Független Budapest, 1914 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1914-09-14 / 34-38. szám
Kilencedik évfolyam. 1914. szeptember 14. 34—38. szám. Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja Megjelenik minden héttőn, a s? őséghez képest többször is. • * Előfizetési ára • „NAGY BUDAPEST" melléklettel együtt: Egész évre 16 kor. «« Félévre 8 korona. Főszerkesztő: D«- SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA ■тнкятишшпнианвнанвкавшвпшвпяввяявпвв Szerkesztőség és kj_adóhivataI: Budapest VII. Szövetség-u. 22. :: TELEFONSZ AM : József 45 82. Háború alatt. Az első napok izgalmai után, amelyek megrázkódtatták ennek a hatalmas fővárosnak nyüzsgő életét, ma, a háborús állapot hetedik hetében bizonyos higgadtsággal és nyugalommal lehet megítélni a helyzetet, amibe Budapest került. Valóban nincs túlzás benne: egy hosszú gazdasági válság után következő hadiállapotba nemcsak gyorsan, de méltóság- teljesen, nyugodtsággal és türelemmel, sőt teljes bizakodással' is bele tudott illeszkedni a főváros polgársága. Csak dicsérni lehet ezt a nagy önuralmat, ezt a széles önbizalmat. Az ország innen táplálkozik, a szivéből; s ez a szív — a főváros polgársága — végtelenül csiszolja magából az önbizalom nemes szikráit. Jól esik ezt megállapítanunk, mert mihozzánk valóban hozzánknőtt, ennek a polgári társadalomnak minden megnyilvánulása; mi ugyanazzal az ésszel gondolkozunk s ugyanazzal a szívvel érezünk, mint a polgárság s amikor erről a helyről mérsékletet és megnyugvást festünk, igaz meggyőződés alapján tesszük ezt. Csak végig kell pillantani a főváros társadalmi életén, hogy mindezt nyomban megállapíthassa bárki is. íme: Budapest összeforrott egészen azokkal az akciókkal, amiket különböző faktorok és testületek a hadi operációk belső sikere érdekében indítottak meg. Aligha van olyan polgára ennek a városnak, aki valamilyen formában ne áldozott volna a közös oltárra, amelyen a jövő boldogulásunk ürömtüzeit élesztgezik. A főváros hivatalos testületéi a polgársággal karöltve veszik ki a részüket abból a heroszi munkából, amit ezen a téren elvégezni kell, ha azt akarjuk, hogy a kivívandó diadalok ép és egészséges társadalmat találjanak itthon. Mert mit érne a legdiadalmasabb győzelem, ha nem volna, aki kiaknázhassa egészen ?! Ennek az igazságnak szent tudata lüktet abban a megható, nagy és egyetemes fellángolásban, amely ezeket a segítő akciókat diadalra segíti. S ebből az egyetlen tényből folyik aztán minden, ami a mai főváros hivatalos és társadalmi életét jellemzi. A hivatalokban minden idegszál a hadiállapottal függ össze. Ma senkinek sincs a hivatalos testületeknél más kívánsága s más elintézni valója, mint amit a generális érdek ruházott reá. Minden ügy, amely a békés, normális élet szülötte, felfüggesztetett abban a pillanatban, amint a mozgósítási hirdetményeket kifüggesztették. S bár ezer és ezer komplikált idegszálból szövődött össze ennek a fővárosnak községi élete, mindezek az idegszálak ma a jótékony pihenés, csendes álmát alusszák. Községi politika? — felfüggesztetett. Városfejlesztés — beruházások? Ki beszél ma ezekről? Avagy akadhatna-e valaki, akinek ilyenekről beszélni lehetne ? S ez, — annak a helyzetnek felismerése, hogy a békés idők minden vágyát és óhaját el kell raktározni békés célokra, — ez az ami a főváros polgárságának józanságát, judicii imát s önuralmát legélesebben jellemzi. Az ipar és kereskedelem terén is az első napok rázkódtatásai után a lehetőséghez és a szükséghez képest helyreállott a teljes nyugalom. Az iparosok és kereskedők, akik egyrészt a termelés, másrészt a közvetítés fontos munkáját végzik, lassanként tudatára ébredtek annak, hogy ez a hadiállapot most egy jobb j >vő záloga s ehhez mérten szabták meg üzletmenetük körét. A helyzet tulajdonképen úgy alakult, hogy ez a mai idő sem termelési, sem fogyasztási szempontból nem számit idő és vagyo- nosodási érték gyanánt. Akinek reális alapokon épült fel az exisztenciája, annak egyetlen pillanatra sem juthatott még az eszébe, hogy jövő sorsáért aggódjon. Ami azalatt, amíg a háború tart, elmarad, kipótolódik azután, mert hiszen egészen bizonyos, hogy a gyarapodási alkalmaknak nemcsak a lehetősége szaporodik, de az időtartama is erősebb' lendületet vesz majd a diadalmas háború után. Ezt igy kell éreznie s igy kell vallania minden embernek, aki a véletlen folytán abban a megtisztelésben részesült, hogy világtörténelmi időket élhet át. S hogy igy gondolkozik a tisztes fővárosi kereskedőknek és iparosoknak szine-java, ez nyilvánvaló abból, hogy a kereskedelem és ipar terén a megrázkódtatásnak és deroutnak még ama nyomai sem fedezhetők fel, amelyek még hónapokkal ezelőtt, amikor gazdasági válság dúlt, olyan pusztító keretben léptek fel. Ez a körülmény megnyugtat és bizalommal tölt el. Határtalan bizalom rejlik ebben a megállapításban, mert egy világváros fejlődésének tükrét mindig iparosainak és kereskedőinek félelme vagy önbizalma alkotja. Budapest iparosai és kereskedői szilárdan bíznak a jövőben s ez az, ami ebben a kivételes állapotban az egész polgárságnak kivételes erőt ád ahoz, hogy türelemmel várja be a fejleményeket. Általán meg kell állapítani: ma már a fővárosnak külső képe a hadiállapot dacára alig üt el a békés idők megszokott képétől. Minden téren ugyanazzal az energiával s ugyanazzal az önbizalommal folyik a munka, mint hónapokkal ezelőtt. Megingathatatlan hitünk, hogy a bőséges gyümölcsöket termő eredmény sem maradhat el. Egy jobb jövőben, amelyet most vitéz katonáink véres elszántsággal készítenek elő, az előrehaladásnak minden értékét termelnie kell az országnak. S ami köny hull és ami fájdalom ezalatt hasogatja a sziveket, az idő gyógyító iramodásában el kell, hogy törpül- jön az újonnan termelt értékek mögött, amik uj nemzedékek anyagi és szellemi gyarapodásainak kutforrásaivá fognak válni. Minden bizalmunk a boldogabb jövőben !
