Független Budapest, 1914 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1914-06-30 / 26. szám
2 Független Budapest szocialisták a közérdeket a klikkel szemben, avagy megelégszenek a csendes hallgatók, a „kegyelemből befogadottak“ néma, zajtalan szerepével? Szerdán megkapjuk a választ erre a kérdésünkre is. Mérlegen. * * Rényi Dezső tanácsnok, aki az egységes közlekedési politikáért lépten-nyomon exponálja magát, mint malomkő őrlődik a különböző ellentétes érdekek között, amiket összeegyeztetni és áthidalni kellene. Szívből sajnáljuk ezt a nagy koncepciójú, lelkes és munkás főtisztviselőt, hogy éppen Budapesten, az érdekhálózatoknak ebben a szerencsétlenül összeszőtt hálózatában kell energiáját napról-napra elpocsékolnia. Ilyenkor, amikor az őszinte sajnálkozás tör ki rajtunk, mindig az jut az eszünkbe, hogy Rényi, ha véletlenül osztráknak születik s ott dolgozik ilyen agyon- hajszoltan, talán már életében szobrot kapott volna azoktól, akik munkájának gyümölcseit élve zik. És itt ... ? Eh, hagyjuk, ne is beszéljünk róla! Itt örülni kell, hogy ezt a csupa munka embert még nem hajtották — nyugalomba egészen. ... * * * Weisskirchner, a bécsiek kegyelmes polgár- mestere, aki majd elolvadt a Budapestért való szerelemben, amikor itt járt legutóbb, egy osztrák vasúti értekezleten a minap élesen kikelt az ellen, hogy Magyarországnak Lavocznón át közvetlen gyorsvonati összeköttetése legyen Oroszországgal. Weisskirchner nem csinált titkot belőle, hogy ennek Bécs idegenforgalma inná meg a levét. Szép az őszinteség, mi nem is látunk benne semmi kivetni valót. Elvégre őkegyelmessége azért Bécs polgármestere, hogy a császárváros érdekeiért a leg- vehemensebben sikra szálljon. Ebben nincs kárhoztatni való sem, de annál több a követésreméltó tanulság : vájjon mikor lesz Budapestnek is ekkora önérzete, hogy olyankor, amikor a hatalom nyilvánvalóan Bécs érdekében csinál valamit, ne gör- nyessze hétrét a derekát s ne mondjon rá gondolkodás nélkül „all right“-et ?! Vájjon megérjük-e még azt az időt is, hogy akadjon, aki ilyenkor tele szájjal ordítsa bele a világba ugyanazt, amit most Weisskirchner úr megcselekedett — ellenünk ?! ■ * * * A hetedik kerület elöljárója Dévény Gyula lett, ám e> nagyobbára nem az 6 érdeme. Meg- választhatása elől Csaplovics Bál főjegyző gördítette el a legnagyobb akadályt, amikor önként visszalépett a javára s ezzel a kollégialitásnak valóban nem mindennapi jelét adta. Lényegében mindegy volna ugye, hogy az új elöljárót Dévénynek, avagy Csaplovicsnak hívják-e, mert a fontos csak az, hogy az új kerületi vezető jól töltse be a hivatását. Ezért Dévény úrnak is csak azt mondhatjuk, amit megmondtunk volna Csaplovics úrnak is, hogy legyen pontos és lelkiismeretes hivatalnok, de őrizkedjen attól, hogv partoskodással billentse rá működésére a politikai tendenciának mérlegét. . . . Hivatalban megboldogult elődjének — Isten nyugosztalja működését szegénynek — úgy is az vetőit gáncsot, hogy jobban húzott a politikához, mint a közigazgatáshoz s mindig abban a reményben ringatta magát, hogy a községi politika és a közigazgatás — egy. Holott mondani som kell, hogy mindkettő olyan dudás, akik nem férnek meg együtt egyugyanazon csárdában. . . * * * A középítési bizottság salamoni bölcseséggel vágta ketté a városi aszfaltgyár gordiusi csomóját : valóban, elvileg senkinek sem lehet kifogása ellene, de azok a szempontok, amiket mi is meg- penditettünk a minap, még sem negligálhatok egészen; ha az embereknek csak addig szabad nyújtózkodniol jdclig a takarójuk ér, mennyivel inkább vonat,fcozik ez a parancs egy kommu- nitá&ra, amely közpénzekkel dolgozik s máris odáig nyújtózkodott, hogy a lábai térdig — lefagytak. Legyen vége az oktalan kísérletezési politikáinak s gyűjtsön a főváros magának akkora hatalmat, hogy a kivihetetlen ultima ráció nélkül is megvédelmezhesse a polgárok összeségének eminens érdekeit! . . . Mikor lesz u) fővárosi törvény? Az uj fővárosi törvényről a legújabb nyilatkozat teljesen illetékes ajakról: Némethy Károly belügyi államtitkár ajakáról hangzott el. Eszerint a nyilatkozat szerint az uj fővárosi törvény megalkotását a kormány a jövő országgyűlés megoldandó feladatának tartja fenn. Ami annyit jelent, hogy ez a kormány még sem meri élő valósággá tenni azt a tervezetet, melyről éppen a „Független Budapest“ rántotta le a leplet néhány héttel ezelőtt. . Megváltjuk teljes nyíltsággal, hogy a kormány eme elhatározása — ha komoly és megváltozhatlan — őszinte örömet órezünk. Mert szívesebben látjuk a már elavult és rossz fővárosi törvényt — mely legalább látszólag meghagyja a főváros autonómiáját, de meghagyja a reményt is bennünk, hogy az uj törvény jobb lesz a mainál — semmint kapjuk helyébe a végleges megváltozhatlan, rossz és az autonómiát egyszerűen nullifikáló reformot. Legalább attól az illúziótól nem fosztanak meg bennünket, hogy az uj törvényalkotás javitani fog a főváros autonómiáján és a mai közállapotok siralmasságán. „Qui habet tempus, habet vitam“ — és ha a reform csakugyan még sokáig késik, talán majd olyan kodifikátorai lesznek, kik jobban szeretik a fővárost, semmint üldözik a klikket gyűlölő városi ellenzéket. BRISTOL kaíapárasda Máczs-kornt 21. pagyar jHérleg és gépgyár részvénytársaság BUDAPEST, VII., ErzsébeMM 41. Gyárt és szállít: niindeu célra szolgáló mérlegeket és szivattyúkét. Mélységes megrendüléssel és őszinte fájdalmas részvéttel adózunk a trónörökös- pár tragikus végzetének. A vérlázitó, aljas merénylet müveit-világszerte döbbenti meg a lelkeket és az áldozatok — a magyar korona várományosai — minden emberi részvétet megérdemelnek. Egy levéllel járulunk mi is az őszinte részvét szálaiból fonódott babér-rengeteghez. A „Független Budapest“ t olvasóihoz! A „Független Budapestu kiadóhivatalának igazgatását f. é. julius hó 1-én Szilágyi Miklós úr, a „Magyar Vállalkozás“ cimü szaklap szerkesztő-tulajdonosa vette. Ezt a tisztára adminisztratív jellegű változást bizalommal és azzal a jogos reménységgel közöljük olvasóinkkal, hogy Szilágyi Miklós úr, ki e naptól fogva lapunk egyik legerősebb támasza lesz, régismert buzgósá- gával, rátermettségével és céltudatos munkásságával hozzá fog járulni annak a komoly megbecsülésnek öregbítéséhez, melyet ez az újság kilenc esztendős fennállása alatt a városi közügyek iránti önzetlen szolgálatával kivívott magának. Ezzel a bizalommal és reménységgel ajánljuk Szilágyi Miklós urat, lapunk kiadóhivatali igazgatóját olvasóinknak és lapunk barátainak jóindulatú pártfogásába. Tisztelettel A Független Budapest" szerkesztősége és kiadóhivatala. A „Független Budapest“ felelős kiadója: 6„ VIRAGH GÉZA. A kiadóhivatal inazgatója: SZILAGYI MIKLÓS. kötvények a legelöttyö- » “f sebbek eiet-, tue-, baleset, I szavatossági-, betöréses- ■ loj)ás elleni, üveg-, jég-és állat-biztosításoknál | Felvilágosításokkal, prospektusokkal f/f/nSЯ]р/Я * és díjajánlattal szívesen szolgál a A—L—íjS.ÍS ■ i Általános Bietositó R.-T. igazgatósága Budapest, VII. kér., Károly-körut 3. szám. ■ Telejon: 153-98.2-11, 2-12 Kartellen kívül ét a tdreaság képvier tőségei Részvénytöke 6.000,000 korona. au orteág minden vétőében. Összes biztosítékok 22 millió korona^ КОШ fest.tisz í í t * ( I V íí 1 t П1 I ( • t IP E' U к l-K m Vliri »V rilinrlpn ГРГ/ЙИМП -- l\ О I I V1 4111 f11 (-■ U' !l vidd G) itr CX tóit ziel Budapest. VTL. Szövetseg-utcza (ívűj főtelepek я székesfőváros minden reszéoen. — EeuvismeieK a vidék legtöoo varosa mii Belei.>n ÓN • * \ 128—13
