Független Budapest, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-09-29 / 39. szám
Nyolcadik évfolyam 1913. szeptember 29. 39. szám Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap □ A Budapesti függetlenségi és 48-as párt. □ valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek HIVATALOS X_* A.m MegjGlenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ... __ ... ................. 10 korona Eé l évre .......... .......... .......... 5 Fősz erkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő; B. VIRÄGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, V., Visegrádi-utcza 40. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a lap- tulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők V., Visegrádi-utcza 40. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 169—38 Kölcsön előtt. A fővárosnál elfogyott a pénz, uj kölcsön után kell nézni. A máról-holnapra való gazdálkodás végnélkül nem folytatható. Nagy beruházási program- mot végrehajtani úgy, hogy minden percben megakadjon a főváros pénz hiányában, nem lehet, és bármily kedvezőtlenek is legyenek a pénzviszonyok, nem marad más hátra, mint egy nagyobb kölcsönt felhajszolni, még ha terhes is lenne. Felhajszolni: — mondjuk — mert a tőkepiac konstellációja olyan, hogy elfogadható kölcsönpénzt találni manapság csak fáradságos és nehéz munka árán lehetséges. Ellenőrizhetetlen hírek szerint a fővárosnak van egy angol ajánlata, állítólag 120 millió koronára, dVF/o-os kötvények ellenében 88%-os átvételi árfolyam mellett. Őszintén megvallva, nem tudunk ilyen ajánlatban hinni, mert a hx kamatozási értékek mai árfolyamalakulása mellett alig tartjuk lehetségesnek az ilyen kedvező ajánlatot. A nagy tőkepiacokat 5°/o-os balkán kölcsönökkel árasztják el, az európai nagy államok is vetélkednek a kölcsönpénzekért és a magyar AAAo-os járadék árfolyama 90%- on alul mozog. Nem plauzibilis tehát, hogy a fővárosnak 88% mellett angol pénzt kínáljanak. Ha igaz volna, melegen gratulálnánk hozzá Bárczynak. Ha a székesfőváros 120 milliós kölcsönt akarna nyélbeütni, úgy az ügyet ismét közgyűlés elé kellene vinni, mivel a polgármester a júniusban kapott 120 milliós felhatalmazás alapján már 66 milliót felvett, úgy hogy felhatalmazása már csak 54 millió koronára szól. A jelen helyzetben nincs sok választás. Elérkeztünk odáig, a hol azt kell mondanunk, hogy minden pénz jó, csak az nem, a mi nincs; vagyis kölcsön dolgában nem lehetünk nagyon válogatósak. Kell a pénz, tehát ott és úgy vesszük, a hogyan és a hol kapjuk. Csak az az egy bizonyos, hogy függő kölcsönökkel máról holnapra vegetálni többé nem szabad, mert fővárosi háztartásunk konszolidáltságát az ilyen kényszerkölesönök nagyban veszélyeztetik. Inkább drága kötvénykölcsönt, mint az ilyen apró, de mindig igen súlyos függő kölcsönöket, amelyek rövid idő múlva visszafizetendők és állandó gondot képeznek. Az ilyen alkalmi kény- szerkölcsönök végül annyira felhalmozódnak, hogy nagy kölcsönműveletre van szükség a függő adósságok törlesztésére. Láttuk már ezt a legutóbbi hatvan milliós fővárosi kölcsönnél, a melyből 50 milliót a dollár és frankos függő adósság visszafizetése vett igénybe. De a magyar állam kincstárjegyei is elrettentő például szolgálhatnak: éveken át a magyar kormány ily rövid lejáratú kincstári jegyekkel operált, most pedig egyszerre 500 milliót kell visszafizetnie. Ez a kényszer a kölcsönt kereső fél helyzetét persze nagyon rontja, mert beruházási munkát elhalasztani lehet, de lejárt adósságot meg nem fizetni nem lehet. A főváros kölcsönpolitikájából tehát ki kell rekeszteni a függő kölcsönnel való további operálást. Ha kötvénykölcsönt kapni nem tudna, úgy inkább szüntesse be egyidőre a beruházási munkálatokat. Biztos reményünk szerint azonban lehetséges lesz egy törlesztéses kötvénykölcsön, mely persze a mai viszonyok közt olcsó nem lesz. Talán helyes volna megbarátkozni az ő%-cs kötvény gondolatával. ilyen dinietekért, melyek kelendősége bizonyos, kaphatna a főváros 95-ös árfolyamot, úgy hogy a tőkeveszteség csekély volna. Viszont kilehetne kötni bizonyos idő múlva a konverziót, bár alig van kilátás arra, hogy a fix kamatozása papírok piacán belátható időn belül olcsóbb kamatsztandard alakuljon ki. Véleményünk szerint Bárczynak kísérletet kellene tennie 5%-os fővárosi kötvényekkel. A mai viszonyok közepette ezzel a címlettel lehetne a legbiztosabb eredményt elérni. Az alacsony kamatozáshoz való esztelen ragaszkodás a végleges kölcsönt könnyen meghiúsíthatja. Jó lesz sietni, mielőtt a magyar állam kényszerhelyzetében megint olyan kölcsönnel lép a tőkepiacra, amely a fővárosnak legyőzhetetlen konkurrenciát okoz. Deficit lesz. Emelik a pótadót. Most már bizonyos, hogy a főváros deficittel fogja lezárni gazdálkodását. A mai szomorú gazdasági helyzet csak siettette a főváros mérlegének felbomlását, van tehát valami, amire a közgyűlés hivatkozhatik, amikor kénytelen lesz a községi pótadó felemelését megszavazni. A főszámvevő félesztendei jelentésének megismerése után meg lehet állapítani, hogy a deficit minimálisan három millió korona, amelyről gyönyörűen ki lehet mutatni, hogy a gazdasági viszonyok romlása okozta. Nem mondjuk, hogy ez nem oka a főváros pótadó-emelésének, de már most rá kell mutatnunk arra, hogy tulajdonképen a nem jövedelmező beruházások juttatták ebbe a helyzetbe Budapestet. Az a kapkodás, amelyet a közgyűlés mutatott, meghozta az eredményét: a főváros beruházásait a legszerencsétlenebbül végezték s végre is elkerülhetetlen a pótadó emelése. A közgyűlés vezérei mindenesetre sok tanulságot meríthetnek ezekből az eszményekből, azonban úgy látjuk, hogy sem kedvük, sem érzékük nincsen okulni a példán. A gazdasági válság kapóra jött: minden ügyetlenséget, minden hozzá nem értő kapkodást, minden gyalázatos üzletet ezekkel a viszonyokkal fognak megokolni s azt hiszik, hogy ezzel meg fogják tudni nyugtatni a főváros közönségét. De ha ez még sem sikerülne: ott lesz a polgármester és ott lesz a tanács, akiket ütni lehet, hogy a kö gyűlés kibújjék a felelőség alól. Most, amikor bejelentjük a deficitet és a pótadó-emelést, meg kell állapítanunk, hogy minden felelősség a közgyűlésé, amelynek egy-két vezető tagja már most gyáván a polgármesterre s a tanácsra akar kenni mindent. Már most megkezdődött a munka, hogy mentesítsék magukat mindentől, ami kellemetlen lehet s ami alkalmas arra, hogy a féltve őrzött népszerűséget veszélyeztesse. Hiábavaló erőlködés. A közönség már tisztában van azzal, hogy Budapestnek a polgár- mester s a tanács viseli gondját, nem pedig
