Független Budapest, 1914 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1914-04-14 / 15. szám

Független Budapest 3 Budapest uj gázgyára. Irta : Rózsa Károly a gázművek főtitkára. A főváros közönsége alig tudja, hogy Óbuda legkülsőbb részén, Aequincum mögött épült Budapest egyik legérdekesebb és a fő­város szempontjából leghasznosabb látványos­sága. Egész kis város épült az esztergomi helyi érdekű vasút, a Császár-fürdői vasút és az óbudai Dunaág által határolt 120.000 négyszögöl területen, amely még három évvel ezelőtt hepe-hupás árkokkal keresztül kasul hasított szántóföld volt. Erős elvi csatározás után a közgyűlés 1909. május 26-án elhatározta a gázgyárak megváltását és megbízta Haltai Ferencet a székesfővárosi gázművek vezérigazgatóságá­val. Az osztrák társulat, amely nem tudta, mi fog történni szerződésével, az utolsó évek­ben minimumra szorította le a beruházásokat s a főváros által átvett négy gyár már az átvétel napján is alig tudta kielégíteni az állandóan növekedő gázszükégletet. A főváros kénytelen volt ideiglenesen kibővíteni azokat a gyárakat, amelyek már csak arra voltak hivatva, hogy egy uj s modern berendezésű gázgyár megépítéséig szolgáltassák a közön­ségnek szükséges gázt. Egyidejűleg teljes erővel hozzáláttak az uj nyár megépítéséhez. Még 1909 őszén megkezdték a csaknem két kilométer hosszú védőpart építését és a közel 100 magyar holdnyi területnek három négy méter magasra való feltöltését. A főváros megbízta Európa egyik legkiválóbb gáztechni­kusát, Weiss Albert zürichi gázgyári igazgatót a tervek kidolgozásával és 1910 tavaszán hozzáfogtak az építéshez. Harmadfél évre rá, 1913. október hó 16-án az uj gyár, amely egyike Európa legmodernebb gázgyárának, megkezdte működését. Sok tudás, nagy energia és még nagyobb lelkesedés és szeretet kellett hozzá, hogy az aránylag rövid idő alatt a hatalmas gyár­telepet megépíthessék. A munka kezdetén Heltai Ferenc volt az építkezés irányítója, a befejezés nagy munkáját JRipka Ferenc dr. a gázművek központi igazgatója intézte. Lelkes és hűséges segitőtársaik voltak az épitőveze- tőség tagjai, élükön Schön Győző főmérnökkel. Aki látta, hogy például a józsefvárosi gyárban, amely a minap szüntette be üze­mét, hogy történt a gáztermelés, mint hord­ták be és ki apró vas taligákban a szenet és az égő kokszot, el se tudja hinni, hogy mindezt a munkát az uj gyárban, jóformán emberi erő nélkül, gép végzi. Olyan ez az uj gyár a régi mellett, mint a rotációs a la­pos gépek mellett. Megérkezik a szén a gázgyár saját vas­úti állomására és a vasúti kocsik odaállanak a buktató elé. Egy masina belekapcsolódik a vasúti kocsi tengelyébe s az egész kocsi tar­talmát egyszerre beborítja egy verembe. A veremből a szén behullik a széntörők közé s a megkívánt nagyságú darabokra tört szén egy gummiszalagon feljut a szénhombárba, ahonnan a töltőkocsikba fejtik le. A villa­mos erővel hajtott töltő kocsi elviszi a szenet a kamarák fölé s ott beengedi tartalmát a kamarákba. 24 óra után nyitják meg a kam­rát. A kitológép kitolja a kokszot az oltó­kocsiba, az elviszi a kokszot a törőbe, ahon­nan a rostáló gépekhez jut a koksz. A ros­táló gépek a kokszot nagyság szerint osztá­lyozzák s azután vagy a torony elé állitható vasúti kocsiba hull, vagy a csillék elviszik az elárusító csarnokba, vagy a raktározó helyre. Ez alatt a nagy művelet alatt emberi erőt alig vettek igénybe, akár csak a rotáci­ósnál, amelynek szájába beillesztik a papír­hengert és a gép másik oldalán kiadja a kész újságot. Ha sok a szén, apró, fürge csillék elviszik a 22 ezer négyzetméter nagy­ságú szénraktárba, ahol 1,200.000 métermá­zsa szenet lehet raktározni. A kamarákban levő szenet generátor gáz füti. Ennek a berendezésnek műszaki oko­kon kívül az a nagy haszna is megvan, hogy a kemencék fűtésére szolgáló gáz előállítá­sára a hazai barnaszén is felhasználható s igy hazai szénbányáink jelentékeny fogyasz­tóhoz jutottak. A kemenceberendezésnek het­vennyolc kamrája van. Mindegyik száz mé­termázsa szenet fogad be. A kamrákban fej­lődő gáz a főgyűjtő csövekbe jut, onnan az előhütőbe, majd a nedvestisztitóba. Innen a kátrány kiválasztóba és a naftalin mosóba jut. így megtisztulva kerül a gáz a száraz- tisztitó épületbe és átmegy a gáztisztitó anya­gon, amely megszabadítja kénhidrogén tartal­mától. A száraztisztitóból még egy utótisztító szekrénybe kerül a gáz és teljesen megtisz­tulva folytatja útját a hatalmas gázmérő órákon keresztül a gáztartókba. A két gáztartó mindegyike hatvan méter átmérőjű, ötven méter magas és száz köbméter gáz raktáro­zására elegendő. A budai rész ellátására az óraházban elhelyezett nyomásszabályozó hozza kellő nyomásra a gázt. A pesti oldalon szük­séges gáz szállítására két darab óránkint tizenötezer köbméter teljesítményű villamos motor hajtotta kompresszor szolgál. A berendezések hajtására szükséges elek­tromos áramot a fővárosi elektromos mű szol- gáltatjá. A gázgyártáshoz szükséges nagy­mennyiségű vizet a telepen épített külön kis vízmű adja. Az uj gyártelepnek egyik érdekes része a kísérleti gázgyár, amely az üzemet állan­dóan ellenőrzi és az egyes folyamatok kime­rítő tanulmányozására szolgál. A kísérleti gázgyár napi 3500 köbméter gáz termelésére van berendezve. Hogy ez mekkora mennyi­ség, mutatja az hogy a magyar vidéki váro­sokban levő harmincnat gázgyár közül huszon­kettő van olyan, amelynek összes termelése sem több. Kedves képet nyújt az üzemi személyzet részére a gyár területén épült kilenc lakóház. Gondoskodott a gázgyár mundkásainak meg­felelő elhelyezéséről issa gyártelep szomszéd­ságában olyan munkás lakótelepet épített, amely méltán példaképül szolgálhat a hasonló szociális intézményeknek. Ma már Budapestnek és Újpestnek egész gázszükségletét az óbudai uj gyár és a ferenc­városi két régi gyár látja el. Az uj gyár már úgy épült, hogy aránylag igen kevés bővítés által akkor is elláthassa a főváros gázszük­ségletét, ha a inainak kétszeresére emelkedik. Sok pénzbe, sok munkába és fáradságba került az óbudai gyárnak alig három esz­tendő alatt történt megépítése, de nem ve­szett kárba egy fillér sem, nem volt hiába­való a nagy munka, mert sikerült olyan művet produkálni, amely egész Európában e téren a legtökéletesb és amely a reá fordí­tott sok millió korona kamatát bőségesen megtéríti a főváros háztartásának. * A központi gázmű építésének első feladata volt az egész művet, mely közvetlenül a Duna partján épült, árvíz ellen biztosítani. Ezen célból az újpesti hídtól a telep mentén cca 1900 m. hosszban partvédmü és rakpart épült, egyidejű­leg pedig a kis Dunaág medre a hajózási mély­ségig való kotrás által szabályozva lett. A part­védmü építése 1910 évi október havában kezdő­dött, evvel egyidejűleg a rézsűk megtámasztá­sára kőhányás készült s ezen kőhányás mögé leváltatott a kotrott anyag. A kőhányás rézsű­jének felső része és a kőhányás tetején kikép­zett széles padka portlandcementbe rakott kő­burkolattal van ellátva. Innen emelkedik a fel­töltés rézsűje s úgy ezen rézsű, mint annak tetején egy fél méter széles járda vastag cementbe rakott és hézagolt cyklopszerii kőburkolattal van ellátva. Ezen partvédmü tetején, vagyis a járda szélén árvizvédelem céljából, egy méternyi ma­gas betonmellvédfal épült, kalázi bőből való fedlapokkal. A rakpart építési munkálatok a nagyon rossz vizállási viszonyok és többszöri árvíz dacára 1912. évben befejeztettek. A rakpart építése még következő munkák kivitelét tette szükségessé: a A kis Dunaágban lévő, a Duna gőzhajózási társaság tulajdonát képező jégtörők részbeni átépítése a partszabá­lyozás miatt, a régi jégtörők elbontását a hely­beli utász zászlóalj ábaí vizáiatti robbantással végezte. Szükségessé vált a partvédmü építése folytán a Magyar Textilfestőgyár r. t. vízszol­gáltató kútjának áthelyezése is, amely a szabá­lyozás folytán a Dunaág medrébe került és igy a hajózást állandóan akadályozta volna. A rak- partépitési munkával egyidejűleg végeztetett az egész gyári telepnek feltöltése. A munkákat Berger és Vida budapesti épí­tési vállalkozó' cég végezte. * Az óbudai uj gázművek elektromos központ épületében, valamint a kísérleti gázgyár épületé­ben, a Raktárépületben, ugyancsak a Vasbeton raktárban, a Kazánház épületben, a Száraz tisz­títás épületben, a Gáztárnyomó épületben létesí­tett központi alacsonynyomásu, illetőleg magas­nyomású gőzfűtési berendezést Briindl János udvari szállító közgazdasági berendezések gyára készítette. E munka műszaki leírását itt adjuk: Az első öt épületben alacsonynyomásu gőz­fűtés, az utóbbi kettőben pedig magasnyomású gőzfűtés lelt a cég által elkészítve. Az összes épületek fütésberendrzései részére szükséges gőzmennyiség egy központi kazán­házban lesz előállítva. Az ott termelt 12 atm. üzemnyomáséi tulhevitett gőz egy földalatti beton- csatornákban fekvő gőzvezetéken lesz az egyes épületekhez vezetve. Azon épületekben, amelyekben alacsony- nyomású gőzfűtés lett fölszerelve ezen magas­nyomású gőz feszültsége precíziós gőznyomás- csökkentő-szelepek segélyével 0 10 atm.-ra van csökkentve, ezzel a nyomással működnek az egyes fűtési berendezések. Fűtőtestekül ezen épületekben öntöttvas sima radiator fűtőtestek szolgálnak. A száraz tisztítási és gáztárnyomó épületek magas^mmásu gőzfűtéssel lettek ellátva. Ezen épületek fűtése, melyek mindegyike egy-egy terem hely megtakarítás miatt padló alatt föl­szerelt csőkígyókkal, melyeken keresztül magas­nyomású gőz áramlik, történik. A meleg levegő megfelelően kiképzett és terelő lemezekkel ellá­tott padló rácsokon áramlik az egyes termekbe. Ezen épületekben a belső hőfok szabályozása a fütőkigyőkban képződő kondensvizzel történik, még pedig a következőképen: a fütőkigyóban képződő kondensviz egy precíziós tűszelepeu át folyik ki egy fayance kiöntőbo, ha a tüszelepet zárjuk, akkor azon kevesebb kondensviz folyik ki; ennélfogva a fütőkigyó kondensvizzel telik ^meg és a fütőkigyó meleg leadása kevesebb lesz és fordítva. A ftitésberendezéseknél csakis elsőrendű anyagok lettek felhasználva, a csővezetékek 432 belső átm. erősbitett vastagfalu karmantyus, azontúl pedig szabadalmazott heggesztett forr- csövekből lettek elhasználva. Az összes karimák és karimás golyós idomdarabok acélöntésből készültek. Az elzáró szelepek, gőznyomást csök­kentő szelepek, vizelválasztók, kondensfazekak szintén acélöntésből készültek és nikkel szerel­vényekkel lettek ellátva. Briindl János udvari szállító ezúttal igazán feladatának teljes magas­le tán állott és nagy szaktudását érvényesítve, a legtökéletesebbet alkotta. * A központi váltókészüléket, a kábelháló­zatot és a világitó- s erőberendezést a Magyar Siemens Surféért Müvek szállították. A központi világitókészülék, melyet a gázmüvek villamos­központjában állítottak fel, 20 méter hosszú, 16 mezőre osztott előrészből áll, melyre olaj­tartályok, továbbá az áram-, feszitő- és kilowatt­mérők vannak felszerelve, hátulsó vaskonstruk­cióján pedig olajtartályok, áramtranszformátorok, számjelzők, biztosíték és világitó-táblák nyertek elhelyezést. A felhasznált apparátusok az elektro­technika legújabb vívmányai alapján készültek és az intézmény rendkívül nagyságát tekintetbe véve is, figyelemreméltó alkotás. A felhasznált réz-sinek súlya 7000 kilogramm. Az egyes üzemekhez szolgáló áram körülbelül 22.000 méter hosszúságú kábelhálózat utján történik. A kábelvezetékek részben járható csatornákon, részben betoncsövekben vannak elhelyezve. Az egyes üzemek világítóberendezése a leg­gondosabban készült. Az összes szerelvények robbanásmerites kivitelben készültek. Az üze­meken kívül a fenti cég a lakóházakat is fel­szerelte, ahol ugyancsak gondot fordítottak a pontos kivitelre és kifogástulan anyagnak a fel- használására. *

Next

/
Thumbnails
Contents