Független Budapest, 1914 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1914-08-04 / 31. szám
Kilencedik évfolyam. 1914. augusztus 4. 31« szám. Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. •« Előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST“ melléklettel együtt: Egész évre 16 kor. *« Félévre 8 korona. Főszerkesztő: D*- SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA ЕЯ 8ЭЯ SHK3 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VII. Szövetség-u. 22, :: TELEFONSZÁM: József 45 82. :: A háború és a főváros Amióta világtörténelmi események központjába került az ország fővárosa, Budapest, a jelen szerény halandói: szemünk előtt szinte percről-percre kaleidoszkopszerüen váltakozik a kép; minden más esemény teljesen eltörpül a határtalan lelkesedés és izzó gyűlölet lázában, amely már két hét óta lenyűgözve tartja a főváros polgárságának minden gondolatát. Két körülményt mindenesetre erényéül lehet Írni ennek a polgárságnak; az egyik az, hogy nemcsak megérezte és értékelte, de egyszersmind meggyőződéssel fűti is azt a szerepet, amelyet a villámgyorsan pergő és nemzetközi jelentőségű események róttak reá. Napról-napra jobban bebizonyosodik, hogy — igenis — ez az állandóan mellőzött és háttérbe szorított polgárság tud lelkesedni dinasztikus érdekekért is, nemzeti becsületért is. S ez a lelkesedés nem mesterkélt és erőltetett, hanem őszinte és szívből jövő. Legalább is olyan, mint a császárvárosé, holott Bécs a mindenkori hatalmak kegyeiből nőtt világvárossá, tehát a lojalitásból sokkal többet kellene szállítania, mint Budapestnek. S ha mégsem ád többet a koronának és a monarchikus érdekeknek, mint Magyarország fővárosa, ez a legékesebben szóló bizonyítéka annak, hogy Budapest polgárai minden keserűség nélkül borítottak fátyolt a múltra és fogtak össze minden baráttal a jövő érdekében. A másik körülmény, amely ugyancsak korszakos változások gyökere lehet az, hogy a főváros polgárságának lelkesedéséből, odaadásából, dinasztikus hűségéből és hazaszeretetéből egy egészen uj, friss hajtása fakadt a reménynek: a főváros utcáin napról-napra megismétlődő lelkes tüntetések s az a gyorsaság, amelylyel a főváros polgársága az agg uralkodó felhívására a csatatérre sietett, nemcsak meghatották, de hálára is inspirálták Magyarország királyát; e hálának köszönhetjük azt, hogy vasárnap óta vendége a magyar fővárosnak a trón várományosa, Károly Ferenc József királyi herceg és fenséges hitvese, Zita főhercegasszony. Nemcsak vendégek, rajongva körülrajongott szemefényei is a lakosságnak. Budapestre jöttek, mint trónörököspár, hivatalosan most először, de mindjárt otthont találtak itt. Szerető, puha otthont, amelyet a szivek ragaszkodó szeretete melegít . . Mindezekből vájjon mi a tanulság?! Nemde az,' hogy a főváros megérdemli ugyanazt a szerető becézgetést, amiben a császárváros már évtizedek óta részesül, mert kár volna elenyészni hagyni azt az energiát, amely most a dinasztikus hűség és a hazafias szempontok dokumentálására olyan elementáris erővel tört ki a főváros polgárainak szivéből. Ma ugyan nem olyan napokat élünk, hogy ebből akár a múltra szóló szemrehányást, akár a jövőre való erkölcsi tőkéi ácsoljunk magunknak. De szeretnék, ha arany betűkkel írhatnék fel mindenki emlékezetébe, hogy Budapest kozmopolita polgársága ugyanakkora értéket képvisel, mint a császárvárosé és eddig csak az illetékes tényezőkön múlt, hogy ez az élték nem nyilvánulhatott meg olyan mértékben, ahogyan most kicsiszolódott— mint a kovából a szikra — az egyetemes meghódolás az állami és monarchikus szempontok előtt. Talán valamikor hasznát vehetjük ennek a megállapításnak!
