Független Budapest, 1914 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1914-11-16 / 46. szám
Kilencedik évfolyam. 1914. november 16. 46. szám. MSTOXE Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamim az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. •• Előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST“ melléklettel együtt: Egész évre 16 kor. •• Félévre 8 korona. Főszerkesztő: DR-SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VII. Szövetség-u. 22. :: TELEFONSZÁM: József 45-82. :: T anulságok. A kormány tisztelt tagjainak, akikre Budapest világvárosias fejlesztése vár, szives figyelmébe ajánljuk, hogy olvassák végig azt a jegyzőkönyvet, amit a főváros szerdai közgyűléséről felvettek. Az ország első törvényhatósága, — amint ebből kitetszik — nemcsak a legnagyobb készséggel, de igazi önfeláldozással is segítségére sietett a nemzeti ügynek, amit a havi kölcsönnel szolgálni hivatvák. Ez a jó példával való előljárás nem egyszerű tünet, sőt nem is egyes hatalmi körök munkájának eredménye, hanem dokumentuma annak az egységes szellemnek, amely a főváros minden polgárában él e súlyos idők harmonikus szolgálatára. A közgyűlés hangulatából rendszeresen lehet következtetni az egész főváros mai lelkületére: A bajban összetorolt minden szív, a megpróbáltatások ideje alatt elsimult minden érzékenykedés. S ez -a kozmopolitának csúfolt, annyiszor kigunyolt főváros, mint a nemzeti eszme első bajnoka száll sikra mindenért, amiből a közös célra áldás és jótétemény fakadhat. Vájjon látják és érezik-e azok, akikre ennek a harmóniának felbecsülése vár, hogy ebben az összeforrott- ságban azok viselik a heroikus kereszteket, akiket egyes hatalmi csoportok kedvéért nemcsak következetes mellőzésben, de állandó üldözésben is részesítettek?! Vájjon megtudják-e becsülni értékét annak a ténynek, hogy a polgárok egész tisztes zömének mekkora lelkierőre lehetett szüksége, hogy le- küzdje az esztendőkön át felhalmozódott keserűségeket s őszinte szivvel, igaz hazafiul érzéssel csatlakozliassék a közös munkához ?! Jóslásokra nem alkalmasok ezek a mai pillanatok. De arra mindenesetre jók, hogy irányvonalakat szabjanak egy jövendő kormánymüködésnek, amely minden tekintetben javát szolgálhassa a főváros fejlődésének. S ezeknek az irányvonalaknak abból kell kiindulni, hogy lehetetlenség egyoldalii információ és befolyás alapján egy város fellendülését a helyes vágányra terelni. A puszta véletlenségnek, hogy egyes csoportok — épen a hatalmi elv kedvéért — ugyanannak a politikának hivei, amit általán kormánypolitikának neveznek, nem lehet, nem szabad döntő hatásúnak lennie abban a tekintetben, hogy milyen kormányintézkedések szolyálhatják a főváros javát. Értse ezt mindenki úgy, ahogy akarja, De az az egy kétségtelen, hogy egy főváros fellendülésének eszközei minden melléktekintettöl és mellékbefolyástól függetlenül birálandők el. Vagyis, nem lehet orákulumnak venni azt, amit diktál egy hatalmi csoport, amely véletlenül (avagy inkább szándékosan ?) a mindenkori kormánypolitikához közel áll; más politikai meggyőződésű polgároknak épp úgy lehetnek egészséges ötletei, merészen szárnyaló terveik, mint amazoknak s ha egy kormány a főváros javát akarja szolgálni, — hizelgö momentumoktól nem szabad befolg ás oltatnia magát. Igazi, hasznot hajtó politikához a tények fölényes elbírálása épp úgy hozzátartozik, mint az az elv, hogy működése az összeségnek szolgáljon javára. Szeretnék, ha ezek a kivételesen nagy idők ilyen fölényesen frappáns meglátásokra vezetnének. S ha majd elérkezik az alkotás pillanata is, jusson megfelelő szerepé azoknak is, akik más meggyőződés zászlaja alatt, de — amint most lépten-nyomon bebizonyítják — lángoló hittel és vasakarattal a közért, a főváros fejlődésére úgy esküsznek, mint a hitbéli szentségeikre . . . Kísért a hadiadó. A polgárság ez újabb megterheltetés ellen. Amióta a kormány felvetette az eszmét, hogy a közigazgatási egyedek és kerületek deficitjét külön hadiadóval kellene eltüntetni, azóta a városházán is többféle adóterven törik a fejüket az emberek. Arra nézve, hogy a hadiadó milyen legyen és kiket sújtson, szinte naponta folynak nyílt és bizalmas purparlék a benfentesek és a korifeusok között. Mindezek az eszmecserék tulajdonképen azt szeretnék elérni, hogy a hadiadó mikéntje tekintetében olyan egyöntetű megállapodás jöjjön létre, amelynek azután a közgyűlésen biztos többséget lehessen szerezni. Ezek a többé-kevésbé bizalmas tanácskozások még egészen embrionálisak s igy a „Független Budapestének még módjában sem lehet, hogy egy pozitívumra vonatkozólag megjelölje a maga álláspontját. Mindazonáltal abból az elvi álláspontból kifolyólag, amelynek az idea felvetése után nyomban hangot adtunk, kötelességünk figyelmébe ajánlani az illetékes bizottsági tagoknak s ha az erre vonatkozó megállapodás kerület- közileg történnék, akkor a kerületközi bizottság tagjainak, hogy minden olyan irányú megterhelés, amely elsősorban és általánosságban a polgárságot sújtaná, feltétleyiül ellenszenvet és visszatetszést szülne a lakosság legszélesebb rétegeiben is. Következménye lenne ez annak az általánosan tudott ténynek, hogy a hadiállapot a legerősebben a polgárság vér- és pénzáldozatát vette igénybe. Ez ellen egyetlen egy polgár sem tiltakozott, mert ezt természetesnek találta mindenki, akiben hazafias érzés és a közért való szolgálat kötelességérzete él. De az azután egyenesen kivihetetlen volna, hogy ugyanez a polgárság, amely már úgyis csak a jobb jövő reményében él, még külön hadiadóval is megterheltessék, amelynek kulcsa hiába lenne progresszív, ha azok, akik eddig elzárkóztak a közterhekhez való hozzájárulástól, csak jelentéktelenül volnának megterhelve, ellenben a polgárok összeroppannának a kivételes teher súlya alatt. A főváros tényezőinek nem az a kötelességük, hogy közmegegyezéssel állapítsák meg a hadiadó lényegét és kivihetőségét, hanem az, hogy nyomatékosan figyelmeztessék a pénzügyi kormányt, hogy minden újabb megterhelése a polgárságnak igen könnyen társadalmi katasztrófával járhatna. Ezért tehát találjon a pénzügyminiszter olyan megoldást, amellyel a hadiadót a kötött és kötetlen vagyonból progresszive lehessen előteremteni. Ezzel a megoldással a túlnyomóan jövedelemből élő polgárság megkiméltetnék az újabb adózástól, mig azok, akik eddig ridegen elzárkóztak a legelemibb polgári kötelességek elől is, egyenesen kényszerittetnének arra, hogy anyagi erejükhöz mérten hozzájárulja-: nak a közös munkához, amelynek gazdasági előnyeit majdan ők fogják úgyis legjobban lecsapolhatni. Mikor tárgyalják a költségvetést? — A főváros deficitje — A pénzügyi ügyosztályban már készítik a költségvetést, amelyet a fővárosi törvény szerint tudvalevőleg legkésőbb decemberben le kell tárgyalni. gy értesülünk, hogy a tanács feltétlenül be fogja tartani a törvény szigorú rendelkezéseit s ezért december elején a közgyűlés elé terjeszti a költségvetési javaslatot. Miután egyelőre semmiféle adminisztratív teendő nem teszi szükségessé azt, hogy közgyűlési hozzájárulást kapjon, nincs kizárva az az eshetőség sem, hogy a törvényhatósági bizottság decemberig össze sem ül, vagyis a legközelebbi közgyűlés napirendjén már a főváros költségvetése fog szerepelni. Nincs megütközni való azon sem, hogy ez a költségvetés feltétlenül deficites lesz. Hogy mennyire fog rúgni az a szükséglet, amelyre nem lesz megfelelő fedezet, az még egyelőre teljesen bizonytalan, de megbízható információink szerint a deficit feltétlenül tíz-tizenöt millió korona között fog mozogni. Ez persze szinte magyarázatra sem szorul, mert hiszen azzal mindenki tisztában van, hogy a hadi állapot a fővárost igen nagy jövedelmeitől fosztotta meg, mig a kiadásai aránytalanul megszaporodtak. Épen emiatt bizonyosra lehet venni azt is, hogy a költség- vetési vita igen rövid lesz s mindössze csak a pártok vezéreinek elvi deklarációira fog szorítkozni. Ilyenformán beavatott fővárosi körökben valószínűnek tartják, hogy a deficites költségvetéssel a bizottsági tagok egyetlenegy ülés alatt végezni is fognak.
