Független Budapest, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-27 / 4. szám
NAGY BUDAPEST 3 nagyobb az érdeme annak, aki vigasztalan viszonyok között, ellenséges, sors uralmával szemben önfeláldozóan a jövőnek munkálkodik és felvértezi az utódokat: mint annak, akinek a partelliján szépen kihiinezve „A Sors kedvence“ felírás ékeskedik. Es aki a legmerészebb tervét is csak varázsvesszőjével kell hogy megérintse, és az nyomban valóra válik. De hagyjuk ezt, mert a tömeg mindenbe a sors kedvencét fogja megbámulni, a peches embert pedig örökké lenézi. Ez nem csupán tömegpszichológia. Ilyenek a kiválasztottak is. Példának okáért Halmos János legádázabb küzdelmei nem a nyilvánosság előtt, a pénzügyi bizottság és a közgyűlés termeiben zajlottak le. Ötször visszavetették előterjesztéseit (teszem az említett szabályrendeleteket) hatodszor mégis megszavazták, ösztönszerüleg megérezvén, hogy mégis csak Halmosnak van igaza. A legelkeseredettebb harcok zárt ajtók mögött, saját polgármesteri szobájában játszódtak le. Saját közegei, a nagyságos tanácsnok urak nem paríroztak neki. Vagy passzíve rezisztáltak, vagy nyíltan szembeszálltak vele. Úgy, hogy szegény Halmos a közgyűlés nyílt színe előtt volt kénytelen keserűen kifakadni, hogy „az ügyek rossz menetében a közigaz gatási tisztviselők hiányzó fegyelmének igen nagv része van. Változtak az idők. A „kis“ polgármester szerényen meghúzódott Kerepesi temetőbeli kriptájába. Vájjon mit végzett volna a „nagy“ polgármester, ha a sors a hét sovány esztendő alatt őt ültette volna a polgármesteri székbe és mit alkotott volna Halmos János, ha uralma a gazdasági fellendülés korszakának idejére esett volna? . . . A gyermekszanatórium telke. Most vették és már is eladják ? Ami előrelátható volt, bekövetkezett: a gyermekszanatórium-egyesületnek megszavazták azt a 116.000 korona segélyt, amelyet azon a furcsa címen kért, hogy nem kért telket, tehát a főváros fizesse ki a vásárolt telek vételárát. A közjótékonysági bizottság annak idején megütódött ezen a furcsa címen s 116.000 korona helyett csak 50.000 korona segítséget javasolt, de a lelkiismeretlen s a közönség pénzével könnyelműen gazdálkodó egyesületnek sokkal jobb pártfogói vannak, semhogy ez a javaslat a közgyűlésen keresztülmehetett volna. Azonkívül szándékosan akkorra hagyták a javaslat tárgyalását, amikorra előrelátható volt, hogy csak igen kevesen lesznek jelen a közgyűlési teremben, tehát a tanács tagjai egyszerűen leszavazhatják azokat a bizottsági tagokat, akik ellene volnának a 116.000 koronás segélynek. így is történt. De kiderült mindjárt ezen a közgyűlésen, hogy a gyermekszanatórium mégsem fog azon a telken megépülni, amelyet 116.000 koronáért vásároltak s amelynek vételárán azon a címen fizette meg a főváros, hogy nem kértek tőle ingyen telket, holott jótékony célról van szó. A telket a RózsaI ЯпНяи InTQof* könyv-és papirkereskeűés, uaiiuau JU£OG I nyomtatványok felvétele, irodaberendezések, szépirodalmi-, képes-, mese- és imakönyvek, valamint üzleti könyvek nagy raktára Budapest, Vili., József-körut 48. Telefon: 64-90 Telefon: 64—90. dombon vették, tehát olyan helyen, ahol köröskörül családi villák vannak. Az érdekeltek már most tiltakoznak az ellen, hogy a családi villák közé kórházat ékeljenek s valószínű, hogy a főváros a Rózsadomb fejlődésére való tekintettel nem is adja meg az építési engedélyt. Mi fog tehát történni? A gyermekszana- tórium-egyesület kénytelen lesz áruba bocsátani a telkét. Az egyesület nem építhet kórházat a családi villák között, tehát más telket fog szerezni. Eélünk tőle, hogy ezek után fog ingyen leiekért fordulni a fővároshoz s félünk tőle, hogy a közgyűlés épen olyan könnyűséggel fogja ezt megadni, mint a 116.000 koronát. Mindezekből pedig az látható, hogy amint az egyesület kérése nem volt jóhiszemű, úgy a telekvásárlása sem volt az. Hogy gondolhatott az egyesület arra, hogy a Rózsadombot, ezt a par excellence villa-városrészt elcsúfítsa és megfertőzze? Nincs Budapesten ezer és ezer más hely, ahol építhet? Hogyne volna. De másutt a fővárosnak is van telke. És hogy lehetett volna venni ezt, ahol a fővárosnak is van? Meglátjuk még, hogy ingyen telket is fog kapni a gyermek- szanaíórium-egvesület . . . Részletes kimutatást! A költségvetési vita során sokan hangoztatták azt a kérésüket, hogy a tanács terjessze elő a községi üzemek jövedelmezőségéről való részletes kimutatást. Furcsa és különös, hogy ezt ennyire kell sürgetni és kérni, hiszen a tanácsnak már régen kötelessége lett volna, hogy az üzemek jövedelmezőségéről tájékoztassa a közgyűlést. Ez a közgyűlés — talán erején és kedvén felül is — támogatta a községi üzemek politikáját, legelemibb joga és legelső kötelessége egyszersmind tehát, hogy meggyőződjék arról, vájjon helyesen cselekedett-e? Érthetetlen, hogy mért késik a tanács a részletes kimutatással, amikor már régen meg- kellett volna tennie, hogy tisztázza a jövedelmezőség kérdését. Félnek talán? Nem vált be talán az üzemek községesitésének politikája? Nem lehet másra gondolni, tapasztalva ezt a húzódást. De ha igy volna is, mért szé- gyelnék azt? Legfeljebb újra egy tapasztalat, amely rengeteg pénzünkbe került. Eltehetjük a többiek közé. Állami és fővárosi tanítók. A kormány most terjesztette be az állami és felekezeti iskoláknál működő tanítók fizetésrendezéséről szóló javaslatot. Olvasva a javaslatot, lehetetlen, hogy eszünkbe ne jusson a főváros gondoskodása tanszemélyzetéről s hogy összehasonlítást ne tegyünk arról: hogyan gondoskodik tanítóiról a főváros és hogyan az állam? Az összehasonlítás természetesen a főváros javára ül ki. Szegény állami tanítók, akik az isten háta mögötti falukban fáradoznak s még bizonyára a íöldet is turniok kell, hogy megélhessenek! Mennyivel jobb dolga van a főváros alkalmazottjának, mennyivel emberibb, méltóbb és fényesebb a sorsa! Nem csodálkozunk, olvasva a kormány javaslatát, ^ kultuszminiszter ellenszegült a lóvá’ íos akaratának, hiszen a főváros gondoskodása csakugyan nagy igényeket támaszthatott az állami tanítókban. A főváros bőkezű gondoskodásának mindenesetre része van abban hogy a kormány végre előterjesztette a fizetésrendezésről szóló javaslatot, de vájjon merte volna-e ezt egvidőben tenni a fővárossal? Most már elfelejtették a fővárosi tanítók fizetésemelését, most tehát kirukkol a kormány s a szegény állami tanítók még örülnek is, h°gy legalább a javaslat megvan már. A „Nagy-Budapest“ ezentul nem kéthetenkint, hanem minden héten jelenik meg. Ennek lehetővé tétele végett, valamint technikai okokból a „Nagy-Budapest“ eddigi füzetes alakja helyett a célszerűbb ujsagalakban és mint a „Független Budapesti6 dllandó melléklete fog megjelenni.. A „Nagy-Budapest“ programmja változatlan marad és munkatársai ezentúl is a fővárosi kommunális sajtó éidemes munkásai. Ä KÖRNYÉKRŐL. — Újpest város 1910. évi zárszámadása. Újpest város képviselőtestülete mostanában tárgyalta le a város 1910. évi zárszámadását. Az 1910. év volt az előző regimének utolsó előtti éve s az évi számadás szomorú világosságot vet azokra a közállapotokra, amelyek a régi uralom alatt Újpesten szinte állandósittattak. Megállapította a képviselőtestület, hogy 1910. évre a kiadások 891.267 К 37 fillérben irányoztatlak elő s ezzel szemben a tényleges kiadás volt 1,297.743 К 64 f., vagyis tulkiadás mutatkozik 406.476 К 27 f. Az eredeti pótadókulcs 38°/o volt, minthogy pedig a tulkiadás 71%-os pótadónak felel meg, a város vezetősége a jóváhagyott 38°/0-os pótadó helyett önhatalmúlag 109°/0-nyi pótadó igénybevételével gazdálkodott. Megállapította a képviselőtestület, hogy: tisztviselők részére előlegek minden képzelhető jogcímen utalványoztaltak ; egyes tisztviselők egy és ugyanazon illetményüket kétszer is felvették; az utalványok csak elvétve láttatlak el ügyszámmal, sőt kifizetések minden utalvány nélkül is foganatosíttattak; a számvevőség a legnyilvánvalóbb szabálytalan utalványozásokat is foganatosította; a költség- vetési előirányzat összeállítása alkalmával minden kiadási tétel az előrelátható szükségletnél sokkal kisebb összegben lesz beállítva; a követelések behajtása nem szorgalmazta- tott s igy az is előfordult, hogy a városházi épületben elhelyezett üzleti helyiségek bérösszege sem folyt be teljesen; csatorna-, járda-, járdaszegély-tartozások nem hajtattak be, úgy, hogy jelentékeny hátralék mutatkozik; az elnöki utalványozások a tanácsnak nem jelentettek be és igy a polgármester az ellenőrzés alul magát teljesen kivonta. A képviselőtestület dr. Ugró Gyula felfüggesztett polgármestert ezután 20657 К 21 f.-ben marasztalta és 2777 К 60 f. összeg elszámolására kötelezte, mint amely összeget 1910. év folyamán számadási kötelezettség mellett maga részére kiutalt, de amelyről máig el nem számolt.
