Független Budapest, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-10-20 / 42. szám
1913. október 20. 42. szám. NAGY BUDAPEST a „Független Budapest“ állandó melléklete Munkatársak: GELEY JÓZSEF, HEGEDŰS GYULÄ. PÁSZTOR MIHÁLY, FŐSSEL GUSZTÁV SALGÓ IGNÁC, ТОМА SZILÁRD, VÉRBŐL ÁRMIN, VURGVÄRI ALBERT, ZOLTOM1 DEZSŐ. Előfizetési ára: EGÉSZ ÉVRE 12 K. Síerkesztoseg és kiadóhivatal: BUDAPEST, VISEGRÁDI UTCA 40 Autobusz-ajánlatok. Az autóbusz-kérdést most már okvetlenül meg fogják oldani. A polgárságnak az a része, amelynek életérdekeit veszélyezteti a Lánchíd elzárása, küldöttségeket meneszt, hogy sürgesse ennek a közlekedési eszköznek megvalósítását, akár házi, akár vállalati kezelésben. Az a fontos, hogy legyen autóbusz, amikorra a Lánchidat elzárják, s ez az autóbusz fokozatosan hálózza be egész Budapestet. Az angol konzorcium, amelynek ajánlatát a nyári szünet alatt már letárgyalta a közlekedési bizottság is, most újabb két aternativ ajánlatot tett a fővárosnak, amely ezzel kapcsolatban a házi kezelés módjairól is készít részletes számításokat. Értesülésünk szerint az angolok két ajánlata a következő: I. Az első ajánlat szerint hajlandók 1,935.000 koronáért megvenni az omnibusz-vállalatot, s öt éven keresztül száz darab autóbuszt beállítani. Az omnibuszvállalatnak autóbusz-vállalattá való átalakítása 2,700.000 koronába kerülne. A vállalat a kocsikilométerenkint való szállítási bevételek után 71 fillérig 2%-ot, 72 fillértől 87 fillérig pedig 10%-ot fizetne a fővárosnak. Öt év múlva a főváros vagy megvásárolja a vállalatot vagy újabb szerződést köt vele. A vásár úgy történik, hogy a főváros kamatmentesen visszafizeti az angoloknak azt az 1,935.000 koronát, amelyet az angolok az omnibusz megváltásáért fizettek. A 2,700.000 koronára tervezett beruházási tőkéből avulás címén levonnának 33%-ot s az igy nyert összeghez elmaradt haszon címén hozzáadnák az összeg 40%-át. Szóval az omnibusz megváltásán kívül három milliót fizetne a főváros. II. A másik ajánlat szerint az angolok megvásárolják az omnibusz részvényeit, átvállalják az omnibusz szerződését s öt éven keresztül végrehajtják az autóbusz-üzemre való átalakítást. Ebben az esetben azt kérik, hogy a főváros öt évig ne éljen megváltási jogával. Ha öt év múlva a főváros nem óhajtaná meghosszabbítani a vállalat szerződését, akkor a szerződésben részletezett megváltási eljárásnak van helye. Ez abban áll, hogy megbecsülik a vállalat mérlegszerinti vagyonát és elmaradt haszon címen a megállapított értékhez 20%-ot hozzáadnak. * A közlekedési ügyosztályban most számítják ki e két ajánlat értékét s összefogják hasonlítani azokkal a számításokkal, melyeket a házi kezelésre vonatkozólag végeztek. A főváros most már nem akar késlekedni a javaslat letárgyalásával s értesülésünk szerint úgy van tervbe véve, hogy a jövő héten már összehívják a közlekedési bizottságot. Ha a tárgyalások nem húzódnak el, akkor február közepén már megjelennek az első autóbuszok, amelyek természetesen a Lánchidról leszoruló közlekedést fogják legelsőbben lebonyolítani. Reméljük is, hogy semmi akadályuk sem lesz immár a tárgyalások lefolyásának. Budapest lakosságának köztudatában él már, hogy az autóbusz-közlekedést sürgősen meg kell valósítani: csinálják meg úgy, ahogy jobbnak s a főváros érdekének megfelelőbbnek látják: a fontos az, hogy végre is csakugyan csinálják meg. Ä városi élelmiszer üzem A főváros élelmiszer-üzemét pénteken délelőtt mutatták be a pénzügyi s közélelmezési bizottság tagjainak és a sajtónak. Ez a bemutatás — igy győződtünk meg — nagyon igazat adott nekünk, amikor azt kifogásoljuk, hogy a főváros élelmiszer-üzeme nem tölti be hivatását. Nem szolgálja azt a célt, hogy Budapest polgárai megbízható jó élelmiszerekhez jussanak, mert az élelmiszer-üzem inkább mintája egy ilyesfajta üzemnek, de túlságosan kicsi egy milliós nagyvárosnak. Budapesten, az élelmiszerhamisitók városában, egy hatalmas üzemre van szükség, amely nemcsak néhány élelmi cikkel szolgál, hanem foglalkozik mindennel amire a nagy- közönségnek szüksége van. Azt készséggel elismerjük — a közönséggel szemben nevetséges is volna tagadni — bogy az üzem gyártmányai és cikkei a legjobbak. A virsli, a kolbász elsőrangú, a vaj páratlanul kitűnő, a tojás megbízható, mert valamennyi lám- pázott, de ezzel aztán be is fejeztük. Most szárnyas-tenyésztéssel foglalkoznak, árulnak azután birka- és vadhúst, de hol vannak azok az elsőrendű élelmiszer-szükségletek, am elve két a magánkereskedelem rosszul lát el? Az bizonyos, hogy a város élelmiszer-üzeme a maga kis arányaiban kitűnő. Boldogok, akik hozzájuthatnak a városi üzem gyártmányaihoz, mert azok bizonyosak lehetnek abban, hogy megfelelő jót kaptak a pénzükért. De hányán vannak ilyenek? A bódék nem elegendők, bennük nincsen annyi áru, amennvi a fogyasztóknak elég volna, már pedig a városi üzemnek azt a célt kell szolgálni, hogy Budapest valamennyi polgárának használjon. Ha a mai városi üzemet kezdetnek vesszük, amelyet egy hatalmas, fokozatosan kifejlődő nagyüzem követ, akkor dicsérettel kell megemlékeznünk a közélelmezési osztály munkájáról. De ha ezt a kis üzemet eredményinek tekintik, ha ebben az arányban akarnak működni tovább is, akkor semmiképen sem lehet helyeselni az üzemet. Ebben az üzemben ma még csak a jövő perspektívája a valóban értékes s ha ez elesik, ha ez megsem- misül, akkor a főváros tulajdonképen nem cselekedett semmit. Megint a bódék! A középitési bizottság megint hozzjárult ahhoz, hogy egy városcsufitó és teljesen felesleges árubódé megmaradjon. A Népszínház előtti bódéról van szó, amelyet három évvel ezelőtt azzal a megokolással építették fel, hogy a kis Rókus épületéből kiszoruló kereskedőknek van rá szükségük. A kis Rókust azonban nem bontották le s azt kellett látnunk, hogy a Népszínház előtti bódét csupa olyan kereskedő foglalja el, aki nem szőrűit ki sehonnét. A főváros tehát a Rákóczi-utra konkurrenseket hozott olyan kereskedőknek, akik drága boltbért fizetnek. Eltekintve ettől a súlyos méltánytalanságtól, amelylyel a főváros adófizető polgárokat károsít meg, semmi szükség sem volt erre a bődére. A kereskedők nem szorultak ki a kis Rókusból, a bódét, tehát el kell távolítani. A középitési bizottság ennek ellenére még egy esztendőre meghosszabbította a bódé engedélyét. Szerencsére ez a határozat még a közgyűlés elé fog kerülni s reméljük, hogy a közgyűlés némiképpen firtatni fogja e bódé dolgát. A kérdéseket szívesen bocsátjuk a bizottsági tagok rendelkezésére a következőkben : 1. Kinek a közbenjárására adták ki a bódét olyan kereskedőknek, akik nem szorultak ki sehonnét? 2. Kinél jelentkeztek ezek a kereskedők, hogy ki akarják bérelni a helyiséget? 3. Mért adtak engedélyt a bódéra,.holott az építésnél már tudták, hogy a kis Rókust nem fogják lebontani?
