Független Budapest, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1913-11-25 / 47. szám

NAGY BUDAPES1 3 PÉNZÜGY К PPM7 Р Q, UTTPT MEZŐGAZDASÁG KERESKEDELEM А 1 -Л 1Л МУл JL* О JLJ. А А I/ к ipar Az uj biztosítási törvény. Kötelező járadékvásárlás. (D-y) A közel jövőben tárgyalás alá ke­rülő törvényjavaslatok között szerepel az uj biztosítási törvény. A biztosítási törvény : reorganizációja már régebben foglalkoztatta ; a kormányokat s az igazságügyminiszterium- j ban a javaslat el is készült, amelyet véle­ményezés végett átküldték a kereskedelem- ügyi minisztériumnak. Amint a kereskede­lemügyi minisztertől visszaérkezik a javaslat, az igazságügyi minisztériumban ankélot hív­nak össze, amelyen jelen lesznek a biztositó társaságok igazgatói is s a parlamenti tár- j gyalás előtt itt tanácskoznak először az uj biztosítási törvényről. A törvény kardinális pontja s legfontosabb intézkedése: a díjtartalékok elhelyezése. A törvény a díjtartalékok elhelyezésénél arra az álláspontra helyezkedik, hogy mivel a j díjtartalék nem a társaságoké, hanem a ; biztosított feleké, a közönség evidens érdeke a díjtartalék mindenekfölött biztos s nem j kockázatos értékekben való elhelyezése. Lázért a törvény arra akarja a biztositó társaságo­kat kényszerítem, hogy díjtartalékjuk 50 szá­zalékát járadék papírokba fektessék. Ez a törvényes intézkedés első sorban f az állampapírok árfolyam állandósítását cé­lozza. Mikor két évvel ezelőtt a járadék ár- j folyam hanyatlásának megakadályozásáról indult meg az eszmecsere, akkor is hallat­szottak és fölvetődtek indítványok, amelyek attól az állami intézkedéstől várták a jára- | dék árfolyamának állandósítását, ha a kor­mány a biztositó társaságokat arra kénysze- I riti, hogy díjtartalékjukat rentével tömjék tele. Csakhogy ki fogja kárpótolni a bizto­sító társaságokat azért a nagy árfolyamvesz­teségért, amely őket az állampapírok állandó kurzuslianyailása miatt éri ? Épen ezért ilyen törvényes intézkedés a célt el nem ér- j heti, sőt meg sem közelíti, mert az uj jára­dékok sokkal tömegesebben jelentkeznek, j mint nő a biztositó tarsaságék dijtartaléka. í A folytonos uj és uj kibocsátások devalválják j a járadékpiacot s a hanyatló rentekurzus a j biztosítótársaságoknak nagy veszteséget okoz. A biztosítótársaságok eddig is szívesen vásárolták díjtartalékjuk részére a járadékot, csakhogy az állampapír mellett a községi köte­lezőnek és a záloglevélnek is szívesen adtak díjtartalékjukban. Épen a biztosítótársaságok voltak azok, amelyek a záloglevél állandó | vevőiként jelentkeztek s ezáltal a jelzálogos ! kölcsönüzlet is megfelelő mederben fejlőd­hetett. Az uj törvény miatt díjtartalékjuk záloglevél és községi kötelező készletéből kénytelenek lesznek eladásokat eszközölni, [ ami a záloglevélpiacra — még normális vi­szonyok mellett is — kész veszedelem. A biz­tosítótársaságok mozgási szabadságát nem lehet ilyen intézkedésekkel korlátozni, mert sem a járadékpiac, sem a közvélemény szempont­jából nem üdvös. A díjtartalékok elhelyezésén kívül még az idegen biztosítótársaságok bevonulása ellen is rendelkezik az uj törvény. Ez annál ke- vésbbé aktuális és nem helyénvaló, minthogy az idegen biztosítótársaságok fiókjai napról- napra ritkulnak, mert a nagy rezsi mellett a fióktelep fönntartása nem fizetődik itt ki. Annál különösebb ellenük törvényt hozni, minthogy a hazai biztosítótársaságok még sohasem tiltakoztak a külföldi fióktelepek versenye miatt. Ez az intézkedés a külföldi társaságok letelepülését akarja megnehezíteni, s célját el is fogja érni. De egy törvénynek elsősorban a hazai viszonyokat kell szol­gálnia, amely még a fiskus érdekénél is fon­tosabb kell hogy legyen, de az uj biztosítási törvényt úgy csinálják meg, hogy az csak az államnak s a közérdeknek ne legyen előnyös. H I R Б K. Az Agrárbank betöltetlen igazgatói széke. A Magyar Agrár ésJáradékbank rész­vénytársaság vezérigazgatói széke Barta Arnold Bécsbe költözésével üresen maradt. A pénz­piacon a vezérigazgatói szék betöltését illető­leg a legkülönfélébb verziók jutottak forga­lomba, amelyekről mi is beszámoltunk. Ezek a kombinációk azonban nem födik a való tényállást, mert a bank vezérigazgatói székében — mint igen kompetens és szava­hihető forrásból értesülünk—az Unionbank, — az Agrárbank főrészvénvese — dr. Fellner Frigyes ügyvezető igazgatót látná a legszíve­sebben, aki Barta Arnold távozása óta a vezérigazgatói ügykört tölti be. Fellner évek hosszú sora óta áll az intézet kötelékében, ösmeri az ügykezelés minden részét, dacára annak, hogy igazgatói hatásköre mellett teoretikus stádiumának folytatására is szen­telt időt. Az Unionbank Fellner igazgatása alatt óhajtja az intézetet vezetni, s Fellner nagy pénzügyi képzettsége, kiváló tudása, ambíciója és vasszorgalma kellő garanciák arra, hogy az Agrárbank továbbra is meg­felelő méretek között fejlődjön. Jóllehet kiváló teoretikus, de Landesberger, az Angol- Osztrák Bank bécsi kormányzója, szintén egyetemi tanár, s emellett nagy intézetét kiválóan vezeti. Fellner Frigyesnél az elmé­leti tudáshoz nagy gyakorlati érzék is járul, ami biztosítja e nagy pénzintézet helyes irányítását. Részvényjegyzési kényszer. Páratlan közgyűlési határozatot hozott az Orosházi népbank legutóbbi rendkívüli közgyűlésén. A bankot az igazgatók könnyelműsége miatt óriási veszteségek érték, s a szanálás csak uj tőkeszerzés révén volt lehetséges. Ezért kibocsátottak 500 000 korona névértékű rész­vényt, melyből 250,000 koronának átvételére a közgyűlés az igazgatóságot kénvszeritette. Ez az okos közgyűlési határozat igen helyén való, mert bebizonyított tény, hogy a bank­bukások felét mindig az igazgatói könnyelmű gazdálkodás idézi elő. Néha lehet ezt palás­tolni, de a legtöbbször a felületes és helyte­len vezetés napfényre jut. Már több alka­lommal is ki kellett volna mondani az igaz­gatóságra és a felügyelő-bizottságra a vagyoni felelősséget, s akkor a bankbukások száma is megritkult volna. A jegybank nagy osztaléka. Az Osztrák Magyar Bank folyó üzletéve után 10 koronával fog magasabb osztalékot fizetni, mint a múlt évben. Ez természetes is, mert az állandóan magas kamatláb aránytalanul megduzzasztolta a bank nyereséget, ami a nagyobb osztalékfizetésben jut kifejezésre. i i j I i i A jegybank egész éven át 6 százalékos rátá­val operált, s az adóköteles bankjegy forgal­ma után csak 5 százalékos adót fizetett. Ezzel szemben egész éven U/2 —2 százalékkal ma­gasabb kamatot szedett, úgy hogy nyereség növekedése a magas kamatláb eredménye. Ha a jegybank ilyen aránytalanul nagy mér­tékben növeli nyereségét, abból legalább az állam látna hasznot. Ezért, vagv a részesedés arányát kellene emelni, vagy az adóköteles bankjegy forgalom után akkora adót fizessen, mint amekkorát ő szed feleitől. , Az Általános Bank részvényei. Az Általános Iparbank Részvénytársaság rész­vényei 22.— koronára estek le, ami az Asz­falt részvényen kívül eddig tőzsdei papírnál még nem fordult elő. Eddig ugyanis, ha egy papír ilyen nagy árfolyam hanyatlást tün­tetett föl, a társaság kérte részvényeinek a tőzsdei árfolyamjegyző lapról való törlését. Mióta azonban a tőzsdetanács a Vasutas Ta­karékpénztár részvényeit annak dacára is meghagyta a Kursblatton, hogy a takarék- pénztár a törlést kérte, azóta egyik intézet sem kísérli meg ezt a kérést. Az Általános Iparbank 1 em tudja kiheverni azokat a veszte­ségeket, amelyek a hitelválság alatt a sok inszolvencia, a csőd miatt érték, dacára annak, hogy a nagy pénzintézetek már nem egyszer kisegítették. Talán, ha a viszonyok a közel jövőben jobbra fordulnak, az intézet vagyoni helyzete is javul, amit a részvényesek szeretnének legjobban, mert a 22 koronás tőzsdei árfolyam nem tünteti föl kedvező színben az intézet vagyoni helyzetét. Berlin villamos müvei. Érdekes rész­letek jutnak most nyilvánosságra a villamos- sági üzemek perspektíváiról. Az Allgemeine Elektricitäts-Gesellschaft, mely 130 millió már­kával 28 millió márka brutto és 21 millió márka tiszta nyereséget ért el, azi jelentette, a napokban, hogy megrendelési állománya az előző üzletévhez képest 60 millió márkával emelkedett. Ez az összeg elég imponáló, de a vállalat mégis úgy találja, hogy a rende­lések beérkezése lassúbb tempóba halad, ami lehetővé fogja tenni, hogy a vállalat még jobban tökéletesítse a maga technikai beren­dezéseit. Erre vonatkozólag konkrétebb köz­léseket tett az A. E G. csoportjához tartozó B. E. W. (Berliner Elektricitätswerke) no­vember 13-iki közgyűlésén Landau Hugó, felügyelő bizottsági elnök. Felhozta, hogy a B. É. W. már régebben tervezi a tarifák meglevő leszállítását és ezt csak azért ha­lasztotta el, mert be kellett várnia, hogy miiven föltételek mellett fogja megújíthatni a Berlin városával kötött szerződést, mely most fel van mondva és melyet a vállalat hosszú tartamra óhajt megujittatni. A vál­lalat főleg az ipari áram árának leszál­lítását tervezi. A világítási áram tekintetében legközelebb piacra fogja hozni a 10 gyertya- fényű Nitra-lámpát, melynek áramfogyasztása óránként csak Vs fog kerülni, ami olyan ár, hogy ezzel még a petroleum sem tud versenyezni. Lindau kormánytanácsos kijelentette továbbá, hogy az áramtarifák gyökeres revíziója és leszállítása immár elhalaszthatatlan és ezért a B. E. W. már mégis teremtette ennek a tarifa- leszállilásnak az előfeltételét azzal, hogy egv pénzügyi konzorciummal Bitterfeld közelében nagy barnaszéntelepeket szerzett meg, melyek H0 esztendőre biztosítják Nagy-Berlin áram­szükségletének a fedezését. A vállalat Berlin városának olyan szerződést ajánl, melynél fogva a város nyereségrészesedése, amely 1912—13-ra 7 9 millió márka volt, egyelőre 12 millió márkára emelkedik és még nagyobb mérvekben fog emelkedni, miután a tervbe vett tarifamérséklés nagy lendületet fog adni a villamos áram fogyasztásának. A bitterfeldi széntelepek segélyével nemcsak Nagy-Berlint, de a közeleső többi nagy városokat és az ezek szférájába eső vasutakat is fogja árammal elláthatni.

Next

/
Thumbnails
Contents