Független Budapest, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-16 / 50. szám
Síagjölenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is Előfizetési ára : Egész évre ... ... ... ... ... ... 10 korona 7él évre ... ... ... .................. ... 5 Fősze rkesztő: Dr. SOMÜGYI LAJOS Felelős szerkesztő: В V1KAGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, V., Visegrádi-utcza 40. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők V.. Visegrádi-utcza 40. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 169—38 .Nyolcadik évfolyam Ю13. december H>. 50. szám Budapest székesfőváros egyetemes erdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap □ A Budapesti függetlenségi és 48-as párt. □ valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek ЕЕ I VATAL OS LAPJA. Munkát! A szociálpolitikai osztály előterjesztése szerint 150.000 korona áll a munkanélküliek rendelkezésére. De még csak nem is a budapestiekére, hiszen a kormány ebből az összegből 100.000 koronát adott s kikötötte, hogy az ö pénzéből a vidékiek is kapjanak, ha jelentkeznek. De akár 150.000 korona, akár egy millió korona : a készpénz át nem segítség. Nincs, annyi pénze a városnak és az államnak, hogy a munkanélkülieket segíteni tudja; csak egy-két napra elég koldus-segélyt adhat nekik, de pénzt, amelylvel megmentheti őket a jobb időkig, nem. A munkanélkülieknek munkára, munkaalkalomra van szükségük, egyesegyedül igy lehet valamiképen enyhíteni borzalmas nyomorúságukon. Természetes, hogy a munkanélküliség esetére való biztosítás a legjobb eszköz, amelylyel le lehet küzdeni a veszedelmeket. Ez kétségkívül állami feladat, de ennek megvalósítására csak jobb, szerencsésebb időben lehet gondolni. Ma csak emlegetni lehet, sóhajtva és sajnálkozva, hogy a jobb időkben nem sürgettük jobban a reformot, de ma egészen más intézkedésekre van szükség, ha enyhíteni akarunk a rettenetes helyzeten. Munkaalkalmat kell adni azoknak, akiknek nincs munkájuk! S ne higyjük, hogy ezzel tisztán jótékonyságot vagy irgalmat gyakorolunk. A közönségnek szüksége van jó utakra, szüksége van építkezésekre, szüksége van a kereskedelmi kikötőre, s mindezeket meg lehet csinálni, még pedig köny- nyebben és olcsóbban, mint bármikor. Ezer és ezer munkás könyörög a munkáért, ezer és ezer éhező repesve várja azt a pillanatot, amikor dolgozhat: tessék tehát munkát acini nekik. Munka pedig lenne elég. Itt van a főváros kövezési és útburkolási programmja, itt van a kereskedelmi kikötő megépítése, itt van a lakásépítő akció folyta ása: ezer és ezer munkás találna kenyeret. Részint olyan munkák ezek, amelyekre megvan a fedezet; ezeket tehát nyomban el kellene kezdeni. Azokat pedig, amelyekre még nem állították be a fedezetet, egy kis igyekezettel, egy kis jóakarattal szintén el lehet végeztetni. Rendkívüli időket élünk s nem ragaszkodunk szigorúan a formákhoz, ha a ragaszkodás sok munkás ember teljes tönkretételét jelenti. Itt van az állam: az egész csomó építkezésére meg van a fedezete, de ma nem akar építeni. Fel kell kérni a kormányt, hogy mindent ma végezhessen, minden közmunkát és beruházást, hiszen a kormánynak is be keli látnia, hogy az adóalanyok pusztulását jelenti a mai idő. A pénz, amelyet közhasznú beruházásokra adnak ki, visszafolyik ezer és ezer éven át az állampénztárba, mint adó; de ha nem indítják meg a pénznek ezt a forgását, az adók sem fognak begyülni. Sajnos, nem szabad magunkat azzal áltatni, hogy a gazdasági krízis a végéhez közeledik. S ne tévesszen meg senkit az, hogy az osztrák-magyar bank egy fél százalékkal leszállította a kamatlábat. Ne áltasson senkit az sem, ha az osztrák-magyar bank tovább megy a leszáhlással még egy fél százalék erejéig. Ny.ili titok, hogy az osztrák kormány egy ötszázmilliós kölcsönt akar felvenni s ezért történik a nagy kamatláb leszállítás. Az 1914. esztendő szomorúnak Ígérkezik, némelyek szerint még az ideinél is szomorúbbnak : a hatóságok tevékenységére tehát kétszeresen szükség van. A rendőrség nagyon fél a téltől. Bizonyosra veszi, hogy az idei télen napirenden lesznek a rablások, a gonoszlettek, hiszen az ezer és ezer munkanélküli embert az éhség fogja hajtani. A börtönben meleg lesz, ennivaló is lesz: a kockázat tehát nem olyan nagy. A szabadságnál, amely mellett éhen kell pusztulni, nem nagy fenyegetés a börtön, még ha hitvány meleggel s száraz kenyérrel biztat is. Ha tehát nem lesz munkaalkalom, el fogunk érkezni oda, hogy Budapesten nyílt utcán és fenyes nappal napirenden lesznek a gonoszteitek. Az éhes gyomrok ezreinek pedig nem fog parancsolni a rendőr. Csak egy segítség van : minél hamarabb minél több munkaalkalmat! 131. Minden tárgy : két perc. A szerdai közgyűlés napirendjére 131 tárgy van felvéve, tehát minden egyes tárgy elreferálására és megvitatására nem egészen két percnyi idő jut. És e 131 tárgy között van a jövő évi költségvetés megállapítása is! A valószínűség tehát az, hogy a szerdai közgyűlés péntek délután folytatódik, amivel átlag négy percnyi idő jut minden tárgyra, de ez a négy perc aztán elég is lesz a közgyűlés tagjainak. A legfontosabb mindenesetre a költségvetés tárgyalása, bár változtatást vagy alapos reformra törekvő felszólalást nem igen várhatunk. A pénzügyi bizottság vitája előre megállapítja a közgyűlését nagyjában, meglepetésekre tehát nincs kilátásunk. Valószínű, hogy újra csak azok fognak felszólalni, akik újabban minden fontos tárgygyal kapcsolatban szerepelni akarnak, igy aggatván bele jelentéktelen személyüket a jelentékeny ügyekbe. A költségvetés már meg van állapítva, azon változtatni igen bajos, tehát legjobb esetben csak mint óhajokat fogják elkönyvelni a bizottsági tagok kívánságait. Ё sok tárgy között foglal helyet az autóbusz megvalósítására vonatkozó javaslat is. A sok vitának, amely eddig az autóbusz kérdés körül támadt, a szerdai közgyűlésre valószínűleg csak halk visszhangja marad, hiszen a pénzügyi bizottság ezzel a tárgygyal is végzett. A közgyűlésre nem marad más, mint helybenhagyni a pénzügyi bizottság határozatát. Igen fontos kérdés azonban a szentendrei vicinális beeresztése a Pálffy- térre. Szó sincs róla, a közönségnek is kényelmesebb, ha benn a városban szállhat fel a vicinálisra s igy átszállás nélkül juthat ki a környékre, de ne felejtsük el, hogy a vicinális vasútnak ez legalább még egyszer akkora érdeke! De még ettől is eltekintve: ez a vonal prejudi- kál az óbudai hidra ! Ez a vonal egyenes és természetes folytatása a budai dimaparti vonalnak s ha az óbudai hid felépül, csak ez a vonal lesz a közelben, tehát ez fog átjutni a Hungária-körulra ! Ez már aztán nagyobb és jelentősebb dolog egy egyszerű vicinális beengedésnél. Helyet foglal, mint egy szei ény ibolya a 131 tárgy között a Therápia-fürdő megvásárlása is A pénzügyi bizottság hosszabb vita után, 14 szóval 8 ellenében a vétel mellett szavazott, de nem valószínű, hogy a közgyűlés olyan könnyedén belemenne e hallatlanul rossz vásár szentesítésébe. Csak el kell olvasni azt a beszédet, amelyet Leitner Adolf mondott a pénzügyi bizottságban s rögtön tisztán látjuk, hogy a főváros nevetségessé teszi magát, ha komolyan tárgyal erről az ügyről. A Népfürdő egyesületnek egy ízben ajándékoztak egy telket, amelyen még máig sem épített, hát ajándékozzanak neki még 400.000 koronát 1 De ajándékozzanak neki egy milliót, vagy adják neki a Krausz Mayer-telkeket, ha épen adakozó kedvükben vannak, csak mint komoly üzletet ne állítsák he a dolgot! Hogy is mondta Almádig tanácsnok a pénzügyi bizottságban? Tudomásomra jutott, hogy vaunak, akik itt keresni akartak, de én megmondtam; hogy itt nem szabad keresni. Almádv tehát megmondta. De — tisztelt közgyűlés — ez a fürdő 100.000 koronát sem ér s a város mégis 400.000 koronát akar érte adni! Az apró-cseprő, lényegtelen tárgyak után, amelyekre — őszintén megvallva — még két perc idő is sok, oda kerül a közgyűlés elé Melha Kálmán főügyész nyugdíj kiegészítési ügye. Rossz néven kell venni a tanácstól, hogy ezt a kiegészítést a közgyűlésnek kellett kezdeményezni, mikor ilyen páratlanul kitűnő emberről van szó, mint Melha Kálmán. A tanács unos untalan terjeszti elő a javaslatokat, amelyekben kegydijakat és nyugdíj-kiegészítéseket proponál, Melha Kálmánnál azonban megfeledkezett erről. Mi az oka ennek? Az a függetlenség talán, amely Melhát egész hivatali pályája alatt jellemezte? Az a puritánság, amely méa a villamos szabadjegyet sem tudta elfogadni? Olyan más ember volt e Melha, mint a többiek, hogy a tanács idegenkedik tőle? Vagy még mindig kellemetlenül él emlékezetükben, hogy az ügyészségen mindig ott volt valaki, aki tántoritha-
