Független Budapest, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-10-06 / 40. szám
1915. október 6. 40. szám. NAGY BUDAPEST a „Független Budapest“ állandó melléklete Munkatársak: GELEY JÓZSEF, HEGEDŰS GYULA. PÁSZTOR MIHÁLY, POSSEL GUSZTÁV SALGÓ IGNÁC, ТОМА SZILÁRD, VERBOl ÁRMIN, VURGVÄR1 ALBERT, ZÓLYOMI DEZSŐ. Előfizetési ára : EGÉSZ ÉVRE 12 K. Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VISEGRÁDI-UTCA 4ü A városok hitelügye. л/ A magyar városok nagyváradi kongresszusán igen érdekes vita folyt arról a kérdésről, hogy a városok miképen szervezzék hitelügyüket. A probléma igen fontos és aktuális, mert a magyar- országi törvényhatósági jogú és rendezett tanácsú városainak ismert beruházó köl- csönszükségiete mintegy 500 millió koronára rúg és a hitelügy megfelelő szervezésétől függ első sorban városaink modern fejlődése. A kérdést az érdeklődés középpontjába az a szomorú tény állította, hogy városaink jó ideje képtelenek kölcsönszükségletükre fedezetet találni és ismeretes, hogy az utóbbi időben mily nagy fáradságába került a városok vezetőinek, kisebb összegeket időről-időre felhajszolni, hogy legalább pillanatnyilag fenntarthassák fizetőképességüket. Ez a napról-napra való vegetálás annyival fájdalmasabb, mert városaink vagyoni viszonyai kedvezőek: valamennyinek aktív vagyona sokszorosan meghaladja tartozásait, úgy hogy bőven rendelkeznek a kölcsön alapjául szolgáló vagyoni plusz felett. A városok szóvivői ebből arra következtetnek, hogy a baj oka a kommunális hitelügy szervezetlenségében rejlik, és ezért különféle eszméket és terveket pendítenek meg, amelyek révén szerintük a városoknak ama hiányzó hitelt biztosítani lehetne. Az ügy egyik legalaposabb ismerőjének Lukács Ödön nagyváradi városi tanácsnoknak kitűnő referátuma szolgált a kérdés feletti diszkusszió alapjául. A városi hitelügy megjavítását célzó ideák sorában három eszköz ragadja meg figyelmünket. Még pedig az önálló kötvénykibocsájtási jog megadása, egy külön városi kötvénykibocsájtó bank alapítása és végül a kormánytámogatás. Valamennyi eszme abból indul ki, hogy szervezeti hibában kell keresni a hitelhiány forrását. Ezzel szemben Bárczy István polgár- mester igen helyesen kimutatta, hogy sem az önálló kötvénykibocsájtás, sem egy városi kötvény emissziósbank a hiányzó hitelt megszerezni és biztosítani nem tudná. A hitel kielégítésének akadálya az általános pénzpiaci helyzetben keresendő; a külföldi tőkések ugyanis a mai viszonyok között nem vásárolnak fel kamatozású értékpapírokat, úgy hogy sem a városok önálló kötvényeit, sem egy városi bank kötvényeit nem lehetne ma elhelyezni, aminthogy a nagy záloglevél kibocsájtó intézetek sem képesek manapság címleteiknek piacot teremteni. Teljesen igaza van Bárczynak. A városok önálló kötvényeinél sokkal nagyobb keresletre számíthatnak a nagy bankoknak a városok adósságai alapján emittált községi kölcsönkötvényei, és úgy an ily hátrányosabb Helyzetben volna egy létesítendő központi városi bank is a maga emisszióival. A már meglévő nagy emissziós intézetek külföldi összeköttetésük mellett normális időben sokkal könnyebben helyezik el kötvényeiket, mint egy ismeretlen uj városi bank, avagy egy magyar város direkt a maga adósságcimleteit. Abnormis időkben pedig, mint a milyenek a mostaniak, sem egyik, sem a másik nem talál piacot. Amikor a záloglevélpiacon teljes pangás uralkodik, a városi kötvények sem i lelnek vevőkre. Ez az oka a városok mostoha hitelűgyének, nem pedig valamely szervezeti hiba, és ezen a világpiaci bajon semmiféle hazai szervezettel segíteni nem lehet. Autóbusz-bemutató. — Közeledik az omnibusz megváltása. — Jelentettük már, hogy a berlini „Neue : Automobil-Gesellschaft“ autóbuszokat akar ! eladni a fővárosnak, miután a városházán most a mindenáron való házikezelés divatja járja. És mert a fővárosnak sem pénze, de még hatalma sincsen ahhoz, hogy egy nagyszabású autóbusz-közlekedést létesítsen, csupán ‘ a jelenlegi omnibusz-vonalakon akarnak autóbuszokat iáratni. Tehát egy tökéletlen, igazi pesti közlekedésről van szó, amelyhez harminc kocsinál többet nem is akarnak vásárolni. A kocsikat a N. A. G. szeretné szállítani, amelynek gróf Laveai x nevű ügynöke pénteken délelőtt a Központi városháza udvarán bemutatta a német gyártmányú autóbuszt. A rendkívül súlyos alkotmányt Rényi Dezső, a közlekedési-osztály vezetője, Till A tál tanácsjegyző saz ügyosztály műszaki személyzete vizsgálgatták, majd körutat tettek vele a városban. A próba nem jól sikerült. A kocsi rendkívül súlyos, úgy hogy az amúgy is rossz pesti kövezetét igen hamar tönk’ e fogja tenni. Berlinben, ahol ezeket a német gyártmányú kocsikat használják, sokkal jobb a kövezet s nem nyugszik futóhomokon, mint Budapesten, mégis rendkívül sokat ártott az utcaburkolatnak. De semmi sem jellemzi jobban ezt a német gyártmányt, minthogy a gyárnak nincs Magyarországon kép iselete. Még két esztendővel ezelőtt egy nagyobb budapesti automobil-cég képviselte a német gyárat, de annyi kifogás merült fel a vevők részéről, hogy a cég visszaadta a képviseletet, mert végül is a gyár automobiljait nem lehetett eladni. Ami a magánosoknak nem volt jó, talán jó lesz a demokrata fővárosnak, pláne ha egy született gróf közvetíti az üzletet. Hogy a próba nem sikerült, az nem játszik szerepet, mert utasításra még jó véleményt is lehet mondani a német autóbuszról. Ezzel a készülő üzlettel szemben azonban vannak olyanok is, akik nyilvános árlejtést sürgetnek, még pedig úgy, hogy legalább a formákat tartsák be s a magyar gyárakat iS szólítsák fel részvételre. Persze, ez nem tartozik a nehézségek közé, mert igen szép gyakorlat van már arra is, hogy a formák teljes betartásával miképpen lehet egy zsíros üzletet r. protekciós kezére játszani. * A szerdai közgyűlésen Rényi tanácsnok válaszolni fos egy interpellációra, amely az autóbusz ügyében hangzott el. Rényi válasza úgy fog hangzani; ők kidolgoztak egy elabo- rátumot, amely a házi kezelésre vonatkozik, a közgyűlés hasonlítsa ezt össze a nyári előterjesztéssel s döntse el, házi vagy vállalati kezelést akar-e? Ezzel kapcsolatban azonban figyelmeztetni kell a közgyűlést arra, hogy az omnibusz-vállalat megváltása aktuális, mihelyt házi kezelést óhajtanak. Az omnibusznak kizárólagos joga van a fővárosban, de a főváros egy évi felmondással s a becsértéken (1,800.000 korona) megválthatja a vállalatot. Vájjon ezt akarják-e mindenáron? Az ócska bárkákat s a vágóhidra való lovakat óhajtják-e megvásárolni közel két millió koronáért? * A házikezeléssel, vagyis a harminc kocsit járató silány közlekedéssel egyáltalán nem fognak javilani semmin. Gúnyolódva szokták emlegetni a földalatti vasutat, amely nem való másra, mint hogy a Gerbeaudtól kimehessen az ember az állatkertbe, holott ezek a gúnyolódok ugyanezt akarják megcsinálni az autóbusszal. S ez nemcsak Budapest szempontjából káros és sérelmes, de a környékbeli községekre végzetes következményekkel jár. Az angoloknak szándékukban volt autóbusz- közlekedést létesíteni a környékbeli községek és Budapest között, ezt a tervet a házikezelő főváros már csak azért sem fogja megcsinálni, mert nem engedik a villamos vasutak. De egyébként pénze sincs hozzá, hiszen az is gondot okoz, hogy honnan és miből fogják beszerezni az autóbuszokat ?
