Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1916-05-17 / 20. szám

4 Független Budapest PÉNZÜGY KERESKEDELEM PÉNZ ÉS HITEL mezőgazdasAg Pénzügyi hadviselésünk. II. Hadikölcsöneink fényes eredményét praeg- nánsan igazolja, hogy Ausztria összes állam- adóssága a háború kitörése előtt 10 milliárd korona volt és ami háború előtti államadós­ságunk pedig ti milliárd koronát tett, s majd­nem ekkora összeg gyűlt egybe a monarchia három hadikölcsönére. Ausztria nemzeti va­gyona a háború kitörése előtt 841/ъ és Magyar- országé 4H/2 milliárd korona volt. A három magyar és osztrák hadikölcsönre tehát a két nemzet áldozatkészsége és anyagi ereje annyit adott össze, amely nemzeti vagyonának több, mint tizszázalékát teszi ki. Hadikölcsöneink sikere teljesen érthető és a mai helyzet természetes és egyenes követ­kezménye. A geográfiái helyzet, valamint Angliá­nak túlsúlya a tengeren azt eredményezték, hogy mig az entent államok a szabad forgalmat a tengeren túlra is úgyszólván teljes mértékben fentarthatták, addig a középeurópai hatalmak az entente intézkedései folytán majdnem telje­sen zárt államokká lettek. Régi angol közgazda- sági irók teoretikus okfejtéseik közben szoktak a zárt államokkal példálódzni, amelyek gazdasági szükségleteik tekintetében kizárólag önmagukra vannak utalva. Ez a saját erőnkre való utaltság adja a magyarázatát annak, hogy nálunk a háború egy igen erőteljes konjunktúrát indított meg, amelyben fokozott termelést, nagyobb produktivitást fejtett ki a gazdasági élet minden tényezője. Az elhasznált cikkeket saját magunk­nak kellett pótolnunk, a külföld támogatására alig számíthattunk. Háborús kereskedelmi mér­legünk is zárt állámiságunk jegyét viseli magán. Amig ugyanis 1915. év első felében behozatali többletünk mindössze 70'6 millió koronát tett ki, azaz Magyarország 1915. év első hat hónapjában 980'1 millió koronát importált 909'5 millió korona értékű kiviteli cikkeivel szemben, addig Franczia- ország kereskedelmi mérlege ugyanezen idő alatt 797 millió frank passzívát tüntet föl. Hasonló­képen súlyosan passzív Anglia kereskedelmi mér­lege is a múlt év megfelelő időszakában, mert a behozatali többlet eléri a 150 millió fontot. Ellenségeink kiéheztetési tervei tehát pénz­ügyi hadviselésünk érdekeit jelentős mértékben előmozdították. Minden hadikölcsönünk milli- árdokat hozott össze, s igy elértük azt, hogy kizárólag nemzeti, belső kölcsönök utján terem­tettük elő a hadviselés legfontosabb segédesz­közét, a pénzt. Igaz, hogy két Ízben is vettünk fel kisebb összegű márkakölcsont Németország­ban, de ezeknek a kölcsönöknek kizárólag va­lutaszabályozó jellegük volt, s csekély összegük miatt figyelembe sem jöhetnek. Mennyire a saját kölcsöneinkből fedeztük a háború pénzügyi ter­heit, ez kitűnik a háború napi költségeiből is. Az egyes hadviselő országok átlagos háborús napi költségei a kevetkezőképen alakulnak : millió К A nglia ......................................... 120 Fr anciaország........................ 101 Németország.................................. 84 An sztria-Magyarország. . . 36 Oroszország.................................. 34 Ol aszország.................................. 62 Mi tehát naponta átlag 36 millió koronát költünk el a háborúra. Természetes, hogy a háború első napjaiban a tömeges beszerzések és a csapatszállitások a napi hadiköltséget a 36 millió koronánál jóval felülmúlták, de figye­lembe kell vernünk, hogy később — az álta­lános beszerzések és bevásárlások után — ez az összeg csökkent, s igy a 36 millió korona az átlagos napi költséget adja meg. A háború kitörésétől a múlt év utolsó napjáig, tehát 17 hónapon keresztül elköltöttünk naponta átlag 36 millió koronát, ami 1915. december 31-ig összesen 18'3 milliárd koronát tesz ki. Ezt az óriási összeget a hadi kölcsöneinkből terem­tettük elő. Amint eddig a legegészségesebb utón fedeztük háborúnk költségeit, bizonyos, hogy a most aláírás alatt levő negyedik hadi kölcsö- nünk is kielégítő eredménnyel fog zárulni. Domány Gyula. A polgári tőke szerepe a hadikölcsönben. A minap ismertettük a nagytőke részvéte­lét a három hadikölcsönben és rámutattunk arra az érdekes körülményre, hogy a harmadik hadi- kölcsönnél, a mikor fegyvereink fényes győzel­mei a világháború mérlegét teljesen a javunkra billentették, a legérzékenyebb közgazdasági té­nyező : a pénzintézetek és nagytőkések világa milliós jegyzéseik megkétszerezésével adott befe­jezést végleges győzelmünkben való feltétlen bizalmának. A statisztikai adatok egy másik táblázatában bemutattuk a kisemberek, a kis jegyzések csodálatos bőségszaruját, a melyből a három hadikölcsön alatt egy milliárdot jóval meghaladó hatalmas összeg ömlött az állam- kincstár hadi kasszájába. Nem kevésbé érdeke­sek és tanulságosak azok a számadatok is, a melyek a polgári tőkének, a gazdasági tagozó­dás középső rétegének szerepéről számolnak be a magyar nemzet háromszoros nagy pénzügyi diadalának kivívásában. Ide sorozhatjuk a 10.000 koronától kezdődő jegyzéseket fel egészen köz­vetlenül 100.000 koronán maradó jegyzésekig. E jegyzések a három hadikölcsön során a kö­vetkező képet mutatták: A középtőke jegyzései A jegyzett ösezeg millió koronában az I. Mind­hadi- all.-nál a Ill-nál háromnál kölcsönnél összesen J. 10.000-49.950 K-ig 247 1 242U 389-4 878‘6 II. 50.000-99.950 » 92-2 102-3 199-1 393-6 10.000—99.950 K-ig 339-3 344-4 588-5 1.272-2 íme tehát a középső réteg, a polgári elem is emberül helyt állott a helyes gazdasági, belátás és a hazafias áldozatkészség nemes versenyé­ben és kölcsönről kölcsönre egyre nagyobb összegeket ajánlott fel a létünkért folyó nagy küzdelem sikeres folytatásának szent céljára. A középnagyságú jegyzések együttes összege a három kölcsönnél 1.272 millió koronára rúgott, tehát a három nemzeti kölcsön összeredményé- nek közel 30°/o-át képviselte. A kis és közép­nagyságú jegyzések, tehát a 100.000 koronán alul maradók együttesen 2.410 millió koronával a 4.300 millió összeredménynek közel három­ötödét adják. A polgári elemek, a középbirtokos osztály és a széles néprétegek oly hatalmas gazdasági teherbírásáról és rugékonyságáról, a hadikölcsönök sikeréhez fűződő nagy nemzeti és közgazdasági érdekek oly általános megértésé­ről tesznek e számadatok bizonyságot, hogy e tényezők hatásaképpen a negyedik hadikölcsönre is, a mely rendkívül kedvező harctéri helyzet és pénzpiaci viszonyok között került kibocsá­tásra, csak a legteljesebb siker várhat. A közölt számadatok messze harsogóan hirdetik ezt a köztudattá vált igazságot, hogy ha mindenki, a polgárok milliói tehetségükhöz képest hozzá­járulnak a hadiköltségek előteremtéséhez, a kis- összegek tömegei oly hatalmas pénzösszeggé tornyosulnak, a mely diadalmas harcunk győ­zelmes befejezésének elengedhetlen pénzügyi fel­tételeit biztosan megteremti. * A Pénzintézeti Központ vezetősége. Már csak néhány hét választ el bennünket a Pénzintézeti Központ megalakulásától, s ezért a pénzügyminiszternek döntenie kell a Központi vezetői tisztviselőinek személyére nézve. Az elnök dr. Schmidt József ny. államtitkár, a Magyar országos központi takarékpénziár al- alnöke lesz. A vezérigazgató személyére is meg­történt már a döntés, amennyiben Erney Károly, a Pesti hazai első takarékpénztár egyesület igazgatója elvállalta a pénzügyminiszter föl­kérésére a vezérigazgatói állást. Minthogy így a két legfontosabb pozíció betöltése körül már megtörtént a megállapodás, az igazgatósági he­lyek betöltése gyorsan fog menni. Úgy érte­sülünk, hogy a 20 millió koronán aluli pénz­intézetek dr. Éber Antal, a Magyar telepitő és parcellázó bank vezérigazgatóját és Deák Gyulát, a kassai takarékpénztár igazgatóját jelölték az igazgatósági tagsági helyekre. * Közös pénz. Sok érdekes terv vetődött már fel a háború kitörése óta gazdasági téren, de ezek közül talán a legérdekesebb az entente közös pénzére vonatkozó propozició. Már a párisi koferencián fölvetették azt az ideát, hogy Anglia, Francia-, Olasz- és Oroszország közös pénzt bocsássanak ki, tehát a négy állam aláírásával ellátott papírpénzt hozzanak forgalomba. A tervet egyik állam sem fogadta el, jóllehet a kon­ferencián résztvett országok közül Oroszország pártolta az indítványt. A közös pénzből igen nagy valutáris és egyéb hátrányok háramlottak volna Angliára és PTanciaországrá is, ellenben Oroszország föl- tétlen előnyt húzott volna a közös pénzből. Oroszországban a közös pénz a régi pénzzel szemben okvetlenül ázsióra tett volna szert, mert az uj pénzt, amelyet több állam garantál, fölébe helyezik a régi, csak az orosz kormány aláírásával ellátott pénznek. Még Franciaország­ban is jó pénz gyanánt fogadták volna az uj, a közös pénzt, tekintve, hogy Anglia garanciája is kifejezésre jutott a pénzen. Angliának tömérdek gondot okoz gazda­sági téren a háború, s ezért érthető, ha a párisi konferencia indítványát az angolok nagy anti- pátiával fogadják. Hisz Anglia teljesen bizony­talan helyzet előtt áll, s ma még egyáltalában nem tudja kiszámítani, mi lesz a hatása a nem­zetközi pénzpiacon annak, ha Anglia kénytelen még a váltópénzeinek egy részét is papirosból előállítani. A nehéz ezüstviszonyok miatt Angol­ország ugyanis fél és egész shillinges papírpénzt fog forgalomba hozni. Az angol pénzérték pari­tása már eddig sem volt megvédhető, s az angol pénz értéke minden semleges piacon névérték alatt áll. Anglia tehát pénzügyi és gazdasági erejének a végsőkig való megfeszítésére szorul majd, hogy pénzének árhanyatlását megakadá­lyozza vagy ellensúlyozza. Ez nagy és nehéz feladat lesz még Anglia számára, s nem akarja feladatát azzal megnehezíteni, hogy magára vállalja a közös pénzzel járó nagy gazdasági terheket. Jól tudja ugyanis Anglia, hogy a milyen mértékben jutna a közös pénz Orosz­országban ázsióhoz, ugyanolyan mértékben rom­lana a régi, a jó angol pénz odahaza saját hazájában. Ez az igazi háttere a közös pénznek, s ezek a körülmények motiválják Anglia félelmét az orosz gazdasági barátságtól.-* Olcsóbb a márka és a frank. A devizaközpont működése érezhető a valuta­piacon. Amig ugyanis a Központ megalapítása előtt a leglehetetlenebb spekuláció dühöngött a külföldi fizetési eszközökben, addig ma teljesen megszűnt a külföldi váltókkal való üzérkedés. A piacot a devizaközpont szervezte, kiegyenlí­tette a kereslet és kínálat között mutatkozó differenciát, s ha valamelyik külföldi fizetési eszközben a kereslet túlságosan nagy volt, a jegybank megtalálta a módját annak, hogyan kell a nagyobb keresletnek megfelelő összegű fizetési eszközöket rendelkezésre bocsátani. Ma aránytalanul kedvezőbbek az árfolyamok, mint a Központ működése előtt, jóllehet ma épen annyit fizetünk a külföldre, mint két hónappal ezelőtt. A márka árfolyama lehanyatlott 143l/6 koronára, a svájci frankért 145 koronánál többet nem fizetnek, s a hollandi forint 319 kurzus mellett kerül forgalomba.

Next

/
Thumbnails
Contents