Független Budapest, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-02-17 / 7. szám
Második évfolyam. 1915. február 17. 7. szám. NAGY BUDAPEST a „Független Budapest“ állandó melléklete Munkatársak: В VIRAGH GÉZA, BORBÉLY JÓZSEF, GELEY JÓZSEF, HEGEDŰS GYTULA, PÁSZTOR MIHÁLY, POSSEL GUSZTÁV, SALGÓ IGNÁC, ТОМА SZILÁRD, VUKOVÄRI ALBERT, ZÓLYOMI DEZSŐ. Előfizetési ára : EGÉSZ ÉVRE 12 K. Szerkesztőség és kiadóhivatal : BUDAPEST, VISEGRÁDI-UTCA 40 Szociális reformok. A szociálpolitikai ügyosztály rövid fennállása óta már nem egyszer adta jelét annak, hogy kitűnő érzéke van olyan reformok iránt, amelyek gyors és közvetlen hatásúak. Olyan reformokra gondolunk, mint legutóbb a városházi étkező s a népszállóbeli olcsó ebéd, amelyek általában nem túlságosan nagy- jelentőségüek, de azt a kis kört, amelynek szánva vannak, tökéletesen kielégítik A városházán a kisfizetésű alkalmazottak közös étkezőben 80 fillérért tisztességes ebédet kapnak : ez mindenesetre olyan jótétemény, amelyet már régen meg kellett volna csinálni. De előbb még nem volt Népszálló s igy a fővárosnak nem voltak tapasztalatai arról, hogy mennyibe kerül konyhát vezetni saját kezelésben. Örvendetes, hogy a Népszálló fennállásának második esztendejében már olyan kedvező eredményre jutottak, hogy a városházi étkezőt ilyen nagyon olcsó áron meg tudják csinálni s a kisfizetésű városi alkalmazottak a jól vezetett Népszállónak köszönhetik, ha most ilyen olcsó és jó ebédhez jutnak. De fontosabb és jelentősebb az a reform, amelyet magában a Népszállóban csináltak meg. Ezelőtt (50 fillér volt egy ebéd, de úgy tapasztalták, hogy a mai válságos helyzetben, amikor a munkanélküliek száma ijesztően szaporodott, a Népszálló legtöbb lakójának sok 60 fillér egy ebédre. Megcsinálták tehát azt,' hogy egyszerűsítették a 60 filléres ebédet s 30 fillérért elő tudnak állítani olyan ebédet, amely ízletes és tápláló. így 60 fillér nemcsak az ebédre elég, hanem kitelik belőle a reggeli és a vacsora is: tehát a Népszálló lakója 60 fillérért egész napi élelmezését elláthatja. Hogy milyen nagy eredmény és nagy siker ez, azt valamennyien meg tudjuk érteni az első pillanatra. Budapest egyike a legdrágább városoknak s ime a Nép- szálló olyan hihetetlenül olcsón tudja jól élelmezni a lakóit, amilyen másutt alig lehetséges, ha csak valamilyen jótékony alapból nem fedezik a kiadás egy részét. S csupán az a kár, hogy csak a Népszálló lakói juthatnak ilyen olcsó és jó táplálkozáshoz. Az a haj, hogy csak kis kör élvezi azt, hogy a Népszállót buzgósággal és lelkiismeretességgel vezetik s nem az egész munkás- társadalom, amely ma különösen rá volna szorulva ilyen kitűnő reformokra. A pesti közönség és a villamos vasutak. Külön felszálló — külön leszálló. Az bizonyos, hogy a közönségnek igen nagy része van abban, hogy Budapesten nem tökéletes a közlekedés. Nem csak azt a közömbösséget értjük, amelylyel a pesti ember a robogó villamos elő11 elsétál, hanem azt a türelmetlenséget, amely kitör rajta, mihelvt le kell szállani a villamosról vagy föl kell szállani a kocsira. A felszállás és a leszállás nagy problémája a budapesti közlekedésnek s ezért érdeklődéssel fogadjuk azt a reformot, amelyet most akar életbeléptetni a közúti villamos társaság. A reform az, hogy a nyugoti pályaudvarral szemben a Váci-körulról Lipót- körutra való bekanyarodás előtt, valamint a Lipót-köruton a vigszinházi megállóhelynél a mai megállóhelyek mögött húsz méternyire még egy megállóhelyet rendeznek be. Az egyik a leszállásra, a másik a felszállásra szolgál, még pedig próbaképen, hátha ezzel az intézkedéssel rendet lehet teremteni s jobbá, gyorsabbá tenni a közlekedést. Érdeklődéssel várjuk a próba eredményét, de nem sok bizodalommal, mert szinte pontosan meg lehet mondani, mi lesz a próba eredménye. Elsősorban az, hogy a közönség egyáltalán nem fogja respektálni a fel- és leszállóhelyet. Ha le akar szállani, semmiféle kalauz nem fogja megtiltani neki, hogy le ne szálljon ott, ahol csak a felszállás van megengedve, hiszen a robogó kocsikról is egymásután ugrálnak le az utasok, pedig ez rendőrileg van megtiltva s büntetés járna érte. De melyik kalauz az, amely ezzel törődnék? Nem érdeke törődni vele, hiszen a rendőrrel meg az utassal való bajoskodás az 6 szolgálati idejét hosszabbítja meg s annyit igazán nem várhatunk egy kalauztól, hogy a rend magasabb szempontjáért ő áldozzon a szabad idejéből. 1 ulajdonképen minden olyan esetben, amikor valaki megtelt kocsira száll fel, rendőrt kellene hívnia a kalauznak, de ezer közül csak egy teszi meg, az is csak akkor, ha már nagyon dühössé tette a hosszú szolgálat. S most azt hiszi a Közúti, hogy ezt a közönséget, amely nem respektál semmiféle szabályt, rendre lehet tanítani azzal, hogy külön felszállót és külön leszállót rendez be nekik? Azt hisszük, hogy ezt a problémát csak úgy lehetne megoldani, hogyha átalakítanák a kocsikat arra a típusra, amelyet Bécsben használnak. Ott kétfelé van választva az ajtó s ott be is tartják, hogy külön helyen kell fölszállani és külön helyen leszállani. De az a reform túlságosan sokba kerülne a Közútinak s ennyit valószínűleg nem ér meg neki az, hogy rend legyen. De különben is: sokkal fontosabb problémái vannak a közlekedésnek, mint a fel és leszállás kérdése. A közúti hagyja ki a közönséget a számításából, mert azt semmiféle rendelkezéssel, még közlekedési rendőrséggel sem tudja rendre nevelni. Itt a közönségben van a hiba, nem az intézkedések vagy szabályok rosszaságában s nem lehet mást tenni, mint az időtől várni a viszonyok jobbra fordulását. De számtalan olyan feladat van még, amelyet a közlekedés javítása érdekében meg kell tenni — próbálja meg ezeket a közúti: ha valamivel többe is kerül, mint két uj megállóhely. Duna-kultuszt! A dunai partbérletekkel kapcsolatban a legutóbbi közgyűlés a propellerek dolgával is foglalkozott s akik felszólaltak, általános helyeslésre találtak abban a kijelentésükben, hogy a mai csavargőzös-forgalom a legszerényebb igényű polgárnak sem felel meg. Néha-néha, csak úgy elvétve közeledik egy- egy hajó, úgy hogy hiába csak hat fillér a Dunán való átkelés ára, aki hajón megy, az időben veszti el azt a különbséget, amelyet villamoson kellett volna fizetnie. És este! Este kilenc óra után már egyáltalában nem közeledik a propeller, pedig nyáron a kirándulók ezreit kellene még szállítania a budai oldalról. Már esztendők óta nem elégíti ki a dunai közlekedés a polgárság érdekeit s mi lesz még majd akkor, ha a Lánchidat is elzárják s a közönség egy része rá lesz utalva a propeller-közlekedésre! A világnak nincs még egy olyan szép városa, mint Budapest: a hatalmas Dunával, amelvnek mindkét partján népes városrészek terülnek el. Ha elgondoljuk, mit csináltak volna ezzel a Dunával a németek, el kell szomorodnunk; mert amig minden lehetetlenben egyszerűen leutánozzák a német városokat, addig a Dunával — mert nincs rá példa — nem csinálnak semmit. Az igaz, hogy a Duna sorsa főképen a kormány kezében van; a kormánynak kellene első sorban gondoskodni arról, hogy a . Dunán jó közlekedés legyen, de a főváros is hibás, amikor nem sürgeti és nem szorgalmazza a Duna ügyét a kormánynál. Két eszledő múlva lejár a csavargőzös- vállalal koncessziója s épen most volna az ideje, hogy előre gondoskodjanak a dunai közlekedés jóságáról. Lehetne uj koncessziót
