Független Budapest, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1913-12-31 / 52. szám

Nagy Budapest 5 PÉNZÜGY KERESKEDELEM PÉNZ ÉS HITEL IPAR MEZŐGAZDASÁG Évforduló. A régi naptárról letépjük az utolsó lapot s helyébe akasztjuk az uj, ötvenkét lapot számláló kalendáriumot. Végére értünk az esztendőnek, mely az utolsó évtizedek leg­súlyosabb gazdasági éve volt. A gazdasági élet olyan, mint egy nagy csatatér, amelyet holttestek borítanak. Kereskedelem és ipar, mezőgazdaság egyaránt súlyos megpróbálta­táson mentek keresztül, s ha azt kellene el­döntenünk, a gazdasági élet melyik faktorát érte súlyosabb és tömegesebb csapás, a felelet csak az lehet, hogy minden termelési ág megérezte az abnormális időjárást, s a nagy pénzhiány, a külföldi tőke távolmaradása redukcióra kényszeritette az ipari üzemeket, megállította a kereskedelem nagy gépezetét, s megbénítóita az ország bitelszervezetét. Drága a pénz, vagy egyáltalában nem adnak pénzt a bankok — ez a mondás vált aktuálissá két és fél éven át nálunk, mert a bankok korlátozták a hitelt, az áruváltókat visszautasították, a könyvkövetelések leszámí­tolását megtagadták, uj hitelt nem enge­délyeztek és jelzálogos kölcsönöket nem folyó­sítottak. A nagy pénzhiányt, a szokatlanul érez­hető pénzinséget a külpolitikai bonyodalmak szakadatlan láncolata idézte elő. 1911 év őszén két nyugati országban vált puska­porossá a levegő. A marokkói kérdés kiéle- sitette a helyzetet Francia- és Németország között, s majdnem háború döntötte el a kitört bonyodalmat. Innentől kezdve gyors egymás­utánban követték egymást az események, melyek az iníernácionális válságot kiélezték. A marokkói bonyodalom nyomán támadt kül­politikai konfliktus első gazdasági eseménye és súlyos eredménye a francia penzióspénzek kivonása volt. A francia hitelezők felmondták nálunk azt a hitelt, amelyet mi, mintadósok, hosszúlejáratú kihitelezésben helyeztünk el, s a mobilizáció, a pénz koncentráció koránt­sem volt olyan gyors, mint amilyen hirtelen történt a felmondás. A penzióspénzek kivo­nása első sorban a külföldi fizetési eszközök árát drágította meg, s a váltóárfolyamok olyan hirtelen emelkedtek, hogy az Osztrák- Magyar Bank 4 százalékos rátáját gyorsan öt százalékra szöktette föl. Az első kamatláb fölemelés után már világos volt a helyzet. Ráeszméltünk arra, amire előbb — sajnos — nem jöttünk rá, hogy hiteléletünk alapjában megvan támadva, s egy válságot sikerrel végig küzdeni nem tud. Vidéki bankjaink összeomlottak, mint a kártyávárat a gyönge szellő megingatja, s az első bankbukásokat a takarókbetevők runja követte, amelyek előkészítették a további bankinszolvenciákat. Vidéki bankjaink azt a tőkét, amelyet a betevők kezelésre és gyümöl- esöztetésre biztak rájuk, kihelyezték 65 éves jelzálogos kölcsönökbe és prolongált váltó­adósságokba, úgy hogy a megrohant betevőket kielégíteni nem tudták. A külföld megtagadta a hitelt, a fővárosi bankok a hitelt kérő levelekre nem is reflektáltak, így bekövet­kezett a bank inszolvenciája, s minden egyes ban к bukás megtépdeste a magyar hitelszer­vezés jó hírét. A nagy pénzszükség idején, 1912. feb­ruárjában Pranger József, az Osztrák-Magyar Bank vezértitkára a bécsi Stemnelvereini- gungban a monarchia hitelszervezetéről szólva, kiemelte, hogy Magyarország azért szenved jobban a krízis miatt, mert nálunk nincs organikus hitelszervezet. Sajnos, a Pranger intelme elkésett s kijelentése is elvesztette aktualitását, mert ha a pénzbőség idején emeli föd szavát s figyelmeztet a szertelen kihitele­zés következményeire, a válság nálunk sem lett volna súlyosabb, mint Ausztriában. Pran­ger kijelentése sokáig aktuális kérdése volt a pénzpiacnak. Ugyancsak Pranger kelt ki a sok finaneváltó ellen, amelyet a túlhajtott alapítási láznak, mint a legegészsógtelenebh gazdasági szimptomának minősített. A fináncváltók miattaszomszédos Ausztria is megleckéztetett bennünket, amit kibírtunk volna, ha ennél súlyosabb események nem következnek reánk. 1912. óv őszén kiütött a balkáni háború, amely pénzben milliárdokat semmisített meg s emberek tízezreinek okozta halálát. A balkáni háború, amely majdnem háromnegyed évig tartott, olyan gazdasági pusztulást okozott, amilyen nagy krízis a nyolcvanas években lezajlott Boszton krach óta nem volt az európai piacon. Tizenkét hó­napig tartotta az Osztrák-Magyar Bank hat százalékon a rátáját, ami legjobban rávilágít arra a nehéz pénzügyi helyzetre, amelyen eddig keresztül mentünk. Természetes, hogy a bankbukások, csődesetek és fizetésképte­lenségek a hat százalékos ráta idején csak szaporodtak, mert a magas kamatláb nem a pénzdrágaságot, hanem a teljes pénzhiányt jelentette. Tőke nem állt a gazdasági élet rendelkezésére; a nagy pénzsivárság megne­hezítette a termelési ágak működését, Amikor végül az Osztrák-Magyar Bank a múlt hó utolján hirtelen leszállította a ka­matlábát, a viszonyok gyors javulására szá­mítottunk, ami ugyan nem olyan nagy méretű, de minthogy idegen pénzek keresnek nálunk elhelyezést, általános javulásra számíthatunk, amely az évzárlat után be is fog köszönteni. Túl vagyunk oly gazdasági krízisen, amely­nek ha a tanulságait sikerült levonnunk, egy újabb gazdasági válsággal könnyebben bírókra kelhetünk. Mikor ezt az évet lezárjuk, lidérc­nyomás alól szabadul fel a gazdasági élet s egy egészségesebb, jobb, konjunktúrában fej­lődő viszonyok eljövetelét reméljük. D. Gy. HÍREK. Közgazdasági problémák a de­legációban. Az a mélyreható átalakulás, amely a Balkán térképét gyökeresen átfor­málta, elsősorban a monarchiát állította a legsúlyosabb politikai és gazdasági problémák elé. Tisztára megszokásból történik az, hogy e kérdéseket politikai és gazdasági szempont­ból osztályozzuk, mert valójában úgy áll a dolog, hogy ma olyan politikai akció el sem képzelhető, amely nem járna a legmélyrehatóbb gazdasági következményekkel, viszont nagy gazdasági problémák másként ma alig oldha­tók meg, minthogy az állam mindazokkal az eszközökkel, melyek bel- és külpolitikájában rendelkezésére állanak, e problémák szolgá­latába szegődik. A Balkán átalakulása tehát nemcsak a politikai erőviszonyoknak jelentős eltolódását eredményezte, hanem szükség- szemen lényeges elváltozásokat idézett elő gazdasági tekintetben is. Természetes tehát, hogy a magyar delegáció legutóbbi ülésezése, mely elsősorban a Balkán bonyodalmak foly­tán bekövetkezett külpolitikai változásokkal foglalkozott, a közgazdasági kérdéseket is behatóbban vitatta meg. mint azelőtt ez a delegációban történni szokott. E közgazdasági kérdések főleg a következő szempontokból voltak beható megvitatás tárgyai: A Balkán bonyodalmaknak, s a monarchia ezzel járó fegyveres felkészülésének kihatása a mi köz­gazdaságunkra. A hadi békelétszám feleme­lésével és a flotta tervezet fejlesztésével járó költségek kihatása az ország kulturális és közgazdasági fejlődésére, továbbá a Balkán változások folytán és ezeknek megfelelően kereskedelmi és forgalmi viszonyaink rende­zése a Balkánon és végül uj közgazdasági lehetőségek a monarchia számára. Uj bank. Szegő Lajos a Magyar Érték és Iparbank volt igazgatója Kereskedelmi Takarékpénztár R. T. cég alatt 300.000 ko­rona alaptőkével uj pénzintézetet alapított a fővárosban. Névérték alatt. A tőzsdei árfolyam­jegyző lapon egész csomó papír került az év folyamán névérték alá. Egyik-másik esetben indokokolt volt az árhanyatlás, de sokszor a névérték alatti kurzust az illető társaság vagyoni helyzete nem tette indokolttá. így könnyen érthető, ha az Országos Vasutas Takarékpénztár pénzárfolyamát egy vonás jelzi az árfolyamjegyző lapon, de annál fel- feltünőbb, hogy a Takarékpénztárak Központi Jelzálog bankjának részvénye miért került névérték alá, holott az intézet ügyei olyan egészséges mederben fejlődnek, hogy a kurzus hanyatlás érthetetlen. A .Magyar bank a Balkánon. A Magyar Bank és Kereskedelmi R.-T. kon­stantinápolyi fiókja mellett banküzletet szer­vezett, mely január első napjaiban kezdi meg működését. A bankosztály vezetője a Credit Lyonais konstantinápolyi telepének volt veze­tője lesz. Az uj kölcsönök. Az uj esztendőben egész sereg uj kölcsönt akarnak az egyes államok kibocsátani. így Törökország és Ro­mánia a francia piacon, a monarchia a hazai és német piacon, Franciaország odahaza, to­vábbá Görögország és Szerbia szintén Páris felé fordítják tekintetüket. Az uj kibocsátá­sok megszilárdítják a piacot, amely a sok emissziótól kimerül. KÖZPONTI FŰTÉSŰK Alacsony nyomású gőz- és melegvíz-fűtések Szellőző berendezések, központi melegvíz- készítő telepek. Szárító telepek mindenféle :: :: ipari célokra. :: :: EREDETI Ъ^ЕЕНЭИХГЗ-ЕЕ töltő, szellőző és szabályozó kályhák és Caloriferek gyára. Folyton égő (Dauerbrand) kályhák. Szellőző rácsok minden nagyságban EISLER és VÉRTES MEIDINGER KÁLYHÁK GYÁRA (Telefon 16-15) Budapest, VI., Andrássy-ut41

Next

/
Thumbnails
Contents