Független Budapest, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-31 / 52. szám
Független Budapest 5 A főváros magyarsága. Irta: Hegedűs Gyula, a „Pesti Napló'' fővárosi tudósítója. Ráhel László, Sopron város árvaszékének elnöke igen érdekes és tanulságos könyvet irt a hivatalos magyar nyelv borzalmasságairól. Aki érdeklődik aziránt, hogy lehetne megjavítani a mi rettenetes hivatalos nyelvünket, az olvassa el ezt a könyvet, amely páratlan lelkiismeretességgel és ambícióval íródott, Olyan alapos és érdekes munka, hogy a tanácsnak ezer számra kellene megrendelni s kiosztani a tisztviselők között, tanulják meg egyszer, hogy a hivatalos nyelvnek nem kell erőszakosan csináltnak, hosszadalmasnak s értelmetlennek lennie. Budapest közigazgatásának ezen a téren is vezetnie kellene Magyarországon. Meg kellene csinálni a hivatalos nyelv reformját: ez a reform méltó volna a legszebb kulturális reformokhoz. Az alapvető munka — Rábel László könyve — megvan, csak a polgár- mesternek kellene foglalkoznia ezzel a kérdéssel, amint a volt igazságügyminiszter foglalkozott vele. A bírósági fogalmazványokból már nagyobbára kiirtották a régi német hivatalos nyelv hagyományait s a természetességre, a köznapi magyar nyelv használatára törekszenek : ezt kellene megcselekednie a fővárosnak is s bizonyos, hogy példáját követnék az ország törvényhatóságai. Ha a főváros előterjesztéseit olvassuk, szomorúsággal kell megállapítanunk, hogy a hivatalos nyelv borzalmasságaival van tele. Hiába vannak a tanácsban s a tisztviselők között jó nyelvérzékű, sőt a nyelvet irodalmilag is művelő emberek: amint hivatalosan vetnek valamit papírra, tele van magyartalansággal s a hivatalos nyelv rossz és mások nyelv- érzékét is megrontó kifejezéseivel. Nincsen a tanácsnak egyetlen egy tagja sem, aki kivétel volna. Bárczy polgármester kitünően beszél magyarul, de amint a közgyűlési teremben szól: beszéde tele van a hivatalos nyelv magyartalan kifejezéseivel. Wildner tanácsnok kitűnő iró, aki pompás nyelvművészeti munkát végzett, amikor Nietsche zarathustráját magyarra fordította, de nézzük meg a szociálpolitikai osztály előterjesztéseit : a gyalázatos hivatalos nyelv uralkodik benne. Azokról, akik csak hivatalnokok, szinte jobb nem is beszélni. Mintha két ember élne bennük: egy hivatalos s egy nemhivatalos. Amint a városháza kapuján belépnek, nem tudnak mást, mint azt a nyelvet, melyet a régi német és cseh beam- terek hagytak itt nekünk emlékül. De a közgyűlésben sem találunk embert, aki hibátlanul beszélne. Még Vázsonyi a legtermészetesebb, a legjobban beszélő, de hallgatóságához ő is alkalmazkodik s olykor dúskál a hivatalos nyelv borzalmas kifejezéseiben. Ami annál inkább csudáiatraméltó, mert ha újságba ir, cikkében nyoma sincs a hivatalos nyelvnek. Mint újságíró ő is bizonyára érzi azt a végtelen lenézést, amelylyel jó újságírók viselkednek a hivatalos nyelvvel szemben, de a közgyűlési teremben már kevésbé újságíró és inkább politikus, akinek a nyelv szépsége és tisztasága nem jelentős dolog. Elsorolhatnánk egy csomó nevet a közgyűlés gyakoribb szónokai közül, akik rettenetesen beszélik a magyar nyelvet, amint hivatalos ügyről van szó: e kifejezéseket, e mondatszerkezeteket mind az előterjesztésekből s a „Fővárosi Közlönyéből tanulták. A főváros hivatalos lapjának minden száma olyan hallatlan merénylet a magyar nyelv tisztasága ellen, hogy szinte örülnünk kell, ha még a bizottsági tagok sem olvassák. Bárczy azok közé tartozik, akik minden szép tervet megértenek. Gondoljon egyszer arra, hogy meg kellene csinálni a hivatalos nyelv reformját: hívjon össze ankétet nyelvtudósokból s közéleti férfiakból s állapítsák meg az uj hivatalos nyelvet, amely legyen egyenlő azzal a nyelvvel, melyet közönségesen beszélünk. Higyje el a polgármester s higyjék el mindazok, akik segiteni akarnak ebben, hogy igen nagy szolgálatot tesznek vele a magyarságnak. Három jótékony alapítvány. Irta : Dr. Szebeny Antal, orsz. képviselő, főv. biz. tag. Azokban az iskolákban, melyek a krisztinavárosi iskolaszék körébe tartoznak, néhány jótékony alapítvány létesült az utóbbi esztendőkben. Ezeket akarom ismertetni az alábbi sorokban. Perthl Géza déli vasúti főfelügyelő 14 évig volt az iskolaszék gondnoka, mikor váratlanul elhunyt. A hagyatékában talált értékeket, készpénzt éstakarékpénztárikönyveket összehasonlítottuk számadásaival és azt találtuk, hogy a meglévő értékek 3135 koronával haladják meg azt az összeget, melyet a számadások szerint találnunk kellett volna. Szóval tekintélyes és örvendetes felesleget találtunk. Bogozván ennek az összegnek a természetét, megállapítottuk, hogy egy jelentékeny része abból gyülemlett össze, hogy dr. Báró Babarczy-Schwartzer Ottó, iskolaszéki elnök azt a dijat, melyet még mintegy 10 évvel ezelőtt magánvizsgálatok után a kiküldött iskolaszék! tag kapni szokott, nem vette kezéhez, hanem a gondnokhoz juttatta. Még pedig azzal a célzattal, hogy abból idővel nagyobb összeg gyűlvén össze, alapítvány létesüljön szegény gyermekek felosztására. És ebben az igazán érző szívre való munkálkodásában Perthl Géza gondnok támogatta. Nemcsak azzal, hogy ezeket a pénzeket lelkiismeretesen megőrizte, hanem mikor az elnök akadályoztatva volt abban, hogy a magánvizsgálatokon megjelenjék, ő helyettesítette s az elnökre eső dijat, (ha jól emlékszem esetenként 6 koronát) a már felgyülemlett ilyen „elnöki alap“- hoz csatolta. A felesleges pénz másik részéről megállapítottuk, hogy az a gondnoknak magánpénze volt. Mikor azonban a családnak ezt a pénzt visszakinálta az iskolaszék, az özvegy gyermekeivel egyetértőleg kijelentette, hogy férje, illetve atyjuk iránti kegyeletből — ki hosszú időkön át önzetlenül és lelkesen vitte az iskolaszék gondnoki tisztét — ezt az összeget hozzá kívánják csatolni az elnöki alaphoz. Szolgáljanak ezek a pénzek szegény iskolás gyermekek felosztására. Ebből s még utólag hozzá csatolt egyéb összegből alakult meg a dr. Babarczi- Schwartzer Otto és Perthl Géza-féle iskolai alapítvány, mely ma 4000 koronára rúg. Egy másik alapítványt bánkódó szülők létesítették elemi iskolás korában elhunyt gyermekük iránti szeretetből. Azzal kívánták emlékét megörökíteni, hogy a fiukról elnevezett 1000 koronás alapítvány kamatai annak az iskolának a szegény tanulói természetben való rendkívüli felsegélyezósére fordittassanak, melyben elhunyt gyermekük járt. A harmadik alapítványt egy derék tanítónőnk tette akkor, mikor férje elhalálozott. Megemlékezett arról, hogy férje a Déli Vasútnak érdemes tisztviselője tanító gyermeke volt, hogy ezt a pályát mennyire megbecsülte, a gyermekeket szerette, a 200 koronás alapítvány kamatait annak az iskolának jól tanuló és jó magaviseletü növendékeinek a jutalmazására rendelte. Méltó cél annak részéről, ki az iskolának úgy tanító mint nevelői rendeltetését átérzi. Ez a két utóbbi alapítvány alapitói még élnek s azért nem nevezem meg őket, mert kegyeletüket sérteném meg avval, ha az volna a látszata, hogy szivük bánata hivalkodásul szolgál. Miért mondom én el mindezt ? Azért teszem, mert épen ilyenkor a zordabb idő fenyegető bekövetkezésekor látom én azt, hogy charitativ intézményeink még gyengék és lépten-nyomon tapasztaljuk, hogy jelentkező szegénységgel, Ínséggel és — fájdalom — nagyon sok esetben a nyomorral szemben is tehetetlenek vagyunk. Ami segély rendelkezésünkre áll, csekély s ezeket a nagynehezen összegyűjtött koronákat nem támogatják nálunk azok a kamatok, mintegy tartalékok, melyeket az alapítványok hoznak, mert alig vannak alapítványaink. Néhai Halmos János polgármester fájlalta egyik ilyen jótékonyságban dolgozó fogadtatásnak alkalmával, hogy a budapesti polgárokban nagyon kis mértékben van meg az a közszellem, mely a jótékonyságot alapítványokban örökíti meg. Példaképen hivatkozott Bécs városának hivatalos közleményére, melynek alig van száma, ahol egy- egy ilyen adományozás közhírré tétele nem foglaltatnék. Akár azért, mert végrendeletileg tett egy polgár alapítványt jótékony célra, akár mert valami családi esemény, szomorú vagy örvendetes, nyitotta meg az adományozó szivét jótékonykodásra. Habár nem is vagyunk olyan vagyo- sok, mint Lajtántuli szomszédaink, mégis akadnak polgártársaink között olyanok, kik a szükségesnél több földi jóval rendelkeznek ; s ezekhez szól szavam, hogy a szeretet ünnepét örökítsék meg valamely maradandó alapitványnyal; nem is kell ahhoz sok összeg, kevésből is sok lesz, ha többen adományoznak. Az életnek egy-egy nevezetes évfordulója, jubiláris házasság-évforduló, várva várt gyermeknek szerencsés megszületése, diszszel betöltött hivatalos pályának vagy közéleti szereplésnek egy-egy forduló pontja, mindig kedves alkalmat szolgáltat ilyesmire. íme a témát megadtam, bárcsak találkoznának szivek is, melyek azt valóra váltanák. SZEMÉLY ÉS TEHER AUTO Gyár : Marta Magyar Automobil Rt. Arad Vezérképviselet: Royal-Garage, Budapest IX. kerület, Páva-utca 10—12. szám.
