Független Budapest, 1914 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1914-05-04 / 18. szám
Kilencedik évfolyam. 1914. május 4. 18. szám. Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja Megjelenik minden hótfön, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára a „NAGY BUDAPEST“ melléklettől egyUtt: Egész évre 16 kor. ** Félévre 8 korona. Főszerkesztő: D*- SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest V, Visegrádi-u. 40. • • TELEFONSZÁM: 169 — 38. .. Visszafejlődünk. Minden reformnak az a lényege, hogy a korral lépést haladjon. Enélkül hiányzik belőle az a kellék, amely a valamirevaló változtatást szükségessé teszi. A fővárosi törvény is most van revízió alatt. De mindaz, ami e reformmunkáról a kulisszák mögül kiszivárgott, a reform szó lényegével homlokegyenest ellentétben áll. A kormány hiába igyekszik cáfolni a nyilvánosságra került részleteket- Cáfolatának most sincs nagyobb értéke, mint akkor, amidőn az alkerületi rendszerről közölt értesüléseinket cáfolta. Az alkerületi rendszer tényleg meg is valósult és sajnos, semmi különösebb okunk nincs arra, hogy ezúttal nagyobb hitelt tulajdonítsunk egy ilyen sablonos félhivatalos nyilatkozatnak. A reform tényleg készül s a tervezet, amety munkálat alatt fekszik, valóban autokrata hajlamú. A főváros önkormányzati jogából csak annyi maradna meg, ha törvény válna belőle, amennyi a szenteltvíz szerepét tölthetné be. A lábait nem metszenék le tőből az önálló közigazgatásnak, de amputálnák a felét, hogy mankót rakhassanak alája. A közgyűlés, mint béna és sánta jogforrás, szégyenszemre végezné a kommunális élet ama teendőit, amiket egy jólnevelt iskolás gyerek is megoldhatna, ha penzumul kapna fel. Az a tervezet, amelyről ez a lap rántotta le a leplet, nem a főváros fejlődését szolgálná, hanem a visszafejlődést, az olyan visszafejlődést, amely a klikkuralomnak és az önkénynek kedves. Elkobzásban az ön- kormányzati jog s minden egyéb, ami ezzel összefügg, — valóban nincs idő a habozásra. Cselekedni kell! A tanácskozás itt felesleges egészen. Ha a fővárosi polgárság azt akarja, hogy önkormányzati jogának legalább az a csekély töredéke fenmaradjon, amit a mostani törvény biztosit, össze kell fogni valamennyi tényezőnek, hogy ebből a tervezetből törvény ne váljék. Nem hisszük, hogy ebben a tekintetben is pártkeretek dominálhatnának. Ez a kérdés mindenféle politikai meggyőződéstől független s nem ismer egymásnak ellentmondó elvi meggyőződéseket sem. A főváros minden polgárának vallania kell, hogy az önkormányzati jog szent és sérthetetlen s bármiféle kormány felülvizsgálati joga is csak ezen s nem az önálló hatáskörön alapulhat. Ezt nemcsak a polgárok érdeke, kívánja igy, de az az áll am raison is, hogy senki a más dolgába illetéktelenül bele nem avatkozhatik. Senki sem merte feltételezni, hogy a reformtervezet ilyen elvi tekintetekben is ki akarná kezdeni a meglévő állapotot. A reform kérdése mindig olyan Damoklaes-krdja volt, amelynek a klikkekre kell lesújtania s nem a polgárság önkormányzati jogára. S ha most mégis számolni kell ezzel az eshetőséggel is, fennen hirdetjük, hogy nincs az az erő, amely a polgárság összetartásával szemben alacsony érdekek érvényesülési lehetősége miatt elkobozhatná tőlünk ezt az önkormányzati jogot. Mert nem tudjuk elképzelni sem, hogy egy reformot, amely a polgárság bőrére, a polgárság megkérdezése nélkül született, a törvényhozással akceptáltatni lehessen. S ezúttal semmiféle pártpolitikára nem gondolunk, amikor felszólítunk mindenkit, akinek a főváros fejlődése szivén fekszik, hogy ennek a tervezetnek érvényesülését akadályozza meg ! Hatalmi gőgből és önkényből nem fakadhat soha igazi jogérzés. S ha képzelt és vélt bűnökért — alacsony hiúságból csupán — igy akarnának bosszút állani a fővároson, hát erre csak egy felelet lehet: az egész polgárságnak cselekedni kell! Mi van az uj fővárosi törvényben? A megsemmisítési jog kiterjesztése. — Törlések a jegyzőkönyvből. A reformtervezet újabb részletei. II. A „Független Budapest“ múlt heti számában feltétlenül hiteles értesülés alapján főbb vonásaiban ismertettük azt a törvény- tervezetet, amely a belügyminisztérium intenciói alapján a fővárosi törvény reformját foglalná magában Az ismertetés szerdán került a főváros polgársága elé s érthetően kínos meglepetést keltett. Senkisem volt elkészülve arra, hogy egy hivatalos reformtervezet a liberális szempontok és a gyakorlati irányelvek teljes semmibevevésével születhetik meg. A cikk megjelenését követő huszonnégy óra második felében, tehát nyilvánvalóan a tervezet reakciós izü intézkedései keltette kínos meglepetés ellensúlyozására a félhivatalos „Budapesti Tudósító“ cimü kőnyomatos lap magyarázatféle közleményt adott ki, amely azt mondotta, hogy „a fővárosi törvény revíziójára vonatkozó előmunkálatok még nem jutottak olyan stádiumba, hogy már a megoldás részleteire vonatkozólag végleges álláspontokról lehetne szó.“ Mondani sem kellene, hogy ebből még a naivak és hiszékenyek is megérthetik, hogy a reformnak tervezett részleteit a „Független Budapest“ a valósághoz híven közölte le, — miután egy pillanatig sem állította azt, hogy a kész törvényjavaslatot ismerteti, hanem csak azt a tervezetet, amelyen a belügyminisztériumban most dolgoznak, hogy végleges formába gyúrják át. Éppen ezért annak a hangsúlyozásával, hogy múlt heti közleményünket egész terjedelmében fenntartjuk, kiegészítésképpen ezúttal a tervezetnek újabb részleteit ismertetjük, amelyek betetézik a tervezetnek reakciós tendenciáját. A tervezet egyik pontja szerint ugyanis a belügyminiszternek a közI gyűlés határozataival szemben cassatorius joga lenne, ami magyarul annyit jelent, hogy a belügyminiszter a közgyűlés bármely határozatát nemcsak meg- semmisítheti, (vagyis az a gyakorlat, amelyet az eddigi törvény teremtett meg, hogy tudniillik a miniszternek csak felülvizsgálati joga volt, megszűnnék), hanem ehelyett a cassatio (megsemmisítés) lényege szerint a miniszteri jogkör alapjává az a jog kerülne, hogy a megsemmisített határozatot a miniszter helyettesítheti is. A tervezet eme intézkedésének gyakorlati horderejét mindjárt egy egyszerű példával is igazolhatjuk: A főváros közgyűlése például elhatározza, hogy az omnibuszt megváltja és házi üzemben autóbusz-közlekedést létesít. Ezt a határozatot a miniszter cassatorius jogánál fogva megsemmisíti s helyettesíti azzal, hogy az omnibusz-üzem fennt%rtandó. Ez ellen azután nem volna semmi apelláta s a főváros közlekedésügyi politikája egyszerűen meg volna nyomorítva. A cassatorius jognak ehez a kiterjesztéséhez kapcsolódik még az is, hogy a tervezet az eddigi negyven napos hallgatólagos jóváhagyást is megszünteti. Vagyis a mostani törvény szerint a főváros az olyan közgyűlési határozatot, amely negyven nap alatt kormányhatósági jóváhagyást nem nyert, végrehajthatta. A tervezet szerint ezentúl ehez nem lenne joga s ha a kormányhatóságnak akármilyen okból úgy tetszik, akkor bármilyen közgyűlési határozatnak elintézését függőben tarthatja addig, amíg neki jólesik. Hogy ez az adminisztrációra mit jelen, tene, azt nem is kell bővebben megmagyarázni. Valóságos diktátori uralom kezdődne ezzel s a közigazgatásnak olyan megbénítása, amh lyenre semmiféle más állam kommunális
