb számításokat keresztezni szokták a klikk-spekulációk. A Kőbányái Serfőző telekcsere-ügyében is a tanács volt a gyengébb, holott minden bizonnyal tisztában lehetett azzal, hogy az az érdekcsoport, amely ezt az „ártatlan“ üzletet forszírozta, tulajdonképen a főváros bőrére akart kitűnő vásárt csinálni. De mégse volt annyi erkölcsi bátorsága, hogy állást foglaljon ellene. S ha véletlenül a közgyűlés többsége átsiklik ezen a dolgon is, mint négy évtized óta már annyi mindenféle panamán, a közérdek a maga érvényesülésének bottal üthette volna a nyomát.

Ezért nem tudunk aztán lelkesedni az olyan felszólalásokért sem, amikben Vázsonyi Vilmos a közjövedelmek szaporítását sürgeti. A demokrata-vezér intencióinak tisztaságát és akciójának életrevalóságát egy pillanatra sem akarjuk ezzel kétségbevonni. De mindaddig céltalannak és hiábavalónak tartunk mindenféle közérdekű ideát, amig egy erélytelen tanács és egy klikkekből összeszőtt közgyűlés dönt a fővárosi polgárság vagyona, élete és halála felett. Ki merhet bízni valamiben, aminek elsősorban az volna a következménye, hogy a klikkek hálózatába tartozó „fő“-polgárokat sújtsa több teherrel, mint amennyit ma viselnek? Józan ésszel senkise. A közjövedelmek szaporítása elsősorban azon fordulna meg, hogy progresszív arányban járuljon hozzá minden polgár a közterhekhez. Ez azt jelentené, hogy a klikk-csoportok tagjai, vagyis a túlnyomóan vagyonos osztály akár jövedelmi adó, akár luxus-adó címén vegye le a teher egy részét a szegényebb polgári elemek vállairól. Vájjon a tisztelt fővárosi vezető urak belemennének-e az ilyen reformba? Aligha.

De ez azért ne jelentse azt, hogy most

már emiatt a tanács ne is szorgalmazza a Vázsonyi által felvetett problémák valamilyen üdvös megoldását. Mutassa meg egyszer már a magisztrátus, hogy energiája le tudja küzdeni az eddigi kicsinyes szempontokat s azt a sok szociális frázist, amit szürke ügyeknek megoldására elpazarolni szokott, olyankor is tel tudja váltani, aprópénzre legalább, amikor valóban az egész polgárság megterhelésének igazságosságát szolgálhatja vele. Legyünk egyszer már modernül szociálisok, nem úgy, mint az egyszeri ember, akinek az volt a fődogmája, hogy „ha akarom vemhes, ha akarom, nem vemhes“.

MERLEGEN.

írhatnánk

némikép a mi számlánkra is, hogy a közélelmezési ügyosztály, a tanács, sőt a tizes népélelmezőbizottság is belátta, hogy azok az á’.’.-.potok, amik a községi élelmiszerbódék előtt napról-napra lejátszódtak, már tényleg tűrhetetlenek voltak. A zsirelárusitás uj rendje, amit a tanács életbeléptetett s a zsirutalvány-reform, ami még embriójában van, mindenesetre alkalmasak lesznek arra, hogy a zsirelosztás mai abszurd állapotát valamennyire szanálják. De ezek a lépések még mindig többé-kevésbbé illuzóriusok, mert sehol sem olvastuk, vagy hallottuk annak a biztosítását, hogy a kiadandó zsirigazolványok beváltásáról a közüzem minden körülmények között gondoskodik. Ez és a visszaélések meggátlására elrendelendő rendszabályok és utasítások képezik tulajdonképen e kérdés tökéletes rendezésének a gerincét. Amig nem halljuk leplezetlei ül, hogy mennyi zsir fog hetenkint kiosztásra kerülni s amig nem nyugtatnak meg, hogy a hentesek visszaélései kiküszöböl- tetnek, addig csak félrendszabálynak kell tartanunk minden erre vonatkozó hatósági intézkedést.

*

Quo usque

tandem .... kénytelen kérdezni az ember a polgárságtól abban a vonatkozásban, hogy mindig a nyár előtti közgyűlések tárgysorozata a legmozgalmasabb s állandóan ezeken szeretné a tanács elintézni az olyan kényes ügyeket, atnelynek a hátterében magánérdekek húzódnak meg leplezetlen szemérmetlenséggel. A polgárság türelme ezen a téren már valóban több, mint heroszi. Most legutóbb is kilencvennél több tárgy szerepelt a napirenden, de a közgyűlés vége felé már alig lehetett a teremben visszatartani nyolc-tíz városatyát, a többi megelégedett azzal a dicsőséggel, hogy távollétével járulhatott hozzá a legfurcsább ügyek elintézéséhez. Óva intjük a tisztelt tanácsot, hogy ezt a rendszert a végletekig vigye, mert nincs olyan türelem a világon, aminek egyszer vége ne szakadna s ha a polgárságnak fogy el a türelme, abból olyan istenítélet következhetik, amilyent még sohase látott a világ.-*

Ismét

rebesgetik a városházán, most már komolyabb formában, mint eddigelé, hogy Bódy Tivadar dr. alpolgármester távozik állásából, hogy a közlekedési vállalatok élére álljon. Nem tudjuk, mi adhatott aktualitást eme régóta lappangó hir felelevenítésének, de azzal mindenesetre tisztában vagyunk, hogy ilyen változásról egyelőre még túlkorai beszélni. Bár az uj funkció tudtunkkal mindenben kielégítené Bódy dr. munkakedvét és ambíciót, mindaddig, amig az összes közlekedési vállalatok a főváros tulajdonában nem lesznek, szó sem lehet arról, hogy Bódy dr. elhagyja addig

helyiét. Most már természetesen azokon a sor, akik akár rivalitásból, akár a maguk klikkérdekei miatt, amelynek Bódy dr. útját szokta állani, az alpolgármester távozásáért annyira lelkesednek, hogy minél előbb segítsék tető alá az egész közlekedés összpon- tositásáit, egységes reformját és tegyék lehetővé, hogy a főváros közérdekei két jelentős ténnyel gazdagodjanak: az egyik az egységes közlekedési politika, a másik : ennek az élén Bódy Tivadar dr. alpolgármester.

A közgyűlésről.

— Refleksziók. —

A szerdai közgyűlés csak részben váltotta be azt a reményt, amelyet hozzá fűztek: megvédte a telekreform szellemét, de a várt nyilatkozatot a gázgyár szénellátásáról nem hallottuk. Annak ellenére, hogy Vázsonyi egyenesen kérdést intézett s kifejezetten fölvilágositást kért, nem hallottunk egészen illetékes helyről jövő választ, pedig a közönség minden bizonnyal várta, ügy látszik, még mindig kímélni akarják azok érzékenységét, a.kik nagyok az ígéretben, de annál kisebbek a cselekvésben. Azt hisszük, a szótalan fájdalom politikája nem a legjobb s éppenséggel nem célravezető. Itt erősen, kifejezésteljesen és nyomatékos hangsúllyal kellett volna beszélni, hiszen a városházán tudják legjobban, hogy nem a szerénységé s a meghúzódó jóakaraté a siker és az eredmény, hanem a lármáé és a tolakodásé.

Ami a Kőbányai Polgári Serfőző kérelmét illeti: alaposan elverték rajta a port. Örök szégyene maradt volna ennek a közgyűlésnek, ha egy ülésén szavazza meg a telekreformot s a kijátszását. A VI. kerületé, illetve Vázsonyi Vilmosé az érdem, hogy nem engedte megtörténni ezt a csúfságot: a sörgyár emelheti továbbra is a sör árát, de nem nyerészkedhetik a főváros telkén. Akármennyire is deponálta a telek vételárát közjegyző előtt, akármennyire is nagy telekszakértők ülnek benn a gyár felügyelőbizottságában : a közgyűlés megmaradt az egyenes utón: elutasította a sörgyárat s egyhangúlag megszavazta a telekreformot.

Ami még tovább említésre érdemes a közgyűlés tárgyalásából: Vázsonyi fölszólalása az a kormányhoz intézendő felterjesztés dolgában. A kormány uj adópolitikát csinál s kétségtelen, hogy ez igen érzékenyen fogja érinteni a fővárost, a kormánynak tehát elemi kötelessége: alkalmat adni a fővárosnak arra, hogy megtehesse a maga megjegyzéseit. Vázsonyi már most utalt arra, hogy a kormány olyan adókat tervez, amelyek igazi súlya majd a városi lakosságra nehezedik, már pedig éppen a városi lakosság követelheti meg, hogy az ország egész lakossága egyforma elbánásban részesüljön.

Meg kell még emlékeznünk arról az indítványról is, amelyet a józsefvárosi bizottsági tagok nevében nyújtottak be Hűvös Iván és Dick Béla a rokkantak ellátása dolgában. A közgyü-