Független Budapest, 1914 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1914-04-20 / 16. szám
1914. április 20. 16. szám. NAGY BUDAPEST A ’’FÜGGETLEN BUDAPEST” ÁLLANDÓ MELLÉKLETE Munkatársak: Geley József, Hegedűs Gyula, Kerekes Aladár, Possel Gusztáv, Salgó Ignác, Serényi Gusztáv, Torna Szilárd, Verbói Ármin, Vukovári Albert, Zólyomi Dezső. Mi lesz a Tabánnal? A szerdai közgyűlésen dr. Lebeny Antal meginterpellálta a polgármestert a Tabán kérdésében. A Gellérthegy lejtőjén, a főváros egyik legpompásabb negyedében ott áll ez a halálra Ítélt városrész, amelyen csak részletekben hajtják végre a halálos Ítéletet. Olyan ez, mintha az akasztófára Ítélt embernek lemetszenék az ujjait, levágnák a kezét, leszakítanák a lábát s csak akkor vinnék a bitófa alá, hogy nyakára hurkolják a kötelet. Aki a legutóbbi időben kint járt a Tabánban, annak ez a kép lebeg a szeme előtt. Összevissza düledezett házak, amelyekben hol laknak, hol nem; néhol egy egész utca, mely le van rombolva s csak a közepén áll egy meggörnyedt házacska, melyben megmaradt még néhány őslakó. Másutt egy ház, amelynek elvitték a tetejét, kiszedték az ablakfáit, szóval elhordták mindent, ami értékesíthető volt, csak a puszta négy fal mered az ég felé s az udvaron egy árva eperfa. Mellette egy másik ház, amelyet emberi kéz még nem szedett széjjel, de a lakója már otthagyta s most az idő próbálkozik meg vele, hátha le tudná csúsztatni a tetejét a szűk sikátor közepére. Odébb egy viskó, amelyben még laknak; falusias kerítése mögött kutya ugatja meg az arra járót, akinek elég nagy a gondja, mert mindenáron ki akarja kerülni, hogy bele ne lépjen a sikátor közepén folyó csatornába. Aztán megint egy utca, amelyben már nincs semmi, csak kőtörmelék. A házakból csupán néhány bemohosodott kő maradt ott; ahol a küszöb lehetett valaha, ott nő legzöldebben és legdusabban a fű. Az udvarokat — a hajdaniakat — csak a fák mutatják, amelyek szomorúan, satnyán állanak az apró kövek és széjjelmállott tégladarabok között. Szomorúbb, lehangolóbb képet, mint a Gellérthegynek ez a lejtője, el sem lehet képzelni. Ha a főváros egyszerre végigsöpört volna a Tabánon, ha egyszerre távolította volna el a házakat és azok lakóit, akkor cselekedett volna a leghelyesebben. De ez az eljárás nem jó. Percenkint fogy az élet a Tabánból; napról-napra rombolnak s a rombolások helye úgy maradt ott, mint valami figyelmeztető sírkő azok számára, akik még ott maradtak. Ötletszerűen, hol itt, hol ott pusztították el a kis viskókat s éppen nem tettek különbséget lakható és kevésbé lakható ház között. Sokan vannak még, akik mint a főváros bérlői megmaradtak nyomorúságos viskóikban, amelyekre az elöljáróság bizonyára nem adna lakhatási engedélyt. Mintha földrengés, tűz vagy más elemi csapás pusztított volna a Tabánban; úgy fest ma ez a városrész s ha az ember végigbotorkál a romok között, szinte csudálkozik, hogy sehol sem hall jajgatást vagy panaszos nyögdé- cselést. Önkéntelenül keresi: vájjon hol vannak a nyomorultak, a tűztől megpörköltek vagy a földrengéstől összetörött csontunk? Meg kellett volna hagyni a Tabánt úgy, ahogy van mindaddig, mig a főváros készen nincs a régi lakók Helyezésére épített házakkal. Addig, mig ezeknek az embereknek uj hajlékról nem gondoskodtak, nem lett volna szabad végigpusztitani a Tabánon. Embertelenség és kegyetlenség ez. Ezt tette szóvá a szerdai közgyűlésen Szebeny Antal. A polgármester rögtön válaszolt, de e válaszban sehogy sem tudtunk valami nagyon megnyugtatót találni. Annyi ideje már, hogy a Tabán végleges rendezését Ígérik, annyi ideje már, hogy folyton csak ígéreteket kapunk, hogy nem csuda, ha nem tudunk többé ígéretekben bízni. Ki tudja, mikor lesz a fővárosnak annyi pénze, hogy végre tudja hajtani a szándékát? S a Tabán, a félig lerombolt városrész pusztul tovább. Ha romlik valami, nem bolond a lakó, hogy megcsináltassa, inkább romok között lakik, boszankodva és türelmetlenül várva egy szebb jövőre. Kegyetlenség a fővárostól, hogy mindezt békében tűri, hiszen a temetőket sem akarják már benn hagyni a város közepén. De a Tabán sokkal szomorúbb a temetőnél. Ott csak halottak vannak, de itt halálraítéltek, akiket még alaposan megkinoznak az Ítélet végrehajtása előtt. Hosszú életet élt s most hosszú és kegyetlen a végvonaglása is. A Magyar Villamossági megváltása. A világítási kérdés megoldásának előkészítésére kiküldött bizottság csütörtökön foglalkozott a Magyar Villamossági részvénytársaságtelepének megváltásával. Néhány bizottsági tag panaszolta ugyan, hogy az igen terjedelmes előterjesztést nem volt módjában elolvasni, de a bizottság ennek dacára óhajtotta a tárgyalást. Megállapítható, hogy a megváltás ellen senki sem foglalt állást s ami kifogás az előterjesztés ellen elhangzott, az inkább a számítások ellen szólt. Különösen Herczfeld Frigyes mutatta ki körülményesebben, hogy a világítási ügyosztály számításai optimisztiku- sak, az előterjesztés tendenciáit azonban ő sem kifogásolta. Felvetette ugyan a kérdést, nem lehetne-e a társasággal megállapodást kötni, de erre azt a választ kapta, hogy a főváros nem hajlandó egyezkedni. A többi felszólaló mind a megváltás mellett foglalt állást s részletesebben nem is terjeszkedtek ki az előterjesztésben közölt számításokra. A társaság viszont, mely a bizottsági tagokhoz körlevélben fordult, a számításokra vetette a fősúlyt. Körlevelében azt igyekezett kimutatni, hogy az ügyosztály számításai túlzottan optimisztikusak s hogy az üzem nem fogja a remélt összegeket jövedelmezni a fővárosnak. Utalt a körlevél arra, hogy a Magyar Villamossági ügyében egyszer már tévedett a világítási ügyosztály: akkor, amikor a telep megváltási összegét legfeljebb 10 millió koronára tette, most pedig maga is beismeri, hogy az összeg 18 millió korona körül van. A körlevélnek nem volt meg a kívánt hatása, mert a számításokra nem is terjeszkedett ki bővebben a bizottság. Mégis, a pert elkerülendő s hogy a telep junius elsején okvetlenül a főváros kezelésébe kerüljön, egyezkedő tárgyalások indidnak meg a főváros és a Magyar Villamossági részvénytársaság között. A bizottság ülésén nagyobb vitát provokált az előterjesztésnek az a javaslata, hogy ezt a viágitási üzemet a másik világítási üzemtől, a gázmüvektől elkülönítve kezeljék. A bizottság többsége, anélkül, hogy részletesebben belement volna a kérdés szakszerű tárgyalásába, az előterjesztés javaslatát fogadta el, ami ellen Platthy György különvéleményt jelentettbe. Ilyenformán újból nagyobb érdeklődésű tárgyalását várhatjuk e kérdésnek. Ami magát az az előterjesztés javaslatát illeti, e formájában semmiesetre sem helyes, mert a kereskedelmi vezetésnek egységesnek kell lennie. Naivság az ügyosztályi előterjesztés, amikor konkurrenciáról beszél s szinte látszik, hogy az elegendő érvek hiánya tette csak szükségessé, hogy ilyen okokat hozzanak fel a külön vezetés mellett. Természetes, hogy a műszaki vezetésnek egymás.ól függetlennek kell lenni, de ennél tovább nem lehet menni a főváros megkérdezése nélkül. Grünfeld Miksa LIKÖRGYÄRA: Budapest, VII., Szövetség-u. 9. Telefon: József 15—46. SÖRRAKTÁRA: Budapest, VII., Munkáe-u. 3. Telefon: József 24—89. Az Első Magyar Részvény-Serfőzde főraktára, a Müncheni .Kindlbräu“ magyarorsz. vezé. képviselete ERZ ÁRMIN FIAI Budapest, IX., Soroksári-ut 76. az. Magyar és olasz szalámigyár. • Aki ijaún Jó és ízletes szalámit akar venni, аж kérjen HERZ-ixslámit! Éren legjobb hírnévnek örvendő magyar szalámi a legtisztább kezelés mellett kizárólag elsőrangú húsból készül Csak a va'ódi HERZ-féle szalámi, melynek rudja ólompecséttel van ellátva| melyen a gyár védjegye látható, amire úgy a rudakban, mint a felvágott állapotban való bevásárlásáéi ügyeljünk. — Kapható majdnem minden jobb csemege-, fűszer- és hentesüzletben,
