Független Budapest, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-22 / 51. szám
1913. december 22. 51. szám NAGY BUDAPEST a „Független Budapest“ állandó melléklete Munkatársak: GELEY JÓZSEF, HEGEDŰS GYULA, KEREKES ALADÁR, POSSEL GUSZTÁV SALGÓ IGNÁC, SERÉNYI GUSZTÁV, TOMA SZILARD, VERbOl ÁRMIN, V CKGVÄR1 ALBERT, ZÓLYOMI DEZSŐ. TELEFON: 169-38. Szerkesztóseg és kiadóhivatal: BUDAPEST, VISEGRÁDI UTCA 4Ü Szervezkedik a városi párt. Az egyesült függetlenségi párt központjából nagyszabású mozgalom csiráit fejlesztik : arról van szó ugyanis, hogy a fővárosnak összes kerületeiben újjászervezik a függetlenségi pártokat, de ez az újjászervezés elsősorban nem az országos politika, hanem a városi politika céljait lesz hivatva szolgálni. A gondolat nem uj, mert ennek a lapnak hasábjain már jóegynéhányszor szóba került, hogy a fővárosban csak úgy lehet erőssé és akcióképessé tenni a függetlenségi pártokat, ha a tömörülés zászlajára nemcsak az országos, hanem a városi politika jelszavait is Írják. Ha bárhol másutt egészen közömbös is, hogy a politikai párt folytat-e városi politikát, a fővárosban az utolsó esztendők politikai mozgalmai tettek bizonyságot arról, hogy a kormány épen azoktól kapja meg leghamarabb a támogatást, akik a városi politika jelszavai alapján történt tömörüléssel tartják a városi hatalmat a kezükben. Ezen a példán okulva az egyesült független" égi párt központja a kerületi pártok szervezését egyedül a városi politika alapján tartván célravezetőnek, ilyen irányban tette meg a kezdeményező lépéseket s a főváros több kerületében, főleg az eddig szervezetlen s bizonytalan pártállásuFerencvárosban tisztán és világosan a kommunális tisztogatás jelszavaival indította meg azt a tisztító folyamatot, amely megerősödve egykor hivatva lesz arra is, hogy a közgyűlési teremben a többi függetlenségi szervezettel együtt az önzetlen s közérdekű községi igazgatás politikáját szolgálja. A reorganizáció ilyenformán egészséges alapokon indul meg. Tényleg lehetetlen tovább tűrni a fővárosi klikkek káros működését s feltétlenül szükséges, hogy önzetlen polgárok tömörüljenek össze arra a célra, hogy a klikkek garázdálkodásaitól megszabadítsák a fővárost. És erre a munkára a függetlenségi es me alapján politikailag is működő, de elsősorban községi programmért harcoló polgárok a leghivatottabbak. Hiszen feltétlenül van létjogosultsága, sőt erkölcsi hatása egyenesen megbecsülhetetlen az olyan pártnak is, mint a szabad polgároké, akik minden politikai pártállást félretéve harcolnak a közgyűlési teremben a klikkrendszer ellen. De szerény véleményünk szerint az ilyen harcnak sokkal nagyobb a súlya, sokkal erősebb a győzelmi kilátása, ha politikailag egy táborban harcoló po'gárok azok, akik a városi adminisztráció terén is ideálokért küzdenek. A függetlenségi érzelmű polgárok, mint prononpáltjai a közérdek minden igazságos és becsületes ügyének, az országos politikában is sokkal hallathatják döntő sulylyal a szavukat, ha a községi törvényhozásban magukhoz ragadják a vezetést s tiszta és becsületes kommunális programmal igazolják arra való in vatottságukat. hogy a fórumon tényezőkké lehessenek. Minden ideálisan gondolkodó embernek ezért ragaszkodással és bizalommal kell köszöntenie azt a mozgalmat, amely a főváros függetlenségi pártjainak reorganizációjával elsősorban a közgyűlés termét akarja megtisztítani a korrupciótól és a klikkuralomtól s csak másodsorban gondol arra, hogy az országos politika folyására is irányitólag hasson. Bizonyos, hogy ezzel a lépéssel a régóta vajúdó s — valljuk be őszintén — régóta stagnáló fővárosi függetlenségi politika olyan mesgyére kerüli, amelyen szerencsésen eljuthat odáig, hogy a függetlenségi eszmének a parlamentben is a tényező jogait vindikálhassa. Ha a főváros közgyűlési terméből kivonul a klikk uralom s helyébe az újjászervezett függetlenségi pártok is biztosítani fogják a polgárokat, ami a polgároké, vájjon nem nyer-e a kommunitás ezzel annyit, hogy a mindenkori kormányok kénytelenek legyenek meghajolni a függetlenségi pártok óhajai és kívánságai előtt?! S ha már idáig jutott el a függetlenségi politika, ettől csak egy hajszál választja el azt, hogy szava az országos politikában is — legalább belső ügyekben — döntő súlyú legyen Csak nem szabad vissza- riadniok a szervezőknek a kezdet nehézségeitől s mindenki előtt, aki talán még ingadozik, be kell bizonyitaniok, hogy a becsületes községi politika a vagyonosodás és a hatalom egyetlen útmutatója s az ország sorsa is csak kedvezőbb lehel, ha városaiból ki- lakaródik a klikkrendszer és a korrudció. A főváros és a kéményseprőipar. — A kéményseprőjog megváltása. — Minél tovább húzódik a kéményseprő segédek sztrájkja, annál bizonyosabban ölt lejális formát az a örekvés, amely a kéményseprőjog megváltására szorítja a fővárost. Éz a harc, amely a bérharcoknak is egyik specialitása, egyenesen parancsoló kényszerűséggel követeli, hogy a tanács a lehető leg rövidebb idő alatt a legradikálisabban vágja ketté ezt a gordiusi csomót s a polgárok érdekeinek megfelelőleg rendezze végre ezt a régóta vajúdó kérdést. A dolog jogi oldala egészen tiszta: a fővárosnak, mint olyan erkölcsi testületnek, amely az összes jogok forrása, elsősorben le kell szögeznie azt a tényt, hogy a kéményseprőjog tulajdonosai ezt a jogot ne < gyakakorolják azzal a szociális érzékkel, amelylyel gyakorolhatná a főváros, ha a jogok tulajdonosává önmagát tenné meg, vagyis házikezelésbe venné a kéményseprőjog gyakorlását is. Ebben áz esetben a főváros szei ződtetné a kéményseprősegédeket s miután a házi kezelés bizonyos percentuális jövedelmezőségre törekszik, a most bérharcban álló munkaerők nemcsak megkaphatnák mindazt, amit követelnek, de egyúttal az a körülmény, hogy a főváros volna a gazdájuk minden időkre, minden bérmozgalom ellen biztosítékot nyújtana. A házi kezelésnek elvi ellenségei is el kell, hogy ismerjék, hogy ebben a speciális esetben minden szempont amellett szól, hogy a főváros váltsa meg a kéményseprőjogokat s önmaga legyen ura a százezreknek, amiket ezeknek a jogoknak gyakorlása jelent. Jogsérelem ebből nem háramolhatna a kéményseprőmesterekre, mert a legtöbbjük minden ellenérték nélkül jutott abba a szerencsés helyzetbe, hogy ezreket hajtó jövedelemre tett ■szert. Hogy a tanácsnak energikus és határozott állásfoglalása miért késik, azt tudja mindt nki, aki akommunitásszerencsés ügyeibe avatott. A közgyűlési teremben kéményseprőbizottsági tagok ülnek elenyésző számban ugyan, de a tanács érzékenyen vigyáz arra, hogy a törvényhatósági bizottság tagjainak anyagi érdekeit érintő javaslatok ne kerüljenek a közgyűlés elé. Ez az álláspont azonban sem jogilag, sem erkölcsileg nem áll meg, nyíltan megmondjuk, hogy azok, akik miatt a kéményseprőjog megváltása késik és pedig a bizottságban Nassi Gyula kéményseprőmester, a közmunkatanácsban Zsák Hugó, aki a kéményseprőjogért a miniszteri tanácsosság díszes pozícióját adta cserébe s végül Devecis Ferenc nyugalmazott középitési igazgató nem arrogálhatják maguknak azt, hogy reájuk való tekintettel a főváros polgársága megfosztassék attól a jövedelemtől, amit a kéményseprőjognak kézi kezelésbe való vétele jelent. Távol legyen tölünk, hogy megnevezett urakkal szemben a legcsekélyebb animozitás vádjába essünk. De kötelességünk volt nyíltan rámutatni arra, hogy a tanács nyílt állásfoglalása mért kési s a közérdek miért kénytelen tűrni azt, hogy a kéményseprősegédek bér mozgalmában a szociális szempontok szenvedjenek vereséget. Ma minden tárgyilagosan gondolkozó ember véleménye megegyezik abban, hogy a sztrájkoló kéményseprősegédek követelései a legelemib méltányosság talaján mozognak. S ezért fordul minden rokonszenv a bérharcban álló munkások felé, miután a mai megélhetési viszonyok között minden foglalkozási ágban az anyagi érdekek méltányos rendezése már nem önkényes s nagylelküségi gesztussal elintézhető megoldás, hanem a társadalmi életnek parancsoló szükségessége. A száraz tény az, hogy a kéményseprő- segédek nem kapnak munkájukért olyan díjazást, amilyet az elvégzett munka szab meg a számukra. A mesterek — bár a többségük minden ellenérték nélkül jutott a kéményseprőjoghoz — nem hajlandók megadni nekik munkájuk igazi értékét. Ez a kétségtelenül antiszociális állapot szabja meg tehát azt, hogy a fővárosnak meg kell váltania a kéményseprőjogot, s ebben nem szabad megakadályozni őt annak, hogy a közgyűlés és a közmunkatanács tagjai között olyanok is ülnek, akiknek ez a radikális lépés esetleg nem tetszik. HIRE К. — A városi villamos programja A költségvetésivita során megtámadták a tanácsot amiatt is, hogy a városi részvények megvásárlásával rossz üzletet csinált Bárczy István polgármester és Rényi Dezső tanácsos, a közlekedési ügyosztály vezetője, erre megnyugtatták a felszólalókat, hogy az aggodalmak nemcsak koraiak, de alaptalanok is, mert a részvények eddig is nagyobb kamatozást hajtottak, mint a törvényes kamatláb s ezenfelül már sajtó alatt van a városi villamos fejlődésének részletes programja, amely négyöt héten belül a közgyűlés elé kerül. Ez a program olyan nagyszabású, hogy fokozatos megvalósítása eseten, a főváros teljes befolyásolni fog a közlekedési politika irányulásában s emellett a főváros birtokában levő részvények is dús kamatozású értékpapírok lesznek.' A városi villamos igazgatósága^ hír szerint ebben a programban komoly jelét szolgáltatta annak, hogy a főváros fejlődésének minden aprólékos szempontját figyelemmel kiséri s uj relációk megteremtésével olyan városrészek fejlődését fogja előmozdítani, amelyek ma mostoha elbánásban részesülnek. Ezzel azután egy csapásra a lakásmizériák megszüntetése is hatalmas lépéssel haladhat előre s a városi villamos uj vonalai a lakásmizériák tekintetében jelenteni fognak annyit, mint egy egészséges építési akció.
