Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1916-05-10 / 19. szám

1916. május 10.

19. szám.

Г"™™

sizenegyedik évfolyam.

Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja

Megjelenik minden szerdán, a szükséghez képest többször is. ф Előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST“ melléklettel együtt: Egész évre 16 kor. ф Félévre 8 korona.

Főszerkeszt©: DR-SORÄOGYI LAJOS Felelős szerkesztő : B. V5RÄ6H GÉZA

Szerkesztőség és kiadóhivatal;

Budapest VII. Szövetség-u. 22.

TELEFONSZÁM József 45—82.

Dunai konferencia.

Félhivatalos nyilatkozat fekszik előttünk, hogy a kormány nem górditerít akadályt a dunai konferencia elé, amelyet Budapesten terveznek. Nem is illett volna, hogy megfőzött oppor- tunitásból Bées elharácsolja előlünk azt a presztízseikért, amit a dunai konferenciának a fővárosban való megtartása jelent.

Ha a Tisza nemzeti büszkeségünk, akkor a Duna a nemzeti vagyonnak tetemes része. ; A dunai közlekedés évszázados problémájából önként folyik az a megállapítás, hogy a nemzeti vagyonosodásnak jelentékeny része kapcsolódik bele abba a problémába, hogy mikép kell a legjobban hasznosítani az ország számára a Dunát, amely idegen talajban eredvén s idegen öbölbe szaladván, mégis körülbelül utjának felét Magyarországon át teszi meg.

A szakkörök évtizedek óta ébren tartják ezr a kérdést s élesztik a tüzet, hogy lángra lobbantsák a tunya állami akaratot. Ez a munka dicséretére válik azoknak a lelkes Férfiaknak, akik ezen a téren úttörő munkát végeznek. Nincs is szándékunkban, hogy a kérdésbe szakszerűen belemélyedjünk. De ez egyelőre felesleges is, mert hiszen minden állásfoglalás problémátikus mindaddig, . amig azzal nem jöttünk tisztába, hogy mit tudunk elérni.

Ezen a téren, sajnos, nem táplálunk vérmes reményeket. Egyfelől tisztában vagyunk vele, hogy a kormány csupa opportunitásból nem lesz képes gerincesen ellentállani az osztrákok kapzsiságának, másfelől nem vagyunk elragadtatva a főváros szereplésétől sem, mert attól félünk, hogy az alkalmazkodás itt is jobban érvényesül, mint az energia.

Pózért eleve figyelmébe ajánljuk a tanácsnak, hogy a dunai konferencia alatt kisérje éhei- figyelemmel a tárgyalások menetét s merő felületességből, vagy az állami alkalmazkodás mezsgyéjén a kormány után kullogva, ne próbáljon olyan húrokat pengetni, amik nem lehetnek alkalmasok arra, hogy elandalitsák azokat a sóvárgásokat, amik nálunk, érdekelt részről, a dunai problémának javunkra való megoldását sürgetik. Joggal elvárja mindenki a tanácstól, hogy gerinces magatartással s megingathatlan eréllyel képviselje ezen a konferencián a főváros érdekeit. Hogy mik ezek az érdekek, ezt igazán nem kell bővebben fejtegetni. Önmagától adódik, hogy a dunai közlekedés hely és szabályozásából a főváros ipa iának és kereskedni méné к olyan jövedelmi perspektívája nyílik, amely jelentékenyen szaporíthatja a közadókat is.

A tanácsnak minden eszközt meg kell ragadni, hogy a polgárok terhein könnyitsen.

8 ha nem érzi elég erősnek magát ahoz, hogy egymagában megbirkózzék azzal a feladattal,

ami a dunai konferencián a fővárosi érdekek képviseletében vállaira nehezedik, ne habozzon egy pillanatig sem, hogy a közgyűlésen olyan I állásfoglalást provokáljon, ami számára kellő hátvédül szolgálhat.

MÉRLEGEN.

* *

A lisztbizóttságok

működése elég szép summájába kerül a fővárosnak évente. Az ember önkénytelenül gon- : dolkodóba esik ezen s arra a szerény következtetésre jut, hogy talán meglehetne ezt csinálni olcsóbban is. Mindenesetre nem rokonszenves adat, hogy az adminisztráció min- j dig annyi pénzt nyel el, mintha a fővárosnak nem volna szüksége a takarékoskodásra. Az ügyosztály persze arra hivatkozik, hogy telik az .élelmiszerjövedelmekből erre is. Korrekt volna, hogy van fedezet, de nem esne-e jobban a polgári érdekeknek, ha ebből a jövedelemből minél több jutna, a deficit csökkentésére-? A városnál ne lessék a sült galambot, hogy az majd eltünteti a deficitet. A takarékoskodás és a helyes beosztás legyen az első ;S ha akarnak, tudni fognak spórolni a lisztbizottságok adminisztrációs kiadásai körül is. ❖

* *

jBosszantó

tűnek most már, hogy valahányszor egy-egy árunak időleges eltűnése komoly gondokat okoz a tizes népélelmező bizottságnak, mindig akad eg у-két funerátor e klikk tagjai között, aki a segítség eszközét az áremelésben jelöli meg. Isten ments, hogy ez idea felvetőit részrehajlással vádolnánk meg, de abszurdumnak találjuk, hogy valamilyen áru mesterséges visszatartása esetén mindig az áremeléssel próbálják azt kicsalogatni a rejtekhelyéből. Ez a tendencia, amely a kormánytól kezdve lefelé az \utolsó közigazgatási hivatalnokig, állami berendezkedésünknek legkirívóbb gyenge ségi tünete, határozottan arra vall, hogy a tisztelt urak, okik a nép élelmezésének sorsát intézik, teli zsebbel ülvén a tanácskozó asztalhoz, nem is tud jede megérteni, hogy milyen tragédia [az, ha korog a gyomor és üres a zseb. Csak próbálnák meg egyszer ezt is, tudom Istenem, sohasem jutna eszükbe rém ódiumnak az áremelés!

*

* *

Sokat

vitatkoznak a közlekedés problémái körül, de azért egyik tényezőnek sem jut az eszébe, hogy legalább annyit javítson a mizériákon, amennyit momentán lehet. A rendőrség — ugv látszik — megcsömörlött ajktól a sok hiábavaló intézkedéstől, amit hiába tesz, hogy a forgalom mai visszásságait valamennyire kiküszöbölje. Nem csoda, ha csömört kapott Az érdekhálózatok labirinthjében az ilyen gyenge Ariadne-fonal sem tudhat eligazítani, miután a főváros a retorzió semmiféle eszközét sem tartja soha helyénvalónak, féltvén a klikkek uralmukat és befolyásukat. Mennyire elférne már ezen a csődületen egy kis egészséges tisztogatás!

A gázgyár beszámolója.

(Nincs szén. — A gázárak drágulása.)

A gázgyár zárószámadása, amilyen örvendetes eredményt mutat a lefolyt esztendőről, éppen olyan lehangoló perspektívát mutat a jövőre. Sietünk kijelenteni, hogy a vezetőség — úgy a gázgyáré, mint a fővárosé — megtette a maga kötelességét, sőt talán jóval többet is ennél, de azok, akiknek módjukban van intézkedni, nem viselték szivükön úgy a gázgyár ügyét, mint ahogyan a magyar főváros megérdemelte volna.

A szénbeszerzésről beszélünk.

A fejezet, amelyet a szénnek szentelt a gázgyár zárószámadása, tele van megdöbbentő adattal. Azt olvassuk belőle, bogy már a tavaly az a katasztrófa fenyegetett bennünket, hogy a gázgyár kénytelen lesz a minimumra redukálni az üzemét, mert illetékes helyen nem tudták megtartani azokat az ígéreteket, amelyeket tettek. A fejezet valóságos vádirat,, amely napra szóló pontossággal mutatja ki, hogy a gázgyár és a főváros vezetősége milyen intézkedéseket tett, milyen ígéreteket kapóit, honnan kapta azokat s —- miket nem teljesítettek belőlük. 8 a zárószámadási jelentés túlmegy a szokásos határon, nem fejezi be a szénügyet december 31-évei, hanem folytatja a legutóbbi időkig, konstatálva, hogy a főváros gázgyárának szénkészlete mindössze 10- 12 napi szükséglet.

Mi lesz ebből? Abból a nem igen bizakodó hangból, amelyen a zárószámadási jelentés a szén ügyét tárgyalja, azt következtethetjük, hogy ma már alig bíznak a dolog hirtelen jóra- forclulásában. El lehetünk tehát készülve arra. hogy a gázgyár egy szép napön kijelenti: ed dig volt, most már nem megy tovább, mert nincs szón. Ki lesz ezért a felelős? Ki lesz a felelős azért, hogy Budapest gázgyára nem részesült ugyanabban az elbánásban, mint példáid Bécs? S vájjon akkor, amikor Budapest utcái sötétek lesznek, mint valami nyomorúságos falué, meg nem történtté teszik-e ezt a szégyent, ha hamarosan intézkednek?

A főváros illetékes bizottságainak elsősorban és főképpen a szénkérdéssel kell foglalkoznak, amikor a zárószámadást tárgyalják. Lássa a közönség tisztán, hogy ha baj történik, kié a felelősség.

Ami a gázgyár zárószámadását illeti: igazolja mindazokat a reményeket, amelyeket a in eg váltáskor fűztek hozzá. A főváros legnagyobb üzeme gyönyörű eredményt produkál, amiber természetesen elsősorban Ripka Ferenc dr. vezérigazgatóé az érdem. Az ő kitűnő, lelkiismeretes és gondos munkája egyik főtényezője a gázgyár sikerének, illetőleg annak, hogy nemcsak a hivatalos főváros, hanem a nagyközönség is elismeréssel adózik a főváros üzemének. Kivonatosan ismertetve a zárószám adást, a következő adatokat emelhetjük ki:

A. bevétel 1915-ben 20,*27-1.094 korona 42 fillér volt, a kiadás pedig 19,671.171 korona i84 fillér, fxz üzleti felesleg tehát 602.922 korona 58 fillér. A gázgyár tiszta jövedelme azon lián ennél jóval több (5,346.126 korona) mert a’ gázgyár 1,457.985 koronát fordított az utcák világítására, 900.000 korona megtérítést fizetett be a községi alapnak 834.000 koronát költött az utcai világítás fontánására, 154.000 koronát a városi épületek világítására stb. Az