Független Budapest, 1914 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1914-03-09 / 10. szám
Kilencedik évfolyam. 1914. március 9. 10. szám. ВЯ nem Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. •* Előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST“ melléklettel együtt: Egész évre 16 kor. ee Félévre 8 korona. Főszerkesztő: DR- SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest V, Visegrádi-u. 40. 0Э TELEFONSZÁM: 169 — 38. .• Demokraták. Jellemző szünet, hogy lázas erővel terjeszkedik Budapesten a demokratapárt. Kerü- letenkint alakulnak meg s Vázsonyi Vilmos, a demokraták vezére mindenütt lángoló meggyőződéssel hirdeti a politikai és társadalmi pnrifikációt. Nincs titkolni való benne, hogy erre a lázas agitációra az uj kerületi beosztás adott impulzust s a demokraták most nem tesznek egyebet, mint azt, hogy a fővárosban kétségtelen népszerűségüket aknázzák ki előreláthatóan arra az időre, amikor az ég tudja kikre is lehet szükség a nagy összecsapásnál. A demokraták nyiltan hirdetik, hogy az uralkodó rendszerrel elégedetlenek és mérhetetlenül gyűlölik a klikkeket. Mi is. Ebben a két irányelvben a függetlenségiek és a demokraták között nincs s nem is lehet soha véleményeltérés. Ezért az uj, friss ellenzéki formációt a kerületekben a főváros függetlenségi pártjai szemmel látható örömmel üdvözlik. Rokonszenvük kizárólag abból a tényből fakad, hogy a függetlenségi pártok zászlajára is az erőszak uralmának leigázása és a korrupció kiirtása van felírva. Vázsonyi Vilmos most cselekszik úgy, amint azt egyénisége és puritán programmja már régóta megkövetelte tőle. Hadat üzen a klikkuralomnak, amely melegágya a korrupciónak s elszánt harcot hirdet a túlontúl önző tőkének és osztályuralomnak: Brávó, helyes, ennek mi, függetlenségiek is szivvel-lélekkel tapsolunk. Ez az az nt, amely egyedül vezet Mekkába s amelyen a polgárok elismerésének babérjai teremnek. Nem volna helyén való, hogy most az együttműködés eme lehetőségének ünnepi pillanatában olyan fájdalmas percekért rekri- mináljunk, amikor a demokraták illusztris vezére — nem egyéni célból, de hatalmi szempontok miatt — a függetlenségi pártok ellen fordult s ezzel akaratlanul is erősítette a klikkek uralmát. Mi, akik mindig azt vallattuk, hogy a polgári idealizmus a küzdőtéren is sok-sok lemondást s végtelen megbocsájtást követel, az öröm felcsillanó lángjával szemünkben, bontunk fátylat a múltra s üzzük el magunktól a keserűség Udércfényeit. Mert a közös cél érdekében csak egy irányelvet ismerünk: megfeszített erővel támogatni az egész vonalon azt a purifikáló munkát, amit a demokraták mostani zászlóbontásaikkor hirdettek. A legszorosabb fegyverbarátság demokraták és függetlenségiek között az országos politikában s testvéries együttműködés a kommunális csatatéren: ez a legfőbb kötelesség, amit a ma sivár perspektívája minden becsületes polgártól megkövetel. S ez az együttműködés a jövőnek az a zenéje, amely a győzelem diadal- orditásait hymnuszként kisérheti. . . Ha ... Es itt következik aztán az, aminek garantálását nem lehetett előrebocsátani . . . A fegyverbarátságnak demokraták és függetlenségiek között őszintének és becsületesnek kell lennie. Ne adódjon elő soha az a helyzet, hogy a demokraták illusztris vezére indíttatva érezze magát arra, hogy hátat fordítson a i= ..- ............. ■■ ^ Ha rc a földgázért. — Sürgetik a kölcsönöket. — A magyar városok országos kongresszusának állandó bizottsága az elmúlt hét szombatján ülést tartott Budapesten, a központi városháza tanácstermében. Az ülésen Bácrczy István dr. elnöklésével a földgáz felhasználásának és a városok hitelszükségletének ügyeit tárgyalták. Mindkét kérdés életbevágóan fontos a városok egészséges fejlődése szempontjából. A földgáz okos és céltudatos kihasználásának javát elsősorban a városok vallhatnák, akik ezzel abba a helyzetbe juthatnának, hogy ipari téren olcsó eszközökkel teremthessék meg maguknak a szükséges érvényesülési területet. Nem hangoztathatjuk eléggé, hogy a városoknak vehemens kitartással kell követelni a kormánytól, hogy a földgázforrások erkölcsi és anyagi hasznát ne kótyavetyélje el potom áron, hanem az államszociálizmus parancsa szerint bocsássa azt a magyar városok rendelkezésére. A bizottsági ülés is ezt az álláspontot vallotta s ebben nagy része volt annak, hogy a székesfőváros polgármestere azzal a súíylyaí, amit a főváros osztatlan bizalma kölcsönöz neki hónapok óta erős kitartással szorgalmazza ennek a kérdésnek eldöntését a pénzügyminiszternél s már sikerült elérnie, hogy a magyar városok egyöntetűen csatlakoznak ehez az állásfoglalásához. A földgáz helyes kihasználásának jelentőségét a főváros s a vidéki centrumok fejlődése szempontjából magyarázni sem kell, annyira nyilvánvaló: Az ipari élet csak úgy lendülhet nyugateurópai nivóra, ha a kormány a földgáz kihasználását megkönnyíti a városok számára. Ebben a tekintetben ezer ut áll nyitva a helyes megoldáshoz s most minden azon múlik, * hogy a városok országos kongresszusának állandó bizottsága milyen energiával fogja tudni képviselni egyöntetű álláspontját. A hitelügy kérdésében mindaddig, amíg az állam viszonyai nem konszolidálódnak s a városok nem lesznek abban a kényszerhelyzetben, hogy szükségleteik fedezésére bármilyen feltételű kölcsönt is el kell hogy fogadjanak, — minden elvi megállapodás illu- zorius. A hitel kérdését nem lehet mellékvágányokról szabályozni. Normális politikai viszonyok, megszilárdult bizalom s fokozatosan emelkedő polgári jólét: ezek azok a kellékek, amelyek szükségesek ahoz, hogy a városok hiteligényei normálisan kielégíthetők legyenek. fegyverbarátainak, akkor egészen bizonyos hogy az együttműködésnek sikerülni fog meg- dönteni az országos politikában az erőszak tébolyát s kommunális téren a klikkek uralmát . . . Mi optimisták és rajongók vagyunk s hitet merünk tenni arra, hogy ezúttal a demokraták őszintén és becsületesen akarják végigküzdeni az élet-halál harcot . . .--------------------------------------------------------------- =---------------~~=i A betegek városa.- 123.437 beteg. Óriási szám! 123.437 beteget kezeltek 1911-ben és 1912-ben a székesfőváros kórházaiban. A két esztendőről szóló statisztika most jelent meg s mielőtt némely fontosabb adatát ismertetnék, el nem mulaszthatjuk megjegyezni, hogy az ilyen beszámolók elkészítésében nem a legnagyobb ambició vezeti a fővárost. A statisztikai évkönyvek annyit késnek, hogy mikorra megjelennek, minden adatuk ércékét veszti az aktuális kérdések szempontjából. A kórházak is követik a statisztikai hivatal túlságosan lassú munkáját s az 1911. esztendő beszámolóját 1914. év márciusában teszik közzé! Olyan hanyagság ez, amely valósággal kihivja azt, hogy valahára a közgyűlésen is tegyék szóvá ezeket a késedelmeskedéseket. A főváros sokkal gaval- lérosabban jár el alkalmazottaival szemben, semhogy az ilyen nyilvánvaló hanyagságokat szó nélkül el lehetne tűrni. Ami magát a kórházak statisztikáját illeti: 1911-ben a balparti kórházakban 46.048 beteget, 1912-ben 45.725 beteget kezeltek. A jobbparti kórházak beteg forgalma 1911-ben 15 808 volt, mig 1912-ben 15.776. A balparti kórházakban a két esztendő gyógyulási statisztikája a következő: Gyógyultan elbocsáttatott: 1911 53-810/0 1912 51-09% Javultan ,, 29-79% 30-74% Gyógyulatlanul „ 2-60% 3'65% Meghalt: T-730/o 7-770/0 Kórházban visszamaradt: 6-07% 6-75% A jobbparton a gyógyulási statisztika a következőket mutatja: 1911 1912 Gyógyultan elbocsáttatott: 49-79% 46-58% Javultan „ 30-79% 35-00% Gyógyulatlanul „ 5-10% 4-85% Meghalt: 6-740/0 6-320/0 Kórházban visszamaradt: 7-58% 7-250/0 Az ápolási napok száma s az egy betegre eső átlag úgy a balparton, mint a jobbparton 1911-ben és 1912-ben a következő volt: Bal part Jobbpart 1911 1912 1911 1912 Ápolási nap 1,029.100 1,071.972 446.007 439.171 Egy betegre átlag 22'3 23‘6 28 2 27 8 Ami bennünket különösen érdekelhet, az a betegek születési helyük szerint való kimuta-
