Független Budapest, 1914 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1914-02-09 / 6. szám
Kilencedik évfolyam. 1914. február 9. 6. szám. Függflien Budapesl Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja Megjelenik minden h6tfőn, a szükséghez képest többször is. • « Előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST“ melléklettel együtt: Egész évre 16 kor. •• Félévre 8 korona. Beismerés. A képvjselőház közigazgatási bizottságának ülésén, amely a választókerületek uj székhelyének beosztását tárgyalta, hivatalos beismerés hangzott el arról, hogy a kormány mostohán és önkényesen járt el a fővárossal. Sándor János belügyminiszter koncedálta azt, hogy a fővárost lakosainak számaránya, kultúrája s vezető szerepe révén legalább harminc kerület illetné meg. De . . . s itt az a sablonos kifogás hangzott el, amit már a törvényjavaslat indokolása is tartalmaz s amelynél hamisabb, erőszakosabb konklúziót még nem vontak le valamiből. Épen ez a körülmény szabja meg a mértékét annak, hogy a főváros társadalmának milyen eszközökkel kell harcolnia a kormány legfrissebb merényletterve ellen. A legerősebb harci eszközöket is indokolttá teszi ez a hivatalos beismerés, amely, mint a kormány minden ténye, rikitóan hordja magán az önkény és párturalom sötét bélyegét. A harc területét is kijelölték már azok a nyilatkozatok, amelyek a „Független Budapest“ hasábjain Vázsonyi Vilmos, Szebeny Antal és Springer Ferenc szájából elhangzottak. Az egész városi polgárságnak egyesülnie kell a döntő összecsapáshoz. Hamlet szavai a lét problémájáról való töprengésekor jutnak eszünkbe és érezzük, hogy ez a tizenkettedik óra, amikorra betelt egészen keserűséggel a pohár. Ha a független polgárság nem fog most össze: az önkényuralom évtizedekre fog úgy berendezkedni, hogy semmiféle erőhatalom nem lesz képes arra, hogy porbatiporja. Tanakodásra nincs is már idő, mert minden pillanat értéket és értékveszteséget jelent : tessék kibontani a zászlót azoknak, akik eme élet-halálharcban a polgárság zászlóvivői lehetnek. Az ország szivéből kell kiindulnia a ’ felvilágosodásnak és a megújhodásnak s a fővárosi polgárság összetartásából, harcának kérlelhetetlenségéből kell erőt meríteni az ország közvéleményének ahhoz, hogy elkeseredését alkotmányos formák között éreztesse az önkényuralommal. Ehhez a küzdelemhez minden érvet a hivatalos beismerés szolgáltat, amelyhez még az a rettenetes bizonytalanság is járul, ami a kerületek tagozódásának kérdését veszi körül. Ki biztosítja a polgárságot arról, hogy jogos igényeit nem sikkasztja-e el ezen a téren is ugyanilyen hivatalos bamuhintéssel a kormányhatalom?! S egyáltan ki nyújthat biztosítékot valamilyen irányban is az olyan merényletek ellen, amelyek a legelemibb polgári jogok érvényesülését ássák alá ? 1 Nincs ma már erre más biztosíték, csak az erők egyesítése s a harc életre-halálra! Várva-várjuk a zászlóbontást s rajongunk az alkotmányos forradalomért!! Főszerkesztő: D"- SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest V, Visegrádi-u. 40. • • TELEFONSZÁM: 169 — 38. .• A városrendezés programmja. (Mit tervez a III-ik ügyosztály? — Építési szabályzat, Erzsébet-sugárut és egyebek.) A főváros közvéleményét, azokon a közjogi természetű ügyeken kívül, amelyeknek politikai vagy pénzügyi vonatkozása annyira fel szokta kavarni a szenvedélyeket, főképen a városszabályozási kérdések érdekelték, mert ezeknek minden szála szorosan belekapcsolódik a jogos és jogosulatlan magánérdekekbe is. A harmadik ügyosztály, amelynek a városépítés a resszortja, épen ezért állandóan a közérdeklődés homlokterében áll. Minden fővárosi polgárt elsőrangúan érdekel az, hogy ez az ügyosztály milyen tervekkel foglalkozik s a jövő szempontjából milyen ügyeket készít elő. Az ügyosztály munkássága azóta, hogy Harrer Ferenc dr. tanácsnok került az élére, nemcsak kiszélesedett, de általános érdekű ügyekkel is megszaporodott. Egykoron csak magánépitési ügyosztály volt, ami annyit jelentett, hogy érdekkörébe legfőképen a ma- gánépitkezések elintézése tartozott. Ezekkel is volt bőven dolga, de munkássága nem érdekelhette a közvéleményt. De amióta városépítési ügyosztály lett belőle, természetszerűleg olyan kérdések kerültek az ügykörébe, amelyeknek miként való megoldása lázasan érdekli a polgárságot. A „Független Budapest“, miután legutóbb megszólaltatta az útépítési és csatornázási ügyosztályt, most képet ád arról a munkásságról, amely a városépítési ügyosztályban folyik : Az építési szabályzat életbeléptetése. Március elsején lép életbe az uj építési szabályzat, amelynek az a hivatása, hogy a köz- és magánépitkezések terén végre- valahára rendet teremtsen, az eljárást egyöntetűséghez szoktassa és főképen lényegesen egyszerűsítse. Az ügyosztálynak minden munkásságát most ez a kérdés köti le. Harrer dr. tanácsnoknak sikerült az építési szabályzatba belevinni mindazokat az elveket, amikért városszépészeti, célszerűségi és közegészségügyi szempontokból olyan sokat és vehemensül harcolt Az ő feladata tehát most, hogy a szabályzatot úgy vigye át a gyakorlatba, hoary nyomán minél kisebb megrázkódtatás és minél ideálisabb rend támadjon. Az ügyosztály munkásságát ezért köti le most minden irányban a szabályzat közeli életbeléptetésével összefüggő kérdések egész komplexuma. A részletek nem érdekelhetik a nyilvánosságot, mert ezek főleg legbelsőbb adminisztrációs szempontoknak érvényesülési keretei. Az azonban a közvélemény elé tartozik, hogy a szabályzat életbeléptetésével egyidejűleg az épitési dijaknak részletfizetési kedvezményét feltétlenül megszüntetik. A legközelebbi közgyűlés elé ugyanis azzal a javaslattal lép az ügyosztály, hogy a közgyűlés, mint olyan, amely az épitési dijakat a szabályzattól függetlenül megállapította, mondja ki, hogy az építési dijaknak részletekben való fizetését többé nem engedélyezi. Az ügyosztálynak tudniillik az az álláspontja, hogy ott, ahol százezreket mozgósítanak egy-egy építkezésre, semmi értelme sincs annak, hogy az egy-kétezer koronát tévő épitési dijakat részletekben fizessék, amikor ez megnehezíti és komplikálja az ügykezelést. Miután ez a javaslat természetszerűleg a szerzett jogokat nem érinti, s azokat tiszteletben tartja, nyilván semmi akadálya sem lesz annak, hogy a közgyűlés ezt akceptálja. Az épitési szabályzat életbeléptetésénél főleg a rendteremtés az a teendő, amely most minden munkásságot leköt. S bár az eljárás hosszabbodni fog azáltal, hogy felebbezési határidőt tartalmaz a szabályzat, mindazonáltal eléri a város azt, hogy a szabályokat jobban fogják betartani, vagyis, amit vészit a réven, visszanyeri a vámon. Az Erzsébet-sugárut. Mindazok a városszabályozási kérdések, amelyek már a középitési bizottságot is megjárták, továbbra is napirenden maradnak. Ezek között a legszublikusabb az Erzsébet- sugárút ügye. Miután a közgyűlés az erre vonatkozó első tervet elejtette, az ügyosztály és a közmunkatanács elvben már megállapodtak abban, hogy a sugárút csak a Központi városházáig vezessen. Hogy ezt azután miképen kellene megoldani, erre nézve az ügyosztálynak is, a közmunkatanácsnak is van kész terve s most csak az a teendő var a hivatalokra, hogy ezeket a terveket összeegyeztessék és egységesítsék. A tárgyalások erre nézve már folynak s remélhetőleg nyárig be is fejeződnek. Semmi kétség, hogy ennek a kérdésnek eldöntésével összefüggően eldőlt már tulajdonkénen a Központi városháza elhelyezésének kérdése is. A Központi városházát mai helyén építik fel s ez már annyira eldöntött dolog, hogy inkább ez az oka, mint az okozata annak, hogy az Erzsébet sugárút csak a
