Független Budapest, 1914 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1914-10-19 / 42. szám

Kilencedik évfolyam, 1914. október 19. /42. szám. Függellen Budop Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja-■^гтШ!Я!Я!®1К&ЯЖ-Г>ЙЭНЕ?а! Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. • Előfizetési ára • „NAGY BUDAPEST" melléklettel együtt: Egész évre 16 kor. e« Félévre 8 korona. Főszerkesztő: D* SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÁ6H GÉZA Szerkesztőség és kj_adóhívat_aI: Budapest VII. Szövetség-u. 2 2 :: TELEFOMSZÁM: József 45 82. :: A háború hiénái. Kezdünk kételkedni abban, hogy a főváros ismert erélye, mint fogalom és mint valóság, egyáltalán létezett-e ?! Valamikor, normális időben rá tudott ugyan csapni a kufárok kezére, de mit ér az olyan erély, amely akkor nem tud érvényesülni, amikor a legnagyobb szük­ség van reá?! A főváros tanácsa a polgárságot nem tudja megvédeni az élelmiszerkereskedők tizeiméitől. A drágaság ezen a téren már szinte túlhaladja az uzsora fogalmát. Az élelmiszerárusok visszaélnek azzal a helyzettel, hogy a hadiállapot folytán kissé meglanyhult az ellenőrzés s akkor és ott csapnak le a szegény fogyasz­tókra, amikor és ahol érik. Kénytelenek vagyunk ilyen nyiltan rámutatni a rákfenére, amely megbontja azt a gyönyörű társadalmi összhangot, amit a hadiállapot a főváros polgársá­gából is kiváltott. Mindenek, a legkülön­félébb és legsajátosabb társadalmi állá­súak és foglalkozásúak megfelelően illeszkedtek be a rendkívüli keretbe. Egyedül az élelmiszerárusok azok, akik minden eszközzel ki akarják használni a publikum zavart helyzetét s folytono­san újabb és újabb eret vágnak a fo­gyasztó közönség zsebén. S a hatóságok semmi komoly és hatásos lépést sem tesznek, hogy ezen az állapoton változtassanak s az élelmi- szeruzsorát megakadályozzák. Hetek óta hasztalan sürgetjük a legerélyesebb köz­ségi és állami beavatkozást. Kívántuk, hogy a hatóságok állapítsák meg hiva­talosan az árakat. Ehelyett az történt, hogy a közélelmezési, vagy az ég tudja milyen bizottság „sürgős felterjesztés­ben“ fordult a kereskedelmi miniszter­hez, hogy tegyen valamit az élelmiszer­drágaság ellen. Jól tudjuk, hogy az ilyen „Írott ma- laszt“ lépésnek nem lehet semmi foga­natja. Amig az ilyen akta a miniszter elé kerül s az összes hivatalos retortákon átmenve döntés alá jut, addigra az élelmi­szeruzsorások rég zsebrevágták a maguk becstelen profltját s a fogyasztó közön­ség túl van a kifosztás Rubikonján. Felterjesztések és egyéb írásos lépések ilyen dolognál nem játszhatnak lényeges szerepet. Ahoz, hogy az élelmiszerárusok tisztességesek maradjanak, a legszélsőbb hatósági erély szükséges. Kívánatos, hogy előrukkoljanak mindazok, akik a polgárság mentorának tisztes szerepében díszelegnek s egyöntetűen követeljék, bogy — igenis — a legszigorúbb kihágási paragrafus alkalmaztassák arra, aki élelmi­szeruzsorát űz. Szeretnők mi látni azt az élelmiszer­kereskedőt, akit egy maximális büntetés vissza ne riasztana végleg az uzsorás­kodástól. Ám ehez jóval több erély szükségeltetik, mint amennyivel azok rendelkeznek, akik ebben a dologban első fokon dönteni hivatvák. Szüksé­ges továbbá az is, hogy a főváros tanácsa elvben mondja ki, hogy az élelmiszer­uzsora üldözését a hadiállapot alatt el­engedhetetlen hazafias kötelességének tartja. Ehez az elvi elhatározásához azután ragaszkodjék is könyörtelenül és senki kedvéért ne teggen kivételt. Kiváncsiak vagyunk, hogy vájjon ezt az álláspontot nem honorálja-e a leg­végsőkig a miniszter s akadna-e olyan hatóság, amely az élelmiszeruzsora üldö­zését jogtalannak tartaná. Erélyt, határozottságot és könyörte­lenséget követelünk tehát az illetéke­sektől s nem megalkuvást, amely egy Írásos előterjesztéssel elintézettnek te­kinti ezt az ügyet, amelynél súlyosabb és elviselhetetlenebb talán nem is kínoz­hatná és üldözhetné már a polgárságot. A főváros 3700 ágyas barakk-kórháza. (A Gyáli-ut építkezése. — Két hét múlva megnyitják az uj kórházat. — A főváros ál­dozatkészségének jelentősége.) Az illetékes hatóságok tudvalevőleg meg­adták a tanácsnak a felhatalmazást, hogy 3700 ággyal óriási barakk-kórházat állítson fel a sebesültek részére. Az uj ideiglenes kórház, amely méretei­ben az ország legnagyobb betegápolási helye lesz, a Gyáli-uton, egyik fővárosi telken már épül is, mert a főváros a meghatalmazás megadása után nyomban hozzáfogott a szük­séges munkálatokhoz. Az uj barakk-kórház összes költségeit az államkincstár vállalta el az orszá­gos betegápolási alap terhére­A főváros csak előlegezi a költségeket, de emellett vállalkozott a felépítésre is. Krátky János tanácsnok ügyosztályában Kapdebó Gyula műszaki tanácsos vezetése alatt folyik a lázas munka s az építkezés már annyira előrehaladt, hogy két hét alatt a kórház teljesen készen s rendeltetésének átadható lesz. A főváros azzal az áldozatkészséggel, amellyel ezt a barakk-kórházat felállítja, tu­lajdonképen kettős célt szolgál. Az egyik természetesen az, hogy a háború sebesültjei megfelelő hajlékot kapjanak. Bár jelenleg ez a legégetőbb kérdés, amely még ennél is fo­kozottabb kielégítést kivan, mégis fővárosi szempontból ez egészen eltörpül a másik cél mellett, amit ez a 3700 ágyas kórház szol­gálni hivatva lesz. Miután az uj kórházat úgy épitik fel, hogy öt-hat esztendőre megfeleljen céljának, a főváros uj áldozatkészségének és vállalkozá­sának jelentősége tulajdonképen abban rejlik, hogy ezzel a barakk-kórházzal megoldódik a Rókus kihelyezésének esz­tendők óta vajúdó p)roblemája is. Az illetékes hatóságok ugyanis azt ter­vezik, hogy a háború lezajlása után ezt a barakk-kórházat nem fogják lebontani, hanem idetelepitik a Rókus-kórházat arra az időre, amíg az uj, nagyszabású, modern Rókus felépül. A terv nemcsak tetszetős és praktikus, de okvetlenül olyan is, amelynek kivitelét a főváros fejlődése is megköveteli. így fakad egy szükségszerűségből olyan előny, amely a fővárost egy évek óta tengeri kígyóként sze­replő probléma legideálisabb megoldásához segíti. Mert azt senki sem vonhatja kétségbe, hogy az uj barakk-kórház ideiglenesen, ha a Rókust lebontják, a legtúlzottabb kórházi és egészségügyi kívánalmakat is ki fogja elégi- "teni azalatt az idő alatt, amig az uj Rókus felépül és rendeltetésének átadható lesz. Mérlegen. * * t Könnyű takarékoskodni annak, akinek van miből: a főváros elhatározta, hogy a háború tartama alatt takarékoskodni fog s ehez mérten kezdte a takarékoskodást a világításon. Másfél hónap óta gázlángok pislognak az utcákon s a villamos ivlámpák békés álmukat ahisszák. Végeredményben csak helyeselni tudnék ezt a hirtelen taka­rékossági hajlamot, ha — tegyük fel, — már a háború előtt is kitört volna a tisztelt tanács­ból s ha véletlenül olyanokban takarékos­kodnának, amikben régóta a pazarlás és gavalléria vádjával illetik. Mi nem mondjuk azt, hogy mi is csatlakozunk a vádaskodók- hoz, de azt kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy nem esik jól nekünk, hogy éppen a közvilágításon kezdtük meg a háborús takaré­koskodást. Elvégre Budapesten eddig sem volt sokkal egyebünk, mint esténként tündéri fényárban úszó utcáink és körntaink s ha most e fényt is megvonják tölünk, mibe kapaszkodjunk, hogy továbbra is rózsásnak lássuk az állapotokat?! A fővárosnak nem volna szabad provokálnia, hogy a túlságos számban lézengő pesszimisták azt mondhassák: „Lám, a főváros is időszerűnek tartja, hogy szomorúak, szegényesek, kétségbeejtően sö­tétek legyenek az utcái!“ Ha mi a tisztelt tanács volnánk, hát egész bizonyosan nem a közvilágításon kezdtük volna a takarékosko­dást. Kissé körülnézvén, Isten bizony akadtunk volna sokkal alkalmasabb médi­umokra is 1 ... • * * * A mozgósítás óta a villamos közlekedés szinte észrevétlenül metamorfózison ment keresz­tül : a bevonuló katonák, akik joggal kívánhattak nagyobb elnézést és figyelmet, egyszerűen hatályon kívül helyeztek bizonyos tilalmi parag-

Next

/
Thumbnails
Contents