Független Budapest, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1913-10-20 / 42. szám

Nyolcadik évfolyam ______________________________________1913. október 20._______________________ 42. szám

Bu

dapest székesfőváros egyetemes erdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap

U A Budapesti függetlenségi és 48-as párt. и valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek

H X VA TALOS LAPJA.

Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is

Előfizetési ára :

Egész évre ... ... .. ... ... Ш korona

Fél évre ... .. . ................. 5

Fő

szerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő: B. VIRAGH GÉZA.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Budapest. V., Visegrádi-utcza 40.

Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők V., Visegrádi-utcza 40.

Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 169—38

A főpolgármester-helyettes.

A belügyminiszter Bárczij István polgármestert megbizta a főpolgármesteri teendők ellátásával. Ez egyszerű hir mögött nagyjelentőségű tények húzódnak meg, amelyek a főváros legközelebbi jövőjére nézve döntő fontosságnak lehetnek.

A főpolgármesteri megbízatás elsősorban azt mutatja, hogy a kormány a főváros ügyei felett gyakorolt felügyeleti jogát nem a főváros ellen akarja gyakorolni, mint ez sajnos a múltban annyiszor történt, hanem teljes összhangban az autonómia szerveivel. Az a tény, hogy mellőzi a kormány külön főpolgármester kinevezését és a maga jogkörének ellátására a polgárság bizalmának letéteményesét szemeli ki, vagyis egy személyben egyesíti a főpolgármesteri funkciót, bizonysága annak az örvendetes ténynek, hogy a főváros autonómiája és a kormányzati szempontok nem ellentétesek és hogy kellő jóakarat mellett a megértés a főváros és a kormány között lehetséges. E felismerésnek persze külső bizonyságokban is meg kell nyilvánulnia és ha a kormány komolyan veszi az autonómia respektálását, úgy sietni fog oly problémák megoldásával, amelyek már régóta óhajai a fővárosnak, de melyek megvalósitása eddig kizárólag a kormány ellenállásán akadt meg. Ilyen elsősorban a községi takarékpénztár évek óta vajúdó ügye. Reméljük, hogy a kormány a székes- fővárossal való jó viszony és egyetértés dokumentumaként nem fogja többé megakadályozni a fővárosra nézve oly kívánatos intézménynek megfelelő szervezettel való létesítését.

De egyenesen elvi jelentőségű a főpolgármesteri megbízatás abból a szempontból, hogy kedvező előjelnek vehető az uj fővárosi törvény mihamarább való megalkotására. A városházán úgy vélekednek, hogy e nagy reform közeli megvalósulására lehet következtetni abból, hogy a kormány nem nevezett ki főpolgármestert, hanem csak megbízatást

! adott a polgármesternek. A beavatott körök ugyanis tudni vélik, hogy az uj fővárosi törvény a főváros álláspontjának megfelelően a főpolgármesteri állást el fogja törölni, és ha a kormány most nem nevezett ki főpolgármestert, ez erra vall, hogy ez állásnak eltörlése tehát a reform megalkotása már közel van. Lehet, hogy e véleménynek van alapja, bár a reform irányában nagy szkepszissel vagyunk, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy az elavult fővárosi törvény revíziójához a kormányok nem akarnak vagy nem mernek erélyesen hozzálátni. Különben már a múltban is volt rá eset, hogy a főpolgármesteri állást a kormány nem töltötte be; sőt épen Bárczy István volt az, aki a főpolgármesteri funkciók ellátásával meg volt bízva, és a kormány az uj fővárosi törvényt még sem csinálta meg.

Mindenesetre helyes és előnyös úgy a fővárosra, mint a kormányra nézve, ha a két tényező között jó viszony áll fenn. Az autonómia respektálása nemcsak a fővárosnak érdeke, hanem általában országos érdek, mert a jogrend és a közszabadságok érvényesülése nem egy városnak, hanem az egész országnak óhaja. A főváros viszont a mai nehéz időkben reá van utalva a kormány és az általa irányított törvényhozás jóakaratára. És ha komoly a szándék, hogy a fővárosi törvényt hamarosan megcsinálják, ugy e nagyfontosságu reformnak csak előnyére válik, ha megalkotása a főváros és a kormány között fennálló harmonikus viszonyban történik, mint ha a fővárosnak az autonómia védelmében nagy harcokat kellene megvívnia egy ellenséges indulatu kormánnyal.

E megfontolások alapján Bárczy István főpolgármesteri megbízatásában kedvező jelt látunk. De elvárjuk, hogy a helyettes főpolgármester kihasználva a kedvező fordulatot, most már minden erejét és tehetségét latba vesse a kormánynál a fővárosi törvény mielőbbi elkészítése érdekében.

Újabb függő kölcsön.

— 25 millió korona. —

A székesfőváros a nagybankokkal egy 25 milliós folvószámlakölcsön iránt megállapodást létesített. A pénzintézetek 25 millió korona folvószámlakölcsönt bocsájtanak a főváros; rendelkezésére 67/8% kamatozás mellett.

Előrelátható volt, hogy a főváros kényszerhelyzetében ismét csak függő kölcsönhöz fog folyamodni, minekutána minden erőlködése, hogy a külföldön pénzhez jusson, hiábavalónak bizonyult. És mégis meglep ez a kölcsönözlek Kizártnak tartjuk ugyanis, hogy a főváros 5°/o-os kötvények ellenében ne kapott volna ilyen nagyságú kölcsönt, amikor Prága városa épen a múlt héten 25 milliós kötvénykölcsönt kötött meg 50 évre 92% átvételi árfolyam mellett. Ugvlátszik a városházán még mindig nem akarnak megbarátkozni a befejezett tényekkel, azzal, hogy a 4%-os kötvények ideje végképen lejárt, hanem célszerűbbnek látják, hogy máról- holnapra apró kölcsönökből tengődjön a főváros, melyeknek méreg drága kamata sokkal nagyobb áldozat, mint a magasabb typusú kötvénykölcsön. Budapest székesfővárosa már tartozik a pesti bankoknak 60 millió korona — IV2 esztendő múlva lejáró — függő kölcsönnel; most ez az adósság 25 millióval szaporodik, ugy hogy másfél év múlva nyolcvanöt milliót kell visszafizetnie. Ez a pénz legalább 7%-ba kerül, de valószínű, hogy még többe! Már most a székesfővárosnak, — ha valamikor tud nagyobb kötvény kölcsönhöz jutni, — első sorban ezt a 85 milliót kell majd visszafizetnie. A huszonöt millió pedig, amit most Bárczy felvesz, alig lesz elég a jelenlegi kiadásokra, ugy hogy a jövő év első negyedében ismét pénzt kell szereznie a városnak. Közben az osztrák állam és Magyarország megint nagy kölcsönökkel fogja megelőzni a fővárost, ugy hogy a fővárosnak a helyzete mind nehezebbé válik. Ez a kölcsönpolitika, amely mindig csak a holnapra gondol és ezt is csak akkor, amikor már a pénztelenség fojtogatja a fővárost, amely átmeneti, függő kölcsönökkel tartja vizen a várost és ugy intézi a dolgokat, hogy ezek a fiiggókölcsönajánlatok mindig az utolsó szalmaszál a fuldokló részére ; amely öt százalékos jövedelmezőségű beruházásokat 7 és 8 százalékos pénzzel csinál meg és amelynek sikerült csaknem 100 millió koronát másfél esztendős visszafizetésre összepumpolni: ez a tervszerűtlen és kapkodó kölcsönpolitika keservesen meg fogja magát bosszulni.

A főváros ugyanazt a nyaktörő kölcsön-