Független Budapest, 1914 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1914-04-20 / 16. szám
Kilencedik évfolyam. 1914. áorilis 20. 16. szám. Várospolitikai lap, a Budapesti függetlenségi és 48-as párt, valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek hivatalos lapja Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. •* Előfizetési ára в „NAGY BUDAPEST" melléklettel együtt: Egész évre 16 kor. Félévre 8 korona. Főszerkesztő: D*- SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest V, Visegrádi-u. 40. •• TELEFONSZÁM: 169 — 38. .. Egészséges közlekedés. A Kossuth Lajos-utcai villamos dolgában véglegesen döntött a kereskedelemügyi miniszter. Az uj vonalat a Közúti társaság fogja megépíteni, de a miniszter kikötötte, hogy a Városi villamos peage-jogot kapjon. Ezzel a hetek óta szenvedelmesen tárgyalt kérdés eldőlt úgy, hogy a legfelsőbb fórum igyekezett mindkét ellentétes állapotnak lehetőleg érvényt szerezni. A közönségnek természetszerűleg csak az a fontos, hogy a Kossuth Lajos-utcán villamos szaladjon s ezt megkapván, az egész ügy nem érdekli tovább. De a közlekedési politika szempontjából a miniszter döntése sokkal messzebbmenő perspektívát nyit. Szívesen s bizonyos megelégedéssel szögezzük le ide, hogy a Kossuth Lajos-utcai villamos aproposjából a két közlekedési társaság között szorosabb lesz az érintkezés. Régi álláspontunk, hogy a közlekedési politikából ki kell küszöbölni az üzleti versengést és ellenségeskedést, mert semmiféle érdek nem olyan parancsoló, mint a közönség érdeke s ezt csak úgy lehet hűségesen szolgálni, ha mindakét társaság egységes közlekedési politikát követ. Valljuk és hirdetjük, hogy az egészséges közlekedés keretein belül ép úgy, sőt talán még jobban ki lehet elégíteni azokat az üzleti szempontokat, amiknek szükségszerűsége előtt teljes konc-iliánssággal mi hajiunk meg legelőbb. Ha a Közútinak peage-jogot kell adni a Varosinak, az erre vonatkozó tárgyalás és megállapodás természetszerűen egész sereg közlekedési probléma elintézésére alkalmat ád s módot teremt arra is, hogy a két társaság enyhülésnek indult üzleti versengése végre az egységes közlekedési politikában nivel- lálódhassék. Már maga az a körülmény, hogy a két társaságnak tárgyalni és megállapodni kell egymással, olyan tünet, amely — kissé köznapiasan szólva — a legszebb reményekre jogosít. Hisszük és reméljük, hogy e tárgyalások alatt sok minden érzékenységi és versengési képződés talaját fogja veszíteni s a két társaság rájön arra az egyszerű igazságra, hogy érdekeik nemcsak nem homlokegyenest ellenkezők, hanem annyira paralellek, hogy mindaz a közlekedési mizéria, ami ma is még fáj a közönségnek, épen e párhuzamosan haladó, sőt egymásba kapcsolódó érdekek szembeállításából ered, de abban a pillanatban eliminálódhatik, amint megtalálják az üzleti barátság egyenletes talaját s egységes közlekedési politikára törekednek. Mondani sem kellene, hogy ez nemcsak publikus, de várospolitikai érdek is. Mert a főváros adminisztrálásának egyik könnyebbségi kelléke volna az, ha nem kellene örökké az igazságos biró szerepét játszania s valahányszor közlekedési probléma kerülne elébe, azzal a megnyugvással intézhetné el, hogy a két közlekedési társaság között nincs üzleti féltékenykedés, mert mindaketten az érintkezési harmónia teljességében szolgálják az egységes forgalom érdekeit. Remélhetőleg az az érintkezés, amely a két társaság között most megindul, idáig fog vezetni. S ebben az esetben csak örülni lehet a miniszteri döntésnek, amely a főváros közlekedési politikájából ilyen diplomatikusan igyekszik kiküszöbölni — az egységesség akadályait. Mérleg on. A gázgyári bizottságnak abból az üléséből szakítjuk ki ezeket a szemelvényeket, amelyen a gázgyár üzleti vezetésénél ellenőrzéséről döntöttek. Dárvái Fiilöp dr. ezen az ülésen a következőket mondotta: — „A kerületi rendszert kárhoztatandónak tartom. Itt az ideje, hogy ezzel szakítsunk.... “ — ,,A stallmnosztogatási rendszerrel is szakítani kell. Nincs semmi értelme annak, hogy kerületenkint szervezzük az ellenőrzést. Tessék a konzultatív votummal rendelkezők közül a négy legkiválóbbat kiválasztani . . . — „ Tessék a kerületi rendszerből eltekinteni és a személyi tekinteteket mellőzni . . . .“ Ugyanezen az ülésén Ehrlich G. Gusztáv igy nyilatkozott : — „Emberek vagyunk. Én nem tudom szeparálni magam a pártomtól. S ha valakinek valami kívánsága van, azt ki kell elégítenem. Amig pártok állanak szemben egymással, igy lesz ez mindig is. Őszintén kimondom, hogy adott esetekben nem tudnám a személyi tekinteteket mellőzni .... stbA Vagyis, a mérleg: Amiket Darvai Eülöp dr. mondott, az az igazi várospolitika lényege. Sajnos, a helyzet olyan, hogy a gyakorlatban ezek az „ideális“ kijelentések épen ellenkezőképen alakulnak. A klikkek kerületi politikát és személyi kultuszt űznek. S ebből például Ehrlich G. Gusztáv titkot sem csinál. Mi tehát a konzekvencia? Kétszeresen őrizkedni kell az olyan klikkpolitikától, amely az önzetlen várospolitika álarcát veszi magára . . . * Felekezeti vita dúl a fórumon : fővárosi anitók viaskodnak a körül, tanitsanak-e az elemi iskolában hittant a tanítók? Milyen furcsa doktrinér vitatkozás és szenvedelem ez! Mért nem tanulnak és tanítanak a tanítók s mért nem hagyják az ilyen kérdések helyes megoldását azoknak, akik hivatottak reá? Őszintén megmondjuk: nincs kedvünk vitatkozni a fölött, hogy melyik álláspontnak van igaza, egyrészt azért, mert kár is vitatkozni felette, másrészt minden úgy van jól, ahogy van s egyelőre sem okunk, sem jogunk, hogy a meglévő állapoton változtassunk. S különben is: miután esztendők óta nincs semmi felekezeti vihar, mért épp a tanítók, ezek a kultúra munkásainak csúfolt intellektüellek ébresztik fel álmából a régóta szunnyadót, amikor erre séma közvélemény, sem a kultúra nem adott megbízást nekik ? Higyjék el ezek az okvetetlenkedő emberek, hogy a kultúra nélkülük is, sőt épen nélkülök elvégzi a maga dolgait, ők csak tanítsanak és tanuljanak, főleg tanulják meg azt, hogy nem hozzájuk való, hogy a kultúrával egy tálból egyenek cseresznyét .... * A kenyér árát felemelték a pékek. Tehetik, mert nincs hatóság, amely megakadályozná ezt. A fővárosi kenyérgyár — úgy látszik — nem képes ellensúlyozni és meghiúsítani az ilyen áremelési törekvést, Miért? Hiába kutatnék : A végén rájönnénk arra, hogy amit nagy dérrel-durral csináltunk, levegő és luftbalon s arra sem jó, hogy a gyerekek mulatságul feleregessék. Vagyis félmunkát csináltak, amikor kenyérgyárat emeltek, de nem tudják szabályozni a kenyéráremelkedést. Mi volna a teendő? Hiába tömők rajta a fejünket. A vége csak az volna, hogy tanácskoznánk, ankétoznánk s végezetül két fillérrel drágábban vennők a péktől a kenyeret. Mert nálunk ilyen az élet s ki merne szembeszállni vele? A közúti közlekedés fejlődése. A közlekedés fejlődésének adatai tulajdonképen a város fejlődésének adatai. Ezekben a számokban sok minden kifejeződik, ami világot vet magának a városnak életére és fejlődésére. A főváros két legnagyobb közlekedő vállalata most tartotta meg közgyűlését s hogy mást ne említsünk: a közlekedés lassúbb fejlődéséből meg lehet állapitanunk, hogy a gazdasági válság igen erős volt Budapesten. Az a rohamos emelkedés, mely néhány esztendő óta úgyszólván törvényszerű volt, megcsappant, de remélhető, hogy e nehéz idők elmúlásával vissza fog térni a régi fejlődés aránya. Nézzük végig a Közúti vasút utóbbi esztendeinek személy szántásból eredő bevételeit. íme:
