Független Budapest, 1914 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-12 / 2. szám
Független Budapest 7 Mozgalom a Tavaszi Vásár megszüntetésére. A magyar ipar védelmében. A Tavaszi Vásár, mint intézmény tudvalevőleg arra szolgál, hogy a magyar iparnak minél nagyobb piacot teremtsen. Az iparvédelmi politikának egyik eszközeként kezelte ezt eddig a főváros is, amely tízezer koronával járul hozzá évenként a Tavaszi Vásár költségeihez. Elég hiba, hogy ilyen eszközök- , kel kell még mindig segítségére sietni a tehetetlenül fejlődő magyar iparnak, de ha már kreálódott ez az intézmény, feltétlenül szükséges, hogy az valóban állami és nemzeti célokat szolgáljon. Ennek dacára a legutóbbi esztendőben sajátságos anomália kapott lábra a Tavaszi Vásárnál. A hazai iparosok körében mind sűrűbb a panasz, hogy a vásárra külföldi ijmr- cikk is kerül, sőt a vásár vezetősége egyenesen amellett csinál propagandát, hogy minél szélesebb keretekbenfengedje meg a kereskedelemügyi minisztérium a külföldi iparcikkeknek á vásáron való részvételét. A Tavaszi Vásár vezetőségének ez a követelése minden körülmények közölt elitélendő. Igaz ugyan, hogy a külföldi iparcikkek részvétele a Tavaszi Vásárt lukrativabbá teszi, de ezzel lassanként I elveszti nemcsak azt a jelleget, amelyért kreálódott s tetemes anyagi áldozatokat provokált, hanem azt a hivatást is, amit a magyar ipar fejlesztése terén betöltenie kellene. A Vásár jellege sohasem lehet más, minta kizárólagos cm magyar iparcikkek portálása. Ha azt akarjuk, hogy a magyar iparnak újabb és újabb piacokat teremtsünk s főleg a keleten biztosítunk a magyar árúcikkek nagyobb kelendőségét, nem szabad egy hajszálnyira sem eltérni attól a prögrammponttői, hogy a Tavaszi Vásáron csak a magyar ipar termékei kaphatnak helyet. A hivatás, amit ez a programm betölt, nemcsak olyan tiszteletreméltó, hogy ezért — időlegesen -— minden áldozatot meghozni is eidemes de üzleti szempontból is olyan gyümölcsöző, hogy ennek a körülménynek minden türelmetlen- kedést csirájában meg kell ölnie. A Tavaszi Vásár intézőségének azt a törekvését, hogy ! külföldi iparcikkeket is próbálni akar, nem is magyarázhatják mással, csak azzal, hogy azok az iparosok kívánják ezt, akiknek iparcikkei külföldi verseny nélkül állanak s akik azt hiszik, hogy a külföldi iparcikkek között a maguk verseny nélkül állótermékeineknagyobb lesz a kelendősége. Ám az a tény, hogy az ilyen iparosok sokkal kevesebben vannak, mint azok, akiknek a 'fejlett külföldi iparral kell versenyezniük, a Vasár vezetőségével arra az álláspontra kell helyezkednie, hogy egyelőre, amig ez az intézmény állandó gyökeret ver a kereskedelmi piacon, inkább a lukrativ szempontokat kockáztatja, mintsemhogy csirájában megfojtsa azokat a törekvéseket, amiáltaí a fejlődő magyar ipar épen a Tavaszi Vásár révén is a kereskedelmi világpiacon elhelyezkedni akar. Úgy hírlik, hogy épen ama körülmény miatt, hogy az intézőség a külföldi iparcikkek jelentékenyebb részvételét akarja e vásáron biztosítani, a magyar iparosok komolyan foglalkoznak azzal a szándékkal, hogy a Tavaszi Vásár megszüntetését fogják kérni. Ez a terv állítólag már annyira megérlelődött, hogy a Tavaszi Vásár felügyelőbizottságát összehívták, hogy a megszüntetési indítvánnyal érdemben foglalkozzon. A mozgalom intencióit csak helyeselni tudjuk, bár nem titkolhatjuk el azt a meggyőződésünket sem, hogy a mozgalom végső célja egyelőre helytelen, mert kár volna olyan anomáliáért, amely könnyű szerrel megszüntethető. mindjárt az egész intézményt is, amely egészséges, szükséges és hasznos, kikezdeni és megszüntetni. Az összes érdekelteknek össze kell fogni abban a tekintetben, hogy a Tavaszi Vásár intézménye abban a jellegben ahogyan kreáltattot, fennmaradjon. Erre nézve a fővárostól, mint a Vásárt nagy összeggel szubvencionáló hatóságnak is kötelessége, hogy felemelje szavát a külföldi iparcikkek inváziója ellen, de egyúttal hasson oda, hogy a Vásár intézménye fennmaradjon. Az intéző- ségnek pedig, amely pillanatnyilag gyorsabb lukrativ szempontokért fel akarja áldozni a magyar ipar legszentebb érdekeit, meg kell minden képen értetni, hogy a Tavaszi Vásárra, még ha az egyelőre nem is hajt horribilis jövedelmeket, a magyar ipari piacoknak megteremtése szempontjából sokkal inkább szükség van, mint akármilyen más intézményre. A kéményseprők sztrájkmozgalma. — Nincs békekötés. — December eleje óta állanak harcban a kéményseprősegédek a munkaadóikkal. Ez a harc nagyon egyoldalú, mert a segédek igazán jogosult, minimális bérjavitási követeléseit a kéményseprőmesterek valósággal a hatóságok legmesszebbmenő pártfogása mellett utasítják vissza. Ezen a héten például az történt, hogy a rendőrség feloszlatta a segédek sztrájktanyáját, holott a kereskedelmi miniszter felhívta az ipari főfelügyelőséget, hogy a mesterek huzavonájával szemben lépjen fel erélyesebben a béke megteremtésére kiküldött iparhatósági bi'tos. Ez a sajátságos helyzet csak egy tekintetben káros a főváros közönségére. Ez pedig az, hogy ezalatt az idő alatt amióta a harc áll, a fővárosban annyira elszaporodtak a kéményt tizek, hogy az már egyenesen az emberi életre veszedelmes. A napisajtó mindennap kötelességszerüen felsorolja, hogy hol volt kéményt űz. Eddig körülbelül husz- huszonöt esetben kellett kivonulniok a tűzoltóknak, ami annak a jele, hogy a kémény- seprőinesterek a maguk anyagi érdekeiért . kockára dobják a fővárosi polgárok testi épségét és egészségét. Ezen a héten már halálos baleset is történt egy kémény tűznél. A Verbőczy-utca 23. számú házban támadt aj tűz. Ebben az épületben már negyedik bete nem söpörtek kéményt. S a kéményseprőmesterek határtalan indolenciájának tragikus végű áldozata lett: egy Horváth József nevű tűzoltó, aki a kéménytűz oltására felment a padlásra, lezuhant s a korházba való szállítás közben meghalt. A kóményseprőmesterek. mindazonáltal nem akarnak békét kötni segédeikkel. A kéményseprőjogot ugyan .vagy ingyen'kapták a fővárostól vagy olcsó áron vették meg olyan vállalkozótól, aki ahhoz ugyancsak ingyen jutott,, mégis arra a rideg álláspontra helyezkednek, hogy a segédek anyagi követeléseit nem teljesítik. Csodálatos és érthetetlen, hogyan tehetik ezt a mesterek, amikor a fővárosnak joga volna ahhoz, hogy őket a kéményseprés elvégzésére hatósági utón rákényszerítse ?! Elvégre ezt az ügyet nem lehet azzal a nemtörődömséggel kezelni, amivel a hatóság a legtöbb sztrájk mozgalmat kezelni szókra. Ez az ügy a polgárok összességének ügye, s mivel a kéményseprési jogot a főváros, mint a pdgárok összességének jogi hatósága osztogatott ki, ugyancsak a fővárosnak kellene minden eszközzel odahatni, hogy ez a mai állapot megszűnjön. Bár nyilvánvaló, hogy ez az álláspont az egyedül helyes állásfoglalás, még sem történik egyetlen lépés sem abban az irányban, hogy a főváros megváltsa a kéményseprési jegokat s házi kezelésbe vegye át a kéményseprést. Ев-, amint most a bérmozgalom alatt kiderült, egyáltalán nem rossz üzlet, sőt ha a főváros veszi át a jogok gyakorlását, még azzal az előnnyel is jár, hogy az ilvep bérharc, mint a mostani, örökre kiküszöbölődik s ezzel a polgárok életének és nyugalmának biztonsága is meg lesz óva. Ilyen körülmények között, amikor a kéményseprőmesterek nyilvánvalóan fittyet hánynak a közbiztonsági érdekekre, amikor arról van ,szó, hogy a maguk anyagi érdekeiért leigázzának egy jogosult és indokolt bérmozgalmat, valóban nem lehet sürgősebb teendője sem a tanácsnak, sem a közgyűlésnek, minthogy ebben az iparágban a legradikálisabb eszközökkel rendet teremtsen. A rendcsinálás legbiztosabb eszköze pedig a kéményseprőjogok megváltása. Ezen túl kell esni minél hamaraba, mert igen jelentős, egyetemes polgári érdek parancsolja ezt. Nagy bajban a Lánchíd; kopott minden sarka. Nagy javítás lesz most néhány évig rajta; Lánchidunk lábai erősítve lesznekí Mindegyik lábára PALMA sarkot tesznek!
