Független Budapest, 1914 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1914-02-16 / 7. szám
J ! Kilencedik évfolyam. 1914. február 16. 7 . szám. Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja Megjelenik minden hótfőn, a szükséghez képest többször is. •* Előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST“ melléklettel együtt: Egész évre 16 kor. c Félévre 8 korona. Főszerkesztő: DR- SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VSRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest V, Visegrádi-u. 40. *• TELEFONSZÁM : 169 — 38. .. A magam A margitszigeti botránykrónikába az én nevem is belekerült. Az államrendőrség nyomozást folytat az „Általános forgalmi részvénytársaság“ nehány igazgatója ellen a részvényesek egy csoportja által meginditott büntető feljelentés, ügyében. Az igazgatók ellen az a vád merült fel, hogy a társaság pénzét hiitlenül kezelték. Ezzel a váddal szemben a terhelt igazgatók a pénzek hova- forditásáról el akarnak számolni és ez elszámolásuk között a sajtóköltsógek is szerepelnek. Itt kapcsolódik bele az én nevem ebbe az ügybe. A terheltek elszámolásában nevem egy 5200 koronás tétellel szerepek. Az élőnyomozást folytató rendőrtanácsos e tétel dolgában adandó felvilágositás céljából f. hó 13-án, pénteken délelőtt engem tanuké'pen megidézett. Tehát az „Általános forgalmi részvénytársaság“ igazgatói ellen megindított' rendőri előnyomozás folyamán tanúként szerepeltem ez ügyben, amit azért kell hangsúlyoznom, nehogy a piszkos botrányügyhöz bármiféle más vonatkozásban állónak láttassak. Egész szereplésem a margitszigeti dologban ridegen a következő: Egy barátom ajánlására és felkérésére még 1912. év nyarán érintkezést keresett velem Czakó Emil úr, az akkori Budapesti Bank Részvénytársaság vezérigazgatója és felkért, hogy a Margitszigetet bérlő részvénytársaság számára vállaljam el a sziget nagyarányú fejlesztését ismertető cikkek és közlemények megirását. Minthogy sok cikkről és nagy munkáról volt szó, azt a megbízatást nyertem, hogy a megírandó cikkeket arra alkalmas és avatott tollú ujságiró-kollégáimmal Írassam meg, illetve, hogy a nagy munkát megfelelően felosszam és gyorsan elvégezhessem. Ezt a megbízatást elvállaltam. Már itt ki kell emelnem, hogy akkor még szó sem volt játékbankról, sem Általános Forgalmiról, hanem kizárólag csak arról, hogy a Margitsziget Fürdő-Részvénytársaság, amely a szigetet több évtizedre bérbevette, a szigetből nagyarányú fürdőtelepet fejlesszen. Ennek a, fejlesztésnek a munkáit, a szigeten tervezett nagyszabású beruházásokat és a sziget jövő perspektíváját kellett a reám bízott cikkekben megírni, ismertetni és ekként a Margitszigetet mint fürdő- és üdülőtelepet propagálni. Én, aki hivatásomnál fogva a főváros ügyeivel és fejlődésével foglalkozom és a Margitsziget nagyarányú fejlesztésében az idegenforgalom hathatós eszközét láttam, de aki másrészt hivatottságomat is éreztem az ilyen irányú publicisztikai akció megfelelő elvégzésére, vállaltam a megbizatást. Miben állott ez a megbízatás ? Cikkeket kellett írnom és kollégákkal Íratnom a Margitszigetnek jövőjéről, az ott tervezett hatalmas munkálatokról és beruházásokról, amelyek közt a játékbankról sohasem volt szó. А Шég- írott cikkek kéziratait át kellett szolgáltatnom megbízómnak, Czakó Emilnek, úgy hogy e tisztán irói munka elvégzése után az én működésem teljesen véget ért. Számos ilyen cikket azokkal a kollégáimmal Írattam meg, akikkel nap-nap után hivatásomból kifolyólag találkozom és akikben az ilyen tárgyú cikkek megírására a legtöbb képességet kellett feltételeznem. Czakó Emillel megállapodtam ez irói munkák tiszteletdiját illetőleg, egyenként minden egyes cikkíróra nézve és az összesen 5200 koronát 1912. évi augusztus hó 27-én — tehát akkor, amikor a játékbankról még szó sem volt — a Budapesti Bank r.-t. (VI., Teréz- körut 22. sz.) igazgatói szobájában átvettem azzal, hogy az összegből egyezer korona a Czakó Emil által részemre megállapított munkadij, a 4200 korona pedig általam a megirott cikkek honoráriuma fejében a cikkírók között ugyancsak az általa történt összegszerű megállapítás arányában kifizetendő. Én kollégáimnak, akik a cikkek kéziratait szállították, az őket megillető összegeket nyugtájuk ellenében kifizettem: Czakó Emil a honorárium ellenében megirott cikkek közzététele iránt a lapok kiadó- . hivatalával lépett érintkezésbe, de nekem a cikkek elhelyezésében már semmi részem nem volt és az egyes lapokban azok a cikkek jelentek meg, amelyeket a kiadóhivatalok a szerkesztőségeknek e célból átadtak. Ezt azért kell kiemelni, mert a cikkek Íróinak a cikkek megjelenésére semmi néven nevezendő ingerenciájuk nem volt és nem is lehetett. Nem történt tehát egyéb sem részemről, sem kollégáim részéről, mint az, hogy újságírók — akiknek kenyere és hivatása fizetésért írni — honorárium ellenében megrendelt becsületes tartalmú és becsületes célú — nem a játékbankot propagáló — cikkeket írtak, (nem elhelyeztek) és e cikkek irói tiszteletdiját felvették. Álljon elő az az ember, aki ebben gáncsolni valót lát. Ezt tettem ón és ezt tették kollégáim és aki ebben inkorrektséget keres, az vagy bolond, vagy gazember. Ezzel már be is fejezhetném. A magam korrektsége az ügy anyagi lebonyolításában megbízóimmal és kollégáimmal szemben teljesen tisztán áll, az átvett összegeket rendeltetési helyére fordítottam. Ha a rendőrségnél megtagadtam kollégáim nevének kiszolgáltatását, ezt tettem azért, mert nem akartam lehetővé tenni, hogy tisztességes ujságirótársaim becsületes munkája egy sorba említhető, legyen munkapárti kijárók és panamisták gaz harács olásával. Mi tisztességes munkát végeztünk szerény honoráriumért, ezt belekeverni a játókbank panamájába nem engedhettem. Amikor a sajtó és a közvélemény — felülve a miniszterelnök perfidiájának, mellyel a rettenetes kormány- párti korrupcióról a figyelmet el akarja terelni — úgy firtatja a sajtó dolgát, mintha a botrányban erről volna szó, nem pedig megfizetett és iepénzelt munkapárti korifeusok zsebelóséről: nem nyújthatok segédkezet ahhoz, hogy tiz becsületes, keserves munkából élő ujság- irótárscim neve közprédául dobassék oda a panamaügy mocskos hullámaiba. Én és kollegáim teljesen tisztán állunk. A közerkölcscsel és a közvéleménnyel szemben mocsoktalanul: mert nem a játékbankról, hanem a hatalmasan fejlődő Margitszigetről irtunk. Megbízónkkal szemben: mert a kikötött tiszteletdij ellenében a cikkeket megírtuk. És végül kény ér adóinkkal a lapvállalatokkal szemben azért, mert nem közöltünk a fix- honorárium ellenében a lapjainkban egyetlenegy sort sem, amelyet nem a kiadóvállalat adott volna át közlés céljából a szerkesztőségnek. Az én tevékenységem 1912. augusztus 27-én teljességgel befejeződött. A margitszigeti játékbank dolga későbbi keletű, a közmunka- tanács a játékbank dolgát csak 1913-ban tárgyalta. Tizenegy újságíró kemény, gyakran éjszakába nyúló munkáért, összesen 5200 korona tisztességes honoráriumot kerestünk meg: három munkapárti korifeus kijárásért 150.000 koronát vágott zsebre. Ha a miniszterelnök ur erkölcsi érzése szerint mégis ez a tizenegy uj sági ró a panamista, a három munkapárti korifeus pedig gentleman, akik továbbra is emelt fővel járnak a munkapártba és akikkel a miniszterelnök ur ezután is kezet fog: úgy nem szállunk perbe Tisza István moral insanity-jával. Ő nekünk nem fórumunk. Ő tisztogassa a maga tájékának a piszkát. A mi fórumunk a lelkiismeretünk, a szerkesztőségünk és az újságírók erkölcsi testületé, amelynek elbírálása alá bocsájtottuk ügyünket. Tisza Istvánt rágalmazásért be nem csukathatjuk, mert ő az immunitás oltalma alatt rágalmazott meg. Nekünk nincs szükségünk sajtótörvényre és palotaőrökre, amelyeknek oltalma alá bocsátja a miniszterelnök saját párjának becstelenségét. JB. Virágh Gésa.
