Független Budapest, 1914 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1914-05-11 / 19. szám
Kilencedik évfolyam. 1914. május 11. 19. szám. Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. •• Előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST“ melléklettel együtt: Egész évre 16 kor. •• Félévre 8 korona. Főszerkesztő: DR- SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest V, Visegrádi-u. 40. • • TELEFONSZÁM: 169 — 38. .. Memento ... Már nem megdöbbentő, hanem szégyenletes az a némaság, amely a fórumon a fővárosi törvény reformjának előmunkálatait fogadja. A kormányhatóság nem tervez egyebet, mint az autonom jog illuzóriussá tételét s önálló városfejlődési faktor helyett egy gyönge bábot, amellyel úgy játszhasson majd, ahogy ép jólesik neki. S mit tettek ezzel szemben a főváros jelenlegi vezérei? Semmit, egyáltalán semmit, egyetlenegy lépést sem, amely a tervezett jogfosztás meg akadály ozásához vezetne. Még kimondani is elképzelhetetlen, de nyilván úgy áll a dolog, hogy a legilletékesebbek is néma nemtörődömséggel s a fásultság egy bizonyos nemével várják a bekövet- kezendőket s abban bizakodnak, hogy mindaz, amiről legutóbbi számaiban a „Független Budapest“ rántotta le a leplet, nem fog bekövetkezhetni soha. A vakmerő hazárdjáté- kosok logikája ez: hátha nem olyan lesz a reform, amilyennek falra'festették az ördögöt! A polgárság vezérei ezúttal a könnyeb-- bik végéről veszik a dolgokat. Már nem a hajnalhasadásban, hanem a váratlan szerencsében biznak. Az összetartás ellenálló erejét fumigálják, mert sült galambként lesik, hogy mikor dől össze az a kormányhatalom, amely a főváros autonómiájára is tör . . . S azalatt a belügyminisztériumban liábo- rittatlanul kovácsolják a vasat, amelyből a főváros kezeire tervezett bilincsek készülnek. Mert senkise áltassa magát azzal, hogy a reform más lesz, mint amilyennek azt mi festettük le. Amiképen az az értesülésünk, amely az alkerületi rendszerről 'szólott, az első betűtől az utolsóig hiteles volt — bár megcáfolták erélyesen azt is — ép иду az is bizonyos, hogy a fővárosi törvény főbb vonásaiban olyan lesz, amilyennek megírtuk, hiába jött rá cáfolat s hiába hirdeti a polgármester is, Vázsonyi is, hogy „képtelenségnek tartják az egészet.“ Nos, ezúttal a valamennyiök nemtörődömsége miatt ebből a képtelenségből lesz az a törvényjavaslat, amely őszszel a parlamenti szavazógép elé kerül. Ma még talán jobb belátásra lehetne hangolni a törvényalkotó faktorokat, mert a tervezeten tett bármiféle változtatás a hiúság rovására nem esik. De akkor már minden későn lesz, amikor a törvényjavaslat a Ház elé kerül; mert akkor arra fog hivatkozni a kormányhatóság, hogy a reform főbb irányelvei „idejekorán a nyil- ványosságra kerültek s ha hallgatólagos beleegyezéssel, tiltakozás nélkül megnyugodtak benne“, utólag, a tárgyalás során is akceptálniok kell egészen. Mintha már hallanék ezt az érvelést s ugyanakkor az illetékesek féljaj dűl ását is, hogy ez a terrornak legabszurdabb neme Nyíltan és felemelt fejjel mondjuk ki itt: a kormányhatalom igazolva lesz, ha eltapossa azokat, akik az autonómia sérthetetlenségének megőrzésére hivatvák. Mert csak az elbizakodottság vagy a gyávaság várja meg tétleSsocialisták a központi választmányban. A szocialisták érintkezést kerestek a kerületi pártokkal, mert tagsági helyeket akarnak biztositani maguknak a kibővített központi választmányban. Más szóval: a szociáldemokrata-párt feladta eddigi passzivitását s nyilván a kommunális életben is ki akar lépni a porondra. Ha ez annyit is jelent, hogy a községi választásokon is részt fognak venni, hogy a közgyűlési terembe is bevonulhassanak, ennek az egész vonalon csak örülni lehet, mert a szocialisták előre láthatólag nem a klikkuralmak mellé, hanem gyilkos ellenfeleiül fognak szegődni. S bár eddig is szép* számmal vagyunk, akik gyökerestől szeretnők kiirtani a klikkeket, mégsem lehetünk sohasem annyian, hogy — elegen is volnánk. Amikor már elegen leszünk, akkor — recjuiescunt in расе — már meg is haltak a klikkek örökre .' . . * * * Tisza István és Ehrlich G. Gusztáv. Jeszenszky miniszterelnökségi államtitkár a miniszterelnök utasítására magához kérette Ehrlich G. Gusztávot és az elképzelhető legudvariasabb formában tudomására adta neki, hogy Tisza István miniszterelnök nem tartja kívánatosnak, hogy a 17/. kerületi választások továbbra is az ö égisze alatt menjenek végbe. Ezt az igen plauzibilis és nem kevésbbé érdekes hirt megirta az „Esti ETjság,“ de csakhamar megjött rá a cáfolat — nem a miniszterelnöktől, nem is Jeszenszkytől, de magától Ehrlich G. Gusztávtól, aki cáfolatában egy pozitivumot is állit: Jeszenszky nem a szóban forgó üzenetet tolmácsolta neki. Hát mit mondott neki Jeszenszky? Ehrlich bizalmasai gondoskodtak arról, hogy a közvélemény erről is informálva legyen. Suttogva adják az emberek fülébe, hogy Jeszenszky a miniszterelnök megbizásából budapesti közjegy zöséget ígért Ehrlich vejének: clr. Junker Pálnak arra az esetre, ha Ehrlich a legközelebbi választásnál legalább hét mandátumot liferál a munkapártnak. Mi ezt is elhisszük. De hogy Ehrlich minden eddigi kortesfogásánál ezzel a fogással lövi a legnagyobb bakot —- az egészen bizonyos. * * * 7anácsnokok, elöljárók. A beavatottak már tudják, hogy a közeljövőben két elöljárót és két tanácsnokot fog választani a közgyűlés. A részletek még nem aktuálisak n ül azt, aminek a beharangozás után bekövetkeznie kell. S haa polgárság vezérei képtelenség gyanánt páholyból mosolyognak le minden jogfosztási törekvést, akkor megérdemlik azt, hogy bilincseket rakjanak a kezére . . . annyira, hogy véglegesen lehetne írni a dologról, de már most időszerű, hogy megmondjuk : ha az adminisztrációnak az a decentralizációja, amit a belügyminiszteri szörny tervezet akar, — Istennek hála — nem következnék be, a bizottsági tagoknak alkalmuk nyílik majd e négy főtisztviselö megválasztásánál, hogy olyen tisztviselőket ültessenek a távozók helyére, akikben a munkaerő és az energia abszolút pártatlansággal párosid. A pártoskoclás a távozók közül ugyan csak egynek volt a várospolitikai kenyere, de ez az egy azután alapos békével szolgált azoknak, akik egy fötisztviselöben nem az abszolút érdemet, hanem a szolgalelküséget tekintik erénynek. Remélhetőleg e súlyos lecke után a tisztviselők között nem akad senki, aki — utódlására vállalkoznék. * * * Munkanélküliek. A fővárosi milliók már a kasszában hevernek, de még mindig nem lehet tudni, hogy mire fogják elkölteni. A közgyűlés uta- sitotta a tanácsot, hogy dolgozzon ki egy végleges beruházási programmot, de a tanács mint erős bürokrata, ezt a dolgot is adminisztratív alapon kezeli s majd néhány hónapig el-eldolgozgat e programmon. Szégyel- jük magunkat, hogy ilyenben is nógatni kell azokat, akik e munka elvégzésére hivatvák. Elvégre tény, hogy a munkanélkülieknek most nem bürokratizmus, hanem munka és pénz kellene. A pénz a kasszában hever, de a munkaalkalmat tulnehezen szüli meg a tanács. Öt-hat nap alatt ugyan nyélbe lehetne ütni az egész beruházási programmot, mert már hónapok óta nem titok, hogy mi a halaszthatatlan beruházás s mi az, ami még várhat a sorára. De hát ezen az öt-hat napon éjjel-nappal dolgozni kellene s hogy volna ez összeegyeztethető a hivatalos órával, amely 9-től 2-ig tart. S aztán mért siessenek a tisztelt tanácsnok urak, mikor eleve tisztában vannak azzal, hogy a „hegy addig fog vajúdni, amig megszületik tényleg az a bizonyos nevetséges egér“. Ad notam: klikkuralom, — ezt a vajúdást is csak ennek köszönheti a város, mert magunk is koncedál- juk: verejtékes munka az olyan, amikor mellékérdekek kielégítésére kell keresni elfogadható jogcímeket! * * A Vérmező. Az ármádia nem mindig dicsekedhetik azzal, hogy helyes és jogos álláspontot foglal el, de a
