Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1916-05-17 / 20. szám
о Független Budapest fokú megállapítás) az egész országban 605,584.361 korona. Ebből Budapesté 261,254.974 korona, tehát 43°Io. Az első fokon kivetett adó összege az egész országban 25,760.807 korona. Ebből Budapestre 11,208.779 korona esik, tehát az egésznek 44 százaléka. , Álljon még itt az adósok száma jövedelem szerint az országban és Budapesten : Jövedelem \z összes Ebből Budadest 20.000 К 1.872 998 (530/ü) 20— 30.000 К 6.577 2.216 (ЗЗ0/0) 30- 40.000 К 1.831 772 (420/0) 40— 60.000 К 1.590 715 (450/0) 60— 80.000 К 685 311 (450/0) 80 — 100.000 К 294 142 (48°/o) 100—120.000 К 202 96 (470/0) 120.000 K-tól följebb 620 281 (45°/0) Ezek a számok hatalmas erővel bizonyítják, hogy az ország terheiből milyen nagy mértékben veszi ki a maga részét a főváros. Olosszák egy összetűzéshez. — A központi választmány, ülése. — Jóleső érzéssel regisztráljuk, hogy a központi választmányban elhangzott ugyanaz a megjegyzés, ami miatt mi a névjegyzékek összeállításának mai módját korhadtnak tekintjük. Buchinger Manó, a választmány egyik szocialista tagja, tette szóvá, hogy a Vlí-ik kerületben a választói névjegyzék a választóknak olyan hullámzását tünteti fel évről-évre, amilyen sem a vagyonszaporodás, sem a jövedelem- vagy képesitésemelkedés mellett normálisan elő nem állhat. Ebből a megjegyzésből parázs kis összetűzés támadt közte és Ehrlich G. Gusztáv között, aki mint a Vlí-ik kerületi klikk tulajdonképeni vezére, mindjárt találva érezte magát s tisztázni igyekezett a választói névjegyzék összeállítása körül kifejteni szokott tevékenységét. Anélkül, hogy ennek az összetűzésnek személyi részébe beavatkozni akarnánk, nem hallgathatjuk el azt a meggyőződésüuket, hogy Buchingernek lényegben tökéletesen igaza volt. A választói névjegyzék összeállításának mai formája nem elégítheti ki az összes alkotmányos tényezők igényeit. Mindaddig, amig az összeírásnál a kerületi revízió munkájában s a központi választmánynál is az az álláspont uralkodik, hogy a névjegyzék összeállításánál a legmesszebbmenő rigorozitás nem a legfontosabb kellék, addig szó sem lehet arról, hogy a klikkek ne érvényesíthessék benne túlságosan nagy és túlontúl terro- risztikus befolyásukat. Ennél a kérdésnél emlékeztetnünk kell mindenkit arra, hogy a »Független Budapest« már évekkel ezelőtt beigazolta, hogy a Vd-ik kerületi választók névjegyzékébe legalább ezernégyszáz olyan nevet vettek fel, amelyeknek tulajdonosai részint elhaltak, részint nem is léteztek, de azért a községi választások alatt mindegyiknek akadt gazdája s természetesen mindegyik leszavazott a klikk jelöltjeire. Annak idején, amikor ezt szóvá tettük, azzal a Salamoninak vallott ítélettel ütötték el az egész dolgot, hogy inkább illetéktelen is benne legyen a névjegyzékben, mint- semhogy kimaradjon olyan, akinek esetleg van igényjogosultsága, teljesen figyelmen kívül hagyva azt, hogy a kerületi ellenzéki pártok hatósági bizonylatokkal igazolták, hogy a szóbanforgó ezernégyszáz név- nem csupán a névjegyzékben megjelölt helyen nem lakik, hanem Budapest egész területén bejelentett lakással .sem bir. Ez a döntés még a legmerészebb fantázia mellett is nem egyéb, mint a klikkérdekek vak szolgálata. Mert bizonyos, hogy akinek joga van ahhoz, hogy községi választó legyen, az idejében gondoskodik arról, hogy benne legyen a névjegyzékben. De az ezernégyszázig menő strohmanok, akik halottak vagy ismeretlenek nevében szavaznak le, minden körülmények között a klikkek felé billentik a többség mérlegét, még ha valójában kisebbség volnának is. Ezért kell a legsürgősebb revízió alá venni a választói névjegyzékeket s honorálni Buchingernek azt az álláspontját, hogy egyenként a legrigorózusab- ban meg kell vizsgálni a választók igényjogosultságát. A klikkek, ha annyira féltik az uralmukat, igyekezzenek többséget teremteni maguknak az igazi választók között s ne használják fel céljaik elérésére takaróul azt a szabadosságot, amit a névjegyzékek összeállításának tág és szabályszerűen nyuitható eljárása megenged. Becsületes törekvéseknek, még ha azok konzervatívok is, meg nem engedett, sőt inkorrekt eszközökre egyáltalán nincs szükségük. A rokkantkérdés. — A főváros szociális feladatai. — Kétségtelen, hogy a rokkantak ellátása állami feladat. Az államnak kell gondoskodnia arról, hogy a rokkantak a béke elkövetkező boldog idejeben ne szenvedjenek szükséget, ne nélkülözzenek s ne kolduljanak az utcán vagy azoknál a vállalatoknál, amelyek alaptőkéjük hallatlan jövedelmezőségét az ő elveszített lábuknak, kezüknek vagy beteg testüknek köszönhetik. A rokkantaknak jogai vannak az állammal szemben s reméljük, hogy az állam teljesíteni is fogja a kötelességét. Ez azonban még nem minden. A városok sem vonhatják ki magukat a rokkantkérdés megoldása alól, a városok sem tolhatnak át minden terhet az állam nyakába, különösen akkor, amikor az egyes városoknak nem is az a feladatuk, hogy a rokkantakat a maguk egész sokaságában segítsék vagy pártfogolják, hanem az, hogy olyan intézményeket alkossanak, amelyek keretében belül hozzájárulhatnak a rokkantak boldogulásához. Nem elég kimondani azt, hogy az állások betöltésénél — ha ugyan általában lehetséges — a rokkantak előnyben részesülnek. Az ilyen kijelentések elhangzásuk alkalmával esetleg nagy lelkesedést keltenek, különösen akkor, ha bizonyos ünnepiességgel vannak elmondva, de a gyakorlatban azután mindenki úgy tesz, ahogyan azelőtt. A rokkantnak is összeköttetésének, protekciójának kell lennie, ha valami jobb álláshoz akar jutni; maga a rokkantság a legtöbb helyütt nem igen fogja kvalifikálni. Lehet, hogy ez kissé ridegen hangzik igy s még az is lehet, hogy nem is igaz ez igy teljes egészében, de esetlegességekre amúgy sem lehet számítani. A városoknak gondolkozniok kell azon, még pedig már most, hogy micsoda intézményeket akarnak létesíteni a rokkantak támogatására s ebben a tervezgetésben elől kell járnia Budapestnek s példát kell mutatnia az egész országnak. Nem tömegek elhelyezésére gondolunk, hiszen az ilyesmi nem a főváros, illetve a városok feladata. Nem is olyan jótékony intézményre, amefy egész életére ellátna — jól-rosszul — néhány rokkantat. Nem alamizsnát, hanem képességüknek megfelelő munkát kell nekik adni s nem ötletszerűen, egy-egy soványabb állás betöltésénél előnyben részesíteni őket. Általában foglalkozni kell ezzel a kérdéssel, alkalmat kell adni arra, hogy minél többen elmondhassák a maguk véleményét, a maguk érzését, gondolatát és tervét. A fővárosnak kell az elsőnek lennie az országban, a városok és a magánosok között is, amely a rokkantkérdéssel nem elméletileg, hanem gyakorlatilag foglalkozik. Sajnos, eddig semmiféle igyekezetei nem tapasztaltunk ebben az irányban. A főváros — úgy látszik — mindent az államtól vár, pedig — ha a rokkantak ellátása tényleg állami feladat is — mégis vannak a fővárosnak s általában a városoknak a rokkantakkal szemben bizonyos kötelességeik, amelyeket le kell róniok. A közmunkatanács és a főváros. — A pénzügyi bizottság állásfoglalása a közmunka- tanács ellen. — A fővárosnál időnkint megismétlődik az a kivánság, hogy a közmunkatanács intézményét, mint elavultat, szüntessék meg. Ez az óhaj hangzott fel a pénzügyi bizottság legutolsó ülésén is. Teljességgel átment a köztudatba, hogy ez az intézmény tulajdonképen ma már felesleges, mert egyrészt annak a feladatnak az elvégzésére, amelyet alkotása idején részére megállapítottak, ma már semmi szükség nincsen, másrészt a közmunkatanács sokszor egyenesen kerékkötője volt a főváros sok közérdekű kezdeményezésének. Lassankint azonban a közmunka- tanács a maga hatáskörét annyira megduzzasz- totta, hogy ma már kissé nehéz ellene állást foglalni. Legutóbb is a közmunkatanács állapította meg az építési szabályzatot és bár a főváros akkoriban sem ismerte el illetékesnek a közmunkatanácsot a szabályzat megalkotására, ez a szabályzat életbelépett és ahhoz a főváros kénytelen alkalmazkodni. Előzőleg már a főváros fejlesztéséről szóló törvény is adott hatáskört a közmunkatanácsnak. Ilyen körülmények között nem sok reménnyel kecsegtet a tanács vagy a közgyűlés felirata ezen intézmény megszüntetése iránt, ha csak majd az uj fővárosi törvényben nem történik gondoskodás ennek az elavult intézménynek csöndes kimúlásáról. A venereás bajok elleni védekezés. — Ingyenes ambulatóriumok a fővárosban és a környéken. — Május 15-én fontos újítást léptetett életbe a főváros tanácsa. Tudvalevő, hog}^ a bőrbetegségek és nemibetegségek az országban, de különösen a fővárosban az utóbbi időben nagyon megszaporodtak. A belügyminiszter ezért felhívta a fővárost, hogy főleg a főváros külső részein az ilyen betegségek ingyenes gyógykezelésére ambolatoriumokat létesítsen. A főváros első sorban a külső részeken levő nagyobb gyárakban akar ambolatoriumokat berendezni, azonban a gyárak nem voltak erre a célra területet átengedni, igy azután más megoldást kellett keresni. Nagyobbrészt kórházakkal kapcsolatban, vagy a munkásbiztositó pénztár helyiségeiben létesítették az ambolatoriumokat, ezeket megfelelően felszerelték és május 15-ike óta az orvosok ott mindenki számára ingyenesen rendelnek. A főváros közegészségügyi körzetét ebben az esetben igen helyesen, a szomszédos körzetekre is kiterjesztette, nevezetesen Erzsébetfal- ván, Kispesten, Újpesten és Ráköspalotán is állított fel ambolatóriumot. Remélhető, hogy az ingyenes gyógykezeléssel a venereás betegségek továbbterjedésének a főváros útját fogja állani. Közegészségügyi körzetet általánosságban is jó volna kiterjeszteni a szomszédos községekre, amint erre nézve már több oldalról is tettek indítványt. У Salgótarjáni, petrozsényi, annavölgyi, szászvári, nagymányoki, karwini, ostraui és porosz szenet; szászvári, ostraui és karwini kovácsszenet; pirszéngyári és légszeszgyári pirszenet ipari, gazdasági és háztartási célokra, minden vasúti és hajóállomásra. Budapesten fuvarokban és zsákokban is szállit: Salamon Jakab @S Tsa s*énnagykereskedés Budapest, V., Erzsébet-tér 19 Telefonszámok: 73-96, 73 -97, 73—98, 73—99, 156—56, 172—26. KOVÁI (1 FEST, TISZTIT! Budapest, VII., Szövetség-utca 35—37. I *11 ■ Gyüjtőtelepek a székesfőváros minden részében. — Képviseletek a vidék legtöbb városában. Telefon 58 -45, 128—13.
