Független Budapest, 1914 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1914-12-20 / 51. szám
Kilencedik évfolyam. 1914. december 20. 51. szám. Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. • # Előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST" melléklettel együtt: Egész évre 16 kor. •« Félévre s korona. Főszerkesztő: DR- SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VII. Szövetség-u. 22. TELEFONSZÁM : József 45-82. :: Hangtalan városatyák. Nem tagadjuk, hogy nyíltan csalódtunk a tisztelt városatyákban, akik az elmúlt szerdán kerültek a közgyűlési terein padjaiba és ledaráltak egy hoszú napirendet. Vájjon hová lett a régi harci kedv, hogy egyetlen bizottsági tagnak sem jutott eszébe, hogy megpendítsen egyet is ama témák közül, amelyek ma a polgárság elevenébe vágnak? Szinte fáj az a szürke egyhangúság, amelyből mindössze egy fegyverbarátsági tény emelkedett csak ki, de egyébként szó sem volt azokról a kérdésekről, amikben épen a háborús állapot miatt a kezdeményezés tényével kellett volna segítségére sietni a tanácsnak. A polgármesternek és a tanács tagjainak igazuk van: Ők a maguk részéről mindent elkövetnek, hogy a főváros polgársága ne érezze olyan súlyosnak e rendkívüli időket. De vannak bizonyos nüanszok, amikre elsősorban a közgyűlés egyeteme jogosult, mert a nyilvános deklaráció ád súlyt nekik. A szociális érzésű polgármester hiába kardoskodik a minisztériumban a hatósági árak gyors revíziója érdekében, ha a kormányt csak úgy lehet erre kényszeríteni, hogy az ország első törvényhatósága s ennek nyomában a többiek követelik ezt. Ez olyan megállapítás, amely bővebb magyarázatra sem szorul. Az élelmiszerdrágaság ellen egyhangúlag kellett volna állást foglalniok a városatyáknak ezen a közgyűlésen, amely épen kapóra kínálkozott, mert a maximális árak már közel két hete érvényben vannak s mindenki megállapíthatta idáig, hogy a nagy tömegeknek édes-kevés hasznuk van 'belőle. Mért nem jutott eszébe senkinek, hogy az agráriusok túlkapásai miatt felemelje tiltakozó szavát s egyöntetű tiltakozásra hangolja a többieket is? Mért csak normális időkben ömlik az ékes oráció, amikor pedig ritkán van szükség reá s miért hallgatnak épen ma azok, akik máskor vad kéjjel ontották magukból a dörgedelmes frázisokat? Tisztelet a kivételeknek, megértjük például Vázsonyit, aki a minap már élesen kikelt a hadiadó ellen s lépten- nyomon nem döröghet mindig csak ö a visszaélések miatt. Kívüle még vannak igen sokan, akiket békés időkben nem lehet lecsillapítani se, ha dühbe gurulnak. Vájjon hová tűntek el a szép lovagok s mért nem jelentkeznek most a porondon, amikor igazi közéleti érdemeket lehetne szerezni ?! Egészen bizonyos, hogy ez a meglátás szeget üt a polgárság fejébe is. Elvégre, aki nem vak, észreveheti, hogy egy közgyűlésen, amely hivatva volna arra, hogy minden fájó sebre orvosszert keressen, senkinek sem jutott eszébe, hogy szóvá tegye a polgárság ezer baját, amelyek e súlyos időkben tulnehéz j megpróbáltatásoknak teszik ki e főváros túlnyomó szánni lakosát. Ami a polgároknak fáj, — ime — nem érinti a városatyák egyikét sem. S ami miatt nap- ról-napra feljajdul a polgári elem, hidegen hagyja azokat, akik bizalmukból azért ülnek a közgyűlés padjaiban, hogy adandó alkalommal síkra szálljanak minden polgári érdekért . . . Túlságosan szomorú ez a tény, miután egészen a közelünkben zajlik le az a demonstráció, amit Bécs polgársága rendez a maga kizsákmányolásának megakadályozására. Bécsben — igenis —- j van a városatyáknak akkora bátorságuk, hogy tiltakozzanak s ez állásfoglalásuknak minden eszközzel érvényt is szerezzenek. Budapest városatyáiban — tisztelet a kevés kivételeknek — nincs se bátorság, se érzék, se szemesség. Ők akkor hallgatnak, amikor beszélni kellene s akkor beszélnek, amikor senki sem kiváncsi reá. Nagy részük — mert csak egy elenyészően csekély hányada az abszolút érték, — csak azért ül a padsorokban, hogy adott alkalommal valamelyik klikkszervezetben megvédje vagy kiharácsolja a maga önző érdekeit. Szé- gyenpir ül az arcunkra, ha a kommuni- tásnak erre a részére gondolunk s nem először mondjuk, hogy ez a mai összeállítása a polgári képviseletnek túlontúl megérett a revízióra. De mikor jön el az olyan korszak, amely igazi polgári képviseletet tudna teremteni ebbe a személyes szagu városatyai odúba?! Mérlegen. * * Az erkölcs hiányának, avagy a nemtörődömségnek lehet-e köszönni — valóban nem tudjuk, — hogy a szerdai közgyűlésen egyetlen szó sem hangzott el arról, hogy a gyógyszerpanamát végre mégis ki kellene irtani, hogy nyoma se maradjon?! Úgy látszik, megint gőzerővel dolgozott a klikk s egyelőre leszerelte a felháborodást, amely e lap leleplezései révén támadt. Pedig a főváros érdekével áll ellenI tétben az, hogy kicsinyes szempontok miatt ne vessen a közgyűlés többsége hurkot a gyógyszerpanama nyakára. Ám ismét az történik, ami már annyiszor, amikor a főváros zsebéről van szó. A bizottsági tagok nagy része nyilván úgy gondolkozik, hogy »ma neked«, de »holnap talán nekem« s emiatt azok a kevesek, akik szégyenkeznek az ilyen visszaélések miatt s kiirtanák gyökerestől a panamákat, inkább hallgatnak, semminthogy kitegyék magukat egy leszavazásnak. Ennek dacára nekünk fiz is fontos, hogy a polgárság tudja, hol kell keresnie a nyulat, ha egyszer eszébe jut, hogy nyulpecsenyét egyen. Mert hogy valamikor eszébe fog jutni, az nem kétséges, miután idővel minden panama, — a legszebben kicico- mázott is — köz undort teremt. . . . * * * Herzog Péter báró halála, noha bizottsági tag is , volt, — kevésbé renditette meg a. fővárost, mint más haláleset, amely ugyancsak egy időben okozott mély és őszintén nagy gyászt. Hogy ennek mi • az oka, igazán nem ildomos kutatni, mert tény az, hogy a kommu- nitásnak hasznos tagja volt az elhunyt báró is, bár közelebbről kevesen ismerték. Városatya- ságának haszna főleg abban jelentkezett, hogy 'pénzügyi kérdéseknél mindig síkra szállt a takarékosság és a józan számítás mellett s nem mulasztotta el hangoztatni sohase, hogy a koncesszióknak és klikk-jutalmazásoknak nem barátja. Sajnos, ezzel a meggyőződésével sokkal inkább kevesed-magával állott, semminthogy mindenkori állásfoglalásának eredménye is lehetett volna. Mi őszintén sajnáljuk, hogy érdekes egyénisége eltűnt a közgyűlési teremből s főleg a bizottsági tanácskozások során sem tapsolhatunk többé olyik-másik okos és talpraesett megjegyzésének, amivel igen gyakran borsot tört a koncessziód óva gok orra alá/ * * * Kényszerűség teremtette azt a helyzetet,. hogy az iskolaszéki tagok lejáró mandátumát választás nélkül kellett egy évre meghossza- bitani. Mi akceptáljuk ugyan ezt a szükségszerű elhatározást, csak épen az a kifogásunk,. hogy ez az álláspont nem úgy született meg. hogy abból idők során tőkét ne kovácsoljanak azok, akik minden zavarosban halászni szedetnek. Hiszen bizonyos, hogy a mai időkben пте a dologra nem kínálkozott okosabb meg oldás, de azért mégsem kellett volna megfelejtkezni ennél az elhatározásnál arról a kikötésről, hogy az ilyen irányú kijátszása a választási jognak semmiesetre sem képezhet prece denst, vagyis isoha, semmiféle más körülmények között nem fog megtörténhetni, hogy az arra illetékesek csak úgy maguk között kimondják, hogy bizonyos [időket !nem tartanak alkalmasnak arra, hogy iskolaszéki választást rendezzenek
