Független Budapest, 1914 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1914-04-27 / 17. szám

1914. április 27. 17. szám. NAGY BUDAPEST A "FÜGGETLEN BUDAPEST” ÁLLANDÓ MELLÉKLETE Munkatársak: Geley József, Hegedűs Gyula, Kerekes Aladár, Possel Gusztáv, Salgó Ignác, Serényi Gusztáv, Torna Szilárd, Verbói Ármin, Vukovári Albert, Zólyomi Dezső. A főváros az idegen- forgalomért. Egy időben igen sokat dolgoztak a város­házán az idegenforgalom növelésére, illetve megteremtésére vonatkozó terveken. A köz- gazdasági osztály hosszú előterjesztést is ké­szített, amely egybefoglalta az idegenfor­galomra vonatkozó adatokat, konkrét javas­latot azonban nem tett, hanem azt akarta, hogy ez adatok alapján álljanak elő javasla­tokkal az érdeklődők. Ez azonban nem tör­tént meg. Az idegenforgalom növelésére vo­natkozó akció szünetel, senkinek sem jut az eszébe, pedig ma minden elmulasztott perezért súlyosan fogunk bűnhődni. Figyelmeztetni óhajtjuk az illetékes körö­ket arra — ha még ők nem tudnák — hogy Bécs javában dolgozik az idegenforgalma érdekében. S e munkájában már megnyil­vánul egy olyan tendencia, amely ellenünk megy. Bécsben tudniillik kezdik belátni, hogy a nyugat felől jövő idegenforgalom nem biz­tat sikerrel a jövőre vonatkozóan. A nyugat­ról jövők száma évröl-évre kevesebb lesz s Bécs- nek olyan hatalmas versenytársa támadt Berlinben, hogy semmi esetre sem tud kon- kurrálni vele. Bécsben tehát az a tendencia nyiIvánul meg, hogy a keletről jövő idegenfor­galmat forszírozzák. Ebbe azután nekünk is van beleszólá­sunk. Bécs, amely sikerrel elzárt bennünket a nyugat elől, most meg akarja keríteni a Keletet, még pedig rajtunk keresztül. Ezt az igyekezetei ellensúlyozni kell a fővárosnak. A keletről jövő idegen csak Budapesten ke­resztül juthat Bécsbe, Budapestnek tehát kö­telessége olyan intézkedéseket tenni, amelyek a keleti idegent Budapesten tartják. Ha ügye­sek és élelmesek vagyunk, el nem engedjük a keleti idegent Bécsbe. Olyan előnyben va­gyunk Bécscsel szemben, hogy ezt igen könnyen megtehetjük s ez az előny nemcsak a földrajzi közelségben rejlik, hanem abban a szimpátiában is, amelylyel a mi irányunk­ban viseltetnek. Mi a balkáni szlávok előtt nem vagyunk a gyűlölt „svábá“-k s hogy semmi esetre se tévesszenek bennünket össze velük, arról különösen gondoskodnunk kell. A fővárosnak tehát most akcióba kell lépnie, hogy a gyorsan fejlődő balkáni álla­mok lakosságát maga iránt a legnagyobb szimpátiára hangolja Kiszámíthatatlan az a gazdasági előny, amely ránk fog hárulni, ha ügyesen és hozzáértően irányítjuk magunk felé a Balkánról jövő idegenforgalmat. Min­den áldozatot meg kell ezért hoznunk, mert a cél olyan nagyszerű s annyira reális, hogy igen sokat megér. Most az egyszer mi va­gyunk előnyben Bécscsel szemben: ne enged­jük tehát, hogy újból Jefőzzön. A legnagyobb szégyen érne bennünket, ha Becs meg tudná csinálni a maga nagy keleti idegenforgalmát s a pénzt-vivő idege­nek Budapesten csak keresztül utaznának. Gyors intézkedésre, nagyarányú akcióra van szükség: ébredjen fel végre a főváros! A beruházó programmról. A pénzügyi bizottság meglehetős nyugta­lansággal fogadta a beruházó programún tervezetét. Ez a nyugtalanság jelentkezett már az első tervezetnél is s ha akkor a polgármester nem jelenti ki, hogy csupán hozzávetőleges tájékoztatás, akkor tán még ma is ezen vitatkoznak. A második tervezet is ilyen nyugtalan fogadtatásban részesült s az elégedetlenkedők alig csillapodtak le arra a kijelentésre, hogy Íriszen úgy is a köz­gyűlés elé fog még kerülni minden. Szó, ami szó: a beruházó programmban sok hibát lehet találni. E hibák jó részének az az oka, hogy igen kevés pénz áll rendel­kezésre. A 136 milliós kölcsönből 82,400.000 korona adósságtörlesztésre kell, úgy hogy beruházásokra mindössze 53,600.000 koronát fordíthat a főváros. Végigtekintve a programmon, feltűnik előttünk a középitésügyre szánt kiadások között a községi közúzótelep létesítésére fel­vett 280.000 korona. A belügyminiszter annak idején csak elvben hagyta jóvá a községi kőzúzó létesítését s feltételül kötötte ki a kőbánya-vásárt, mert szerinte kőzúzótelepet csakis kőbányával kapcsolatosan lehet gazda­ságosan létesíteni. Kőbányára azonban az elő­terjesztés egyetlen fillért sem vett fel, ami még nem jelenti azt, hogy nincs is erre szánt összeg a programmban. A közélelmezésre szánt kiadások között ott látunk 400.000 koronát, mely az uj sertés-szállástelep létesí­tésére van felvéve 1914-re, már pedig egészen bizonyos, hogy a főváros semmi körülmények között sem létesít uj sertéstelepet. Mire való volt tehát ennek a 400.000 koronának felvétele? Ha a beruházások közt még néhány ilyen őszinte tétel van, akkor nem éppen biztató ez a programm s csakugyan jogosult az a nyugtalanság, melylyel általánosan fogadták. Városszabályozásra 1914-re 4,176.000 korona van felvéve s hiányzik belőle a Villányi-uti parkra felvett 2,000.000 korona, mely az előző programmban szerepelt. De ezt a tételt annyian kifogásolták és támadták, hogy a tanács jobbnak látta, ha mellőzi. Helyesen is tette. De nagyon kifogásolható a népjóléti intéz­mények között a kertbérietre felvett 118.000 korona. Annak idején megemlékeztünk már arról, hogy ez az intézmény nem való Buda­pestnek. Itt egyéb tennivalók várnak a ható­ságra, ha a munkáskérdéssel óhajt foglalkozni. Az, hogy a munkások közül egy-kettő kertet béreljen s ott dísznövényeket és virágokat ültessen el, egyáltalán nem fontos és kár ezért 118.000 koronát kidobni. Ez az intéz­mény egyszerűen le van másolva német mintáról, de a lemásoló megfeledkezett arról, hogy Németországban sokkal jobbak a viszo­nyok, mint nálunk. Ott szabad ilyesmiket kitalálni, nálunk azonban előbb tisztességes lakást kell adni a munkásnak s csak azután kertet. A kórházak céljaira felvett beruházások mind kibővítési munkálatokból állanak, kivéve azt a 130.000 koronát, melyet egy*VI. kerületi tüdöbeteg-dispensaire építésére szántak. Az előző programmban erre a célra csupán 60.000 korona szerepelt s most jócskán megdupláz­ták ezt az összeget. Ezek után liihetünk-e abban, hogy a dispensaire építése kikerül 130.000 koronából? A pénzügyi bizottság tárgyalása során Pető Sándor különösen két tételt kifogásolt. Az egyik a Széchenyi-fürdő gyógyszállójára, a másik pedig a kenyérgyár kibővítésére szánt összeg volt. Nem értettük meg a felszólalót, hogy hova és merre célzott e felszólalásával, annyit azonban konstatálhatunk, hogy egy­általán nem volt helyes aszándéka. A Széchényi- fürdő gyógyszállójára feltétlenül szükség van, hiszen jó fürdőpolitikát nem is lehet csinálni, ha a betegeknek a fürdő közvetlen közelében nem áll fogadó, még pedig előkelő és modern fogadó rendelkezésükre. A közgyűlés meg is szavazta már a gyógyfürdő költségeit; igen furcsa volna, ha most egyszerre visszatáncolna. De erre semmi oka sincs. A másik, a kenyérgyár kibővítése olyan fontos és jelentős kérdése a főváros közönsé­gének, hogy arról még csak beszélni sem szabad, legfeljebb sürgetni. A pékek dehogy is mertek volna most áremeléssel előállani, ha a kibővített kenyérgyár van működésben. Még ez a kis intézmény is fáj nekik s elkese­redett dühvei támadják, mert még igy is útjukban áll ez az intézmény, melyet Vázsonyi teremtett meg. Mire véljük, hogy most egyszerre ellenségei támadnak, mire véljük, hogy most már régen elhatározott reformokat akarnak megdönteni? Annyi bizonyos, hogy azok, akiknek ez az igyekezetük, a közönsé­get találják magukkal szemben. Nekünk kell a kenyérgyár kibővítése s már csak azért is kell, mert ez újabb bizonyítéka annak, hogy a főváros megakarja védelmezni a fogyasztók érdekeit. Ami a programmban még benne van> nagyjában mind ismert s régóta megvaló­sításra váró beruházás. Csupán egyet óhaj­tunk még megjegyezni. Három esztendeje, hogy felépült a Vág-ucai népház s ma már 500.000 korona kell kibővítésére. Tavaly nyílt meg a Széchényi-fürdő s már 200.000 korona kell a népfürdő kibővítésére. Ezt a gazdál­kodási rendszert meg kell változtatni. Л égre is ma már nem lehet többé előállani azzal a kifogással, hogy a város hirtelen megnöve­kedése s a lakosság rohamos szaporodása nem volt előrelátható. Ilyen uj építkezések­nél kissé furcsa, hogy egy-két esztendő múlva már százezrekbe kerülő kibővítéseket kell végrehajtani. A programm tehát tényleg rászorul arra, hogy ne egységesen, hanem pontonkint vi­tassák meg. De félő, hogy ez a részletes megvitatás csak papiroson lesz meg, mint biztatás és megnyugtatás. A közgyűlésen mindig hivatkozni fognak a programúira s a többség híven megfog szavazni mindent a tanács akarata szerint.

Next

/
Thumbnails
Contents