Független Budapest, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-10 / 49. szám
1413. december 10. 44 szám Nyolcadik évfolyam зш Ш Budapest székesfőváros egyetemes erdekeit felölelő varos-politikai és társadalmi lap □ A Budapesti függetlenségi és 48-as párt, □ valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek HIVATALOS LAPJA. Sfegjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ... ... .................. ... 10 korona Fé l évre ... ... ... ............................ 5 Fő szerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő; B. VIRAGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Visegrádi-utcza 40. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők V., Visegrádi-utcza 40. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 169 — 38 A főváros pénzügyi helyzete. A székesfőváros pénzügyi bizottsága le tárgyalta a költségvetést és eddigi szokása ellenére a külömböző tételeken nem végzett levonásokat, a mi annak bizonysága, hogy a költségvetés összeállításánál már a tanács és az ügyosztály nagymérvű takarékosságot tanúsított. Egyszerűen nem volt, mit törölni vagy csökkenteni az ügyosztály előirányzatából, mivel a költségvetés maga a legmesszebbmenő önmérséklettel és takarékossággal készült. Sajnos, a bizottság is kénytelen volt felismerni, hogy a pénzügyi helyzet kényszerű hatása alatt igen szükséges és fontos közmunkák, mint útépítések és kövezés, háttérbe szorittattak, de ha csak nem akarta a tanács már a költségvetésben is a deficitet, kénytelen volt addig nyújtózni, amig az igen röviddé vált takaró ér. Végeredményben tehát elértük azt a mai viszonyok közt nem kicsinylendó sikert, hogy legalább költségvetésileg megvan az egyensúly a főváros 1914. évi háztartásában. Már kifejtettük és megokoltuk egy Ízben azt a nézetünket, hogy az előirányzat ezúttal reálisabb és a viszonyoknak megfelelőbb, mint a múlt esztendei előirányzat volt. A költség- vetés részle einek alaposabb megismerése ezt a megyőződésünket csak növelte. A rendes bevételek praeliminálásában nem látunk akkora ugrást, mint ez az utóbbi években szokásossá vált és a méreteiben is csekélyebbnek előirányzott természetes emelkedés a minden bizonnyal lényegesen javuló gazdasági viszonyok közepette előreláthatólag tényleg be fog állani. Az egyensúly nem is a bevételek túlságos megnövekedésében, hanem a kiadások terén örvendetesen tapasztalt mérséklésben leli magyarázatát. Persze erre azt mondják a mindenáron való gáncsos- kodók, hogy a főváros ime eljutott odáig, hogy a legszükségesebb és legsürgősebb közmunkákat sem tudja elvégeztetni. Ámde ezt a felfogást a költségvetés nem igazolja és semmi esetre sincsen igazuk azoknak, akik folyton takarékosságot prédikáltak és amikor végre reátérünk erre a hőn óhajtott takarékosságra, most azt nehézményezik, hogy a főváros kevesebbet csinál és alkot. A költségvetésnek kétségtelenül nagyon nehezen megmentett egyensúlya most már egész bizonyosan felmenti a székesfővárost ama sokáig fenyegetett ódium alól, hogy a községi pótadókat már a jövő esztendőben felemelni kénytelen legyen. Ez pedig nem kicsinylendő eredmény, ha meggondoljuk, hogy a polgárságnak teherviselési és adózó képessége a súlyos gazdasági helyzet folytán bizonyára gyengült. Persze, ez az óhajtott cél a valóságban csak úgy lesz elérhető, ha a pénz- és hitelviszonyoknak, különösen a befektetési értékek piacának gyökeres javulása lehetővé fogja tenni a fővárosnak, hogy igen tekintélyes összegű végleges kölcsönt szerezzen, tehát nagy mennyiségű kötvényt tudjon elhelyezni, A székesfőváros függő adóssága már megközelíti a 90 millió koronát és ennek a nagy összegnek a visszafizetése, valamint a jövő évi legmérsékeltebb szükséglet biztosítása legalább is 150 milliós kötvénykölcsön emisszióját és elhelyezését teszi szükségessé. Annyi bizonyos, hogy további függő adósságokat csinálni nem szabad és a kommunális váltónyai galásnak egyszer véget kell érnie. A fődolog most az, hogy a szükséges 150 millió koronát kötvénykölcsön formájában a főváros elő tudja teremteni, még ha csak magasabb kamatozású obligáciok kibocsátása utján is Prága városa mostanában tudott 25 millió öt percentes kötvényt elhelyezni, holott azóta a jegybank kamatlába lejebb szállott és a közel jövőben további kamatszállitás várható. Bárczy Istvánnak nem szabad ragaszkodni abhoz a téves előítélethez, hogy a kamattypus félemelése a főváros hitelén és presztízsén csorbát ejt. A kötvények kamatlába kizárólag financiális kérdés, és azt a kamattypust kell választanunk, amely mellett a kölcsönszükséglet kielégítése elfogadható módon biztosítható. A különféle államok magas kamatozású kötvényeinek és a városi kölcsönök drága árának idejében gondolni sem lehet arra, hogy a külföldi tőke olcsó kamatozású budapesti kötvények előtt megnyissa a maga páncélszekrényeit. A mai helyzetben a legfőbb szempont az, hogy Bárczy István legalább 150 millió koronát szerezhessen, nehogy a főváros háztartása zavarba jusson és főleg, nehogy a beruházó programm részben sürgős és a kielégítendő érdekek szempontjából halasztást alig tűrő végrehejtása fennakadást szenvedjen. Amúgy is igen lemaradtunk főleg az oly szükséges kórházépítésekkel. A kórházhiány szégyenletes állapotán segíteni halaszthatatlan kötelességünk. Sajnos a fővárosnál -— úgy látszik — még most sem érzik — éppen ezeknek a beruházásoknak égetően sürgős voltát, holott pedig minden egyebet hátra kellene tolni, hogy végre a kórházak terén gyökeres javulás állhasson be. A pénzügyi helyzetre való tekintettel amúgy is el kell halasztani számos beruházást; például a Tabán szabályozásának kérdése előreláthatólag éveken át szünetelni fog. De ebbe bele lehet nyugodni, valamint a főváros most már el tud lenni egy darabig az iskolák további gyors szaporítása nélkül is. Ellenben kórházak nélkül már sokáig nemmaradhatunk, hacsak nem akarjuk a fővárosnak amúgy is sajnálatosan megromlott közegészségügyét Budapesthez nem méltó színvonalra alá sü- lyeszteni. A főváros pénzügyi helyzetéről tehát azt a horoszkópot kell felállítani, hogy a háztartás megzavarásának elkerülése csakis ügyes és céltudatos kölcsönpolitika és a legmesszebbmenő takarékosság mellett lehetséges. Ha a két szempontot szigorúan betartjuk, úgy a kommunális pótadók felemelése a jövő esztendőben még elkerülhető lesz. Persze más kérdés, hogy a folyó évi kezelés téuyleges eredménye és a jövő esztendei háztartás után nem lesz-é már akkora deficitünk, amelynek további megnövekedését csakis a főváros bevételeinek legfontosabb kontingensét képező községi pótadók súlyos felemelése révén lehet majd elhárítani. Úgy hisszük azonban, hogy ez a kérdés csak 1915-ben lesz aktuális. Most egyelőre időt nyertünk. Használjuk ki ezt az időt arra, hogy a főváros háztartásában rövidesen rendet teremtsünk. Nagy önmegtagadás, sok esetben gyönyörű tervekről való lemondás szükséges ehhez, de itt is áll a régi igazság: Ami késik, nem múlik. Kétségbeesni tehát semmi okunk sincsen, mert a helyzet nem vigasztalan, csak komoly. Ennek a városnak friss életereje bizonyára le fogja küzdeni a pénzügyi gyengélkedést. A munkanélküliekért. A sűrűn ismétlődő utcai tüntetéseknek, amiket a munkanélküliek rendeztek, már van valamelyes eredménye: a hatóságok megmozdultak, hogy enyhítsenek valameny- nyire a nyomoron, amit az általános munkahiány szült. A belügyminiszter leiratot intézett a fővároshoz, hogy százezer koronát utalt ki a munkanélküliek segítségére. Ezzel az összeggel együtt most körülbelül százötven-százhatvanezer korona áll a főváros rendelkezésére, mert tízezer korona még a múlt évre kiutalt segélyösszegből is fennmaradt. Hatvan-nyolcvanezer munkanélkülinek annyi ez az összeg, mint egy esőcsepp a tengernek. Olyan alamizsna ez, mely a tisztességes, dolgozni akaró és szerető embernek szégyenpirt kerget az arcába. Nálunk minden bajt a legközönségesebb úri tempóval orvosolnak. A munkanélküliség megszüntetésére természetszerűleg az volna a legkönnyebb ár, hogy az állam, a főváros s valamennyi hatóság minden törvényes eszközzel folyton újabb és újabb munka- alkalmat teremtsen. A munkás minden szükségletét csak úgy tudja tisztességgel fedezni, ha állandóan dolgozik s tisztességes munkabért kap. A munkanélküliség megszüntetésére mégis csak az az egyedül üdvözítő mód, ha a legkülönbözőbb rafinériákkal tágítják, bővítik a munkaalkalmak körét. A pillanatnyi segítség sem haszontalan munka. Nem is ez ellen szól ez az irás, hanem nem helyes s nem okos dolog, ha rendszerré fejlesztik azt, hogy a munkanélküliség szülte nyomoron állandóan csak pénzsegélylyel segítsenek. A helyes államrezon ugyan a munka- alkalmak teremtésén kívül is ismer egy
