Független Budapest, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-09-22 / 38. szám
Nyolcadik évfolyam 1913. szeptember 22. 38, szám Budapest székesfőváros egyetemes erdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap □ A Budapesti függetlenségi és 48-as párt, □ valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ... ........................ ... 10 korona Fé l évre ... ... ... ......................... 5 Főszerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő; B. VIRAGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest. V., Visegrádi-utcza 40. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők r V.. Visegrádi-utcza 40. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 169—38 Uj kampány kezdetén. Szerdán ismét megnyílik az Újvárosháza közgyűlési terme, hogy szinteréül szolgáljon a teremtő alkotó munkának. A főváros pénzügyi helyzetében beállott kedvezőtlen fordulat a munkának fontosságát megkétszerezi, mert a kommunális tevékenység irányításában a főváros állandó továbbfejlesztésének szempontját összhangba kell hozni az okos takarékosság és a józan pénzügyi megfontoltság követelményeivel. A deficit bevonulásával korántsem lehet a fővárosnak a semmittevés kényelmes álláspontjára helyezkednie. Könnyű volna ugyan a súlyos financiális helyzetre való hivatkozással beszüntetni a beruházásokat és minden újabb alkotást a jobb időkre kitolni: Ámde egy nagyváros életében ilyen szüneteket tartani nem szabad, mert a haladás elvágása egyértelmű a tespedéssel. Bármily kedvezőtlenné alakult is a főváros háztartásának képe, a fejlesztés munkájának tovább kell folynia és meg vagyunk róla győződve, hogy az a szellem, amely Budapestből modern világvárost iparkodik csinálni, nem fog meghátrálni a pénzügyi nehézségek elől sem. Ebben a reményben bennefoglaltatik tehát az, hogy a beruházási munkák a kellő önmérsékléssel is tovább folynak, ha valamelyes sorrendi módositással. Persze, újabb üzletek, ötletszerű tranzakciók, hirtelen felmerült tervek valóra váltása most már szigorúan elkerülendő, mert számszerűleg ki lehetne mutatni, hogy a beruházási programúi mérlegét is az ilyen természetű — eredetileg sem kontemplált — üzletek rontották meg ennyire. A már létező alapokon tovább épiteni, újabb közintézményekre való költekezéstől tartózkodni: ez a kibontakozás egyedüli módja. A főváros pénzügyi egyensúlyának megzavarásáért a beruházási kiadásokon felül főleg a bürokrácia tultengése okolandó. Az utóbbi esztendőkben élet- belépett fizetésrendezések és átszervezések a személyi kiadások összegét nagyon megduzzasztották, holott köztudomású, hogy az állami- és községi háztartásban a személyi kiadás a leg- improduktivebb. Ezen az utón meg kell állani és a közgyűlésnek kötelessége minden melléktekintet nélkül e személyi kiadások terén a legkíméletlenebb non possumus álláspontjára helyezkedni. A beruházásokból azt, ami feltétlenül szükséges, meg kell csinálni, de már a luxuriózus iskolaépítkezések folytatása jobb időkre halasztandó. Ellenben komolyan hozzá kell látni a kórházépítési programm megvalósításához, ne hogy az ezen a téren dühöngő bajok a főváros közegészségügyére továbbra is oly káros befolyást gyakoroljanak. A lakosság érdekében igen sürgős az autotaxi kérdésének azonnali megoldása, különösen a budai részek érdeke követeli ezt a Lánchíd elzárása folytán. Az uj kampány tehát a lassú, óvatos és takarékos haladás jegyében indul meg. Talán sikerül, Bárczy István avatott és ügyes kezének, hogy a főváros részére megfelelő kölcsönpénzt szerezzen, amely lehetővé fogja tenni az alkotó munka folytatását. A nyolc órai zárás. Még alig múlt egy hónapja, hogy a nyolc órai zárásról szóló törvény életbelépett s már panasz-panaszra hangzik, mely az eredeti törvény módosítását követeli. Egyelőre az érdekelt üzlettulajdonosok némelyike mozgolódik csupán a reformot kérve, pedig ez a kérdés nem egyedül az üzlettulajdonosoké és a kereskedelmi alkalmazottaké, hanem — a vásárló közönségé is, amelynek az érdekével a törvény megalkotásánál, úgy lászik, nem vetettek számot. Maga a közönség is passzivitást mutat egyelőre a nyolc órai zárás reformjának mozgalmával szemben, ami nem meglepő. A főváros közönsége már hires arról, hogy bele bir lörödni mindenbe a világon, bár »óhajtásaiban« a világ legnyugtalanabb közvéleményének látszik. Anélkül, hogy bárki sajnálná a kereskedelmi alkalmazottaktól, hogy megfeszített napi munkájuk után szabad idejök megnövekedett és a művelődés és szórakozás uj alkalma nyílt számukra: meg kell állapítanunk, hogy az alkalmazottakkal szemben a közönségnek is van igénye és ezt a korai zárás sérelmesen érinti. A nagy város, mint amilyen Budapest, egyre inkább össze zsugorítja az éjszakát, kitolván az est határát. Egész sereg egzisztenciának ád a nagyváros éjszakai élete kenyeret és foglalkozást, s akiknek a foglalkozása vagy a szórakozása az éjszaka egy részét is nagyobbá teszi, azok ma Budapesten 80.000 főre tehetők. A későig fönn levőknek -ez a máris tekintélyes tömege egyre szaporodik s azt lehetne mondani, hogy az éjszakázok számának növekedése a világváros fejlődése arányában történik. Budapest továbbfejlődésének árt tehát minden olyan változás, amely az éjszakai életet, amelynek pedig meg van a maga jussa és igénye, visszafejleszteni törekszik. Most van szó éppen arról, hogy a környékkel való villamos forgalmat éjfélutánig kiterjesszék. Az autóbusz-javaslat elfogadása esetén Budapestnek hajnalig tartó éjszalzai társas közlekedése is lesz. Mindez együtt jár a világváros igényének növekedésével. Annál szélesebb és szervetlenebb ellentétben áll mindezzel az üzleti élet idejének megcsorbítása. A közönség most még passzív a reformmal szemben, mert egyelőre nem érzi, hogy mennyire a kényelme rovására megy ez. A mostani általános gazdasági helyzet, a nagy szegénység, mely megdöbbentően csökkenti a vásárló képességet, az üzleti élet össze- huzódását elviselhetőbbé teszi. Kell azonban jönnie a gazdasági élet fölengedésének, ami nagyon érezhetővé fogja tenni, hogy egy nyolcszázezer főnyi lakóval biró városnak, mint Budapest, nincs esti üzleti élete. A tulajdonosok és segédek ezt a kérdést úgy fogták fel, mint a maguk belső testületi ügyét, amely egyoldalúan elintézhető. A való helyzet az, hogy mindketten a fogyasztó közönség szolgálatára vannak rendelve, s nem a maguk házi ügye, hanem a közönség érdeke parancsol nekik. Hogy pedig a közönség érdeke nincs kielégítve, mutatja az a sok panasz, amely a záróra-törvény meg nem tartása miatt a fővároshoz érkezik. Ha nem volna kielégiletlen igény, melyet csak a törvény kijátszásával lehet ellátni, bizonyosan a füszerkereskedőknek sem nyilna alkalmuk, hogy panaszukkal a fővároshoz forduljanak. Aki pedig az uj helyzetet egészségessé akarja tenni, az nem fogja üldözni a közönség kényelmét kereső üzletembereket, mert hiszen mi más a kereskedelem hivatása, mint a közönség igényének kielégítése, hanem igenis akármi módon, akár az árusító sze-
