Független Budapest, 1914 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1914-06-08 / 23. szám
1914. junius 8. 23. szám. NAGY BUDAPEST A ’’FÜGGETLEN BUDAPEST” ÁLLANDÓ MELLÉKLETE Munkatársak: Gelcy József, Hegedűs Gyula, Kerekes Aladár, Possel Gusztáv, Salgó Ignác, Serényi Gusztáv, Тоша Szilárd, Verbói Ármin, Vukovári Albert, Zólyomi Dezső. Az uj központi választmány. Hogyan történik a választók összeírása. Hétfőn délelőtt megalakult az uj központi választmány, melynek igen fontos feladata van: az összeíró küldöttségek megalakítása. Talán sohasem volt ez fontosabb és jelentősebb dolog, mint ma, amikor teljesen uj választói névjegyzéket kell készíteni, még pedig elég gyorsan. A klikkek ugyan megpróbálkoztak azzal, hogy elfogadtassák azokat a neveket, melyek az 1914-re készitett választói névjegyzékbe fel vannak véve, szándékuk azonban nem sikerült, aminek persze csak örülni lehet. Az uj törvény kimondja, hogy választói joga csak annak van, aki legalább egy esztendeje ugyanabban a kerületben lakik, az összeíró küldöttségeknek tehát meg kell gyöződniök a választók lakásáról, amiben a törvény szerint a rendőrség bejelentő hivatalának kell a küldöttségeket támogatni. Nagyon fontos, hogy ezt a pontot nagy lelkiismeretességgel tartsák be az összeírok. Hiszen köztudomású, hogy a választói névjegyzékek hibája e körül van s például а VII. kerületi függetlenségi párt az elmúlt években a rendőrség bejelentő hivatalával igazolta, hogy а VII. kerületi névjegyzékbe 1400 olyan név volt felvéve, akik nem laktak a kerületben. De még Budapesten sem. Ilyen dolgoknak a jövőben nem szabad előfordulniok. S nem is fordulhatnak elő, ha az összeirók pártatlanul járnak el. A névjegyzék összeállítása a legfontosabb feladat, szükséges tehát, hogy az összeirók mind olyan emberek legyenek, akikben a polgárság pártállásra való tekintet nélkül, megbízik. Hogy a központi választmány az összeírás technikájára nézve milyen határozatokat hoz s milyen irányelveket szab meg, teljesen közömbös. Csinálják úgy, ahogy a legjobbnak s a legkönnyebbnek gondolják. De magának az összeírásnak lényegénél ne tévesz- szék szem elől az igazságosságot s különösen ügyeljenek arra, hogy a névjegyzékekbe ne juthassanak be [olyan nevek, amelyekről kimutatható, hogy viselőjük nem lakik az illető választókerületben. A gyógyszerészek sztrájkja. Szégyenletes dolog, hogy a gyógyszerészsegédek sztrájkba állhatták. Nemcsak azért, mert a fizetésük semmiképpen sem áll arányban képesítésükkel és munkájukkal, hanem azért is, mert a gyógyszertártulajdonosok a legnagyobb közönnyel engedték meg, hogy a segédek sztrájkoljanak. Eszükbe sem jutott, hogy valami engedményt tegyenek ezeknek a szegény, elcsigázott embereknek : egyszerűen kitették őket az utcára, azzal, hogy majd vidékről hoznak fel sztrájktörőket. S a főváros, amelynek kötelessége lett volna, hogy közbelépjen, semmit sem tett. Sőt úgy veszsziik észre, mintha a hivatalos főváros szimpátiája a gyógyszertártulajdonosok mellett volna. Az a felvilágosítás ugyanis, melyet dr. Szabó Sándor tiszti főorvoshelyettes hétfőn adott a közigazgatási bizottságnak, semmiképpen sem elégít ki bennünket. A fővárosnak nem a gyógyszertártulajdonosok mellé kell állania, nem csupán azért, mert az igazság az ő részükön van, de szociális okokból is. Hallottuk azt a tervet, hogyha a gyógyszerészsegédek nem hagyják abba a sztrájkot, akkor katonai segítséghez fognak folyamodni. A sztrájkolókat egyszerűen behívják katonai szolgálatra s kirendelik őket a patikákba. Ez az erőszakos rendelkezés volna a válasz tehát a sztrájkoló segédeknek arra a nobilis intézkedésére, hogy minden kerületben egy gyógyszertárba maguk rendeltek ki segédet. De ez az erőszak is csak a gyógyszerészsegédeknek fog használni. A publikum teljesen tisztában van azzal, hogy a segédeknek van igazuk, amikor emberi munkaidő-beosztást és emberi fizetést követelnek. A gyógyszertártulajdonosokról pedig mindenki tudja, hogy hatalmuk egy régi adományozási rendszeren alapszik, aminek megsemmisítése már csak rövid idő kérdése A patika-hitbizomá- nyoknak meg kell szünniök s ezt a megsemmisítést csak sietteti ez a sztrájk, amelynél újra kiderült, hogy a gyógyszertártulajdonosok csak keresni szeretnek, de alkalmazottaikat tisztességesen fizetni nem hajlandók. Lapunk más helyén foglalkozunk a községi gyógyszertárak ügyével, itt csak azt akarjuk még megjegyezni, hogy a polgár- mester a közigazgatási bizottságban említést tett valami készülő javaslatról. Nem ismerhetjük e javaslat tendenciáját, de azt hisszük, hogy a főváros közgyűlése ma már semmiféle olyan javaslatot nem fogadhat el, amely antiszociális s amely a tőkét akarja gyarapítani a kisemberek rovására. Az autóbusz-pályázat. Csütörtökön délben felbontották azokat az ajánlatokat, melyek az autóbuszok szállítására s az üzem bérbevételére érkeztek a fővároshoz. Huszonkét ajánlat, köztük több olyan, mely úgy a kocsik szállítására, mint az üzem bérletére pályázik: igen kedvező eredmény. A legkitűnőbb cégek pályáztak, ez az eredmény tehát igazolja azokat, akik a nemzetközi pályázat kiírása mellett foglaltak állást. A fővárosnak valóban módjában van válogatni az ajánlatok között, sőt az omnibuszüzem megváltása után módjában van próbajáratokat is rendezni. Mielőtt a hivatalos átszámítás megtörtént volna, bajos véleményt mondani az ajánlatokról. Ma még hozzávetően sem lehet elbírálni, hogy melyik ajánlat a kedvező és melyik a kedvezőtlen, meg kell tehát várni az átszámítás eredményét. Annyit azonban már ma is meg lehet jegyezni, hogy a főváros ne elégedjék meg az átszámítás eredményével, hanem mindegyik ajánlattévőt kötelezze legalább a próba-autóbusz beállítására. Julius 7-ike az a határnap, melyen az omnibusz üzeme átmegy a főváros tulajdonába; úgy kellene tehát, hogy már julius 8-án meglegyenek a próbajáratok. Ennek semmi akadálya sincs. Ha a tanács most tudatja ezt az akaratát az ajánlattévőkkel, azok erre az időre beállíthatják a próba- autobuszokat. Az omnibusz-vállalat kénytelen megváltását legalább üdítse fel az az öröm, hogy megpillantjuk az első autóbuszt Budapest utcáin! S higyjék el az urak, a közönség sok mindent elfelejt és sok mindent megbocsát, ha — autóbuszt fog látni az utcán. Aztán kapjanak hajba, veszekedjenek, de legalább a próba-autóbuszok járjanak addig, mig a konkurrensek kiverekszik magukat. A pángermán Mechwart, Annak idején, amikor a Közmunkák Tanácsa hozzájárult ahoz, hogy az országos statisztikai hivatal előtt lévő kis parkot Mechwart András nevéről nevezzék el, mi irtuk meg, hogy a Ganz-gyár volt igazgatója — pángermán érzelmű volt. Igen kitűnő férfiú volt, tehetséges ember és a Ganz gyár mai nagyságának megalapozója, akinek óriási érdemei vannak az ipar terén, azonban — német maradt nálunk is. Ami még mindig nem lett volna baj, ha nyíltan és őszintén ki nem mutatta volna a budapesti pángermán egyesületek megalapításával. Éppen ezért a budai függetlenségi érzelmű polgárok arra kérték a Közmunkák Tanácsát, hogy szüntesse meg a Mechwart András-tér elnevezést. Mert a mérnökök emelhetnek szobrot Mechwart Andrásnak, a zseniális mérnöknek, de végre mégis furcsa, hogy a magyar főváros teret nevezzen el arról az emberről, aki nem szerette a magyarokat. A Közmunkák Tanácsa belátta, hogy tévedett, amikor belement a Mechwart András-tér elnevezésébe s kikorrigálta a hibát. Erre aztán újra megindult a mozgalom, hogy állítsák vissza az elnevezést. A közgyűlésen Oelléri Mór tett erre vonatkozóan indítványt s a tanács már át is irt a Közmunkák Tanácsához, pártolva az elnevezés visszaállítását. Reméljük, hogy a Közmunkák Tanácsa magyarázattal fog szolgálni a főváros tanácsának, Reméljük, meg fogja mondani, hogy végre mégsem tesz jó hatást az, ha а упадуar főváros olyan ember emlékét örökíti meg, akinek mi nem voltunk kedvesek. A mérnökök tisztelhetik benne a nagytehetségü szakembert, mi azonban — és a közönség is — elsősorban azt láttuk ténykedéseiből, hogy — nem szeretett bennünket. Szemüvegek ♦ Látcsövek ♦ Mérőeszközök ♦ Rajzeszközök ♦ Fényképészeti kamarák és kellékek LIBÁL és MÄRZ FÖUzlet: Budanp^t Fióküzlet: VI. Teréz- H Vili. Józsefkörut 54. sz. ______________ körút 77. sz. Nyugati pálya- ~—... 7 .. Üllöi-uti udvarral szemben. Alapittatott 1846. sarokház mellett.
