Független Budapest, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-09-37 / 37. szám
Nyolcadik évfolyam 1913. szeptember 15. 37. szám Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap U A Budapesti függetlenségi és 48-as párt, □ valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ... _ ... ................. 10 korona. Fé l évre ... ... ......................... 5 Fő szerkesztő: Dr. SOMOGYI LAJOS. Felelős szerkesztő: B. VIRÄGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Visegrádl-utcza 40. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők : V., Visegrádi-utcza 40. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 169—38 Ä deficit. A fővárosi háztartás első félévéről megjelent főszámvevői jelentés kedvezőtlen alakulását mutatja a főváros pénzügyeinek. A minden vonalon észlelt nagy takarékosság ellenére a kezelés eredménye igen kedvezőtlen, aminek az oka az, hogy a bevételek a várakozáson jóval alatta maradtak. A rendes bevételeknél a csökkenés a prelimináréval szemben négy millió korona, ami félév alatt igen nagy összeg. Hogy a rendkívüli bevételeknél vagy 15 millió korona a különbözet, az a háztartás tényleges eredményét tekintve, nem lényeges, minthogy ez a kiesés csak időleges és illetve költségvetési technikai okok eredménye, amennyiben a kölcsönpénzekből eredő bevétel elmaradásából származik, ami későbbi időpontban, ha uj kölcsön felvétele lehetővé válik, egalizálódni fog. Ellenben az első félévi háztartás 4 milliós kiesése a rendes kezelésben aligha fog módosulni a második félév folyamán, mert nem lehet arra számítani, hogy az elmaradt bevételek az év hátralevő részében meg fognak térülni. Sőt még szerencse lesz, ha a második félév nem fog újabb kiesést hozni az előirányzott rendes bevételekben. Az 1913. évi költség- vetési esztendő — sajnos — minimum 5 millió korona deficittel fog zárulni. A deficit tényével tehát számolnunk kell. Mi sem volna könnyebb, mint ezzel a ténynyel szemben a sötét kritikusi szemüveget feltenni és szigorú bírálatot mondani a főváros pénzügyi gazdálkodásáról. Ezt már gyakran megtettük a múltban és óvószavunkat ismételve hangosan felemeltük volt, mert a financiák alakulásából ezt az eredményt előre kellett látnunk. Most azonban, bogy a deficit tényleg beköszöntött, egészen hiábavaló a rekriminálás és nagyon olcsó babér volna a „lám megmondtuk“-féle elégtétel hangoztatása. A baj beköszöntött, a deficit itt van; ilyenkor a főváros minden barátjának az a kötelessége, hogy összefogva utat és módot keressenek a megrendült községi háztartás egyensúlyának helyreállítására. A kép korántsem oly sötét, mint aminőnek a deficit számszerű világánál első pillantásra látszik. Mert ne feledjük, hogy végeredményben az eltűnt egyensúly ellenértékeképen afő város a hatalmas beruházási munkálatok folytán alkotásokban és vagyonban, nagyságban és világvárosi jellegben nagyszerűen gyarapodott. Ha deficites lett is a háztartás, Budapest mai képe az öt év előttivel szemben tagadhatatlanul impozáns haladás és fejlődés szembeszökő jeleit mutatja. A kontinens egyik leghatalmasabb gázgyára létesült, a városi fürdők az egész világon párjukat ritkítják, az állatkert versenyre kelhet bármely hasonló külföldi intézménynyel, a főváros bérházainak tömege a község ingatlanvagyonát tekintélyesen növelte, az utcai villamos világítás városunk esti képét nagyon előnyösen megjavította és a szociális és népjóléti intézmények világszerte mintaszerűeknek vannak elismerve. Ennyi szépet, jót és nagyot anyagi áldozatok nélkül alkotni — különösen egy rövid lustrum leforgása alatt — nem lehet. Minden nagyváros hirtelen evolúciója kapcsolatos volt a városi financiák nagymérvű megromlásával, és e törvényszerűség alól Budapest sem tudta magát kivonni. Bécs városának pénzügyei is ijesztően szétzülöttek a Lueger-korszak nagy alkotásai nyomán, anélkül, hogy a deficit a császárváros fényét és hatalmát csökkentette volna. A pesti deficit tehátnem szerencsétlenség, mert ellenértékem eg van az utóbbi esztendőknagy alkotásaiban. De még egy szempont az, amely vigaszt nyújthat a deficittel szemben. És ez az, hogy a hiány előreláthatólag nem krónikus, nem állandó és biztos meggyőződésünk szerint kiküszöbölhető. A munkának, a beruházások átmeneti korszakának természetes deficitje ez, amikor az uj létesítmények még a kezdet nehézségeivel küzdenek és anyagi eredményük még nem bontakozhatik ki teljesen. Meg vagyunk róla győződve, hogy a teljes beruházási programúi végrehajtása után az összes beruházások összjövedelmezősége a háztartás mérlegét ismét meg fogja javitani. Persze e reménység csak úgy teljesülhet, ha a jövőben nagyobb figyelmet szentel a főváros a pénzügyi szempontoknak. E végből meg kell állapítani, hogy a deficit milyen tényezőkre vezetendő vissza. Ez a megállapítás nem nehéz. Aki a főváros financiáiban csak valamennyire járatos, hamar megtalálja a hiány kulcsát. Először a beruházási kölcsönpénzek kamatszolgálata, másodszor a személyi kiadások nagymérvű fel- szaporodása okozta a mai kedvezőtlen eredményt. A betegség okainak felismerése, a diagnózis megállapítása: egyúttal megmutatja a gyógyulás útját. Takarékosság az egész vonalon, a szükséges beruházások folytatása minden újabb üzlettől való tartózkodás mellett, az adminisztráció egyszerűsítése a bürokrácia tiü- tengésének megszüntetése érdekében: ezek a szanálás módjai. De még igy sem lesz lehetséges a főváros finan- ciáiba rendet hozni, uj bevételi források megnyitása és a régiek szaporítása nélkül. A fővárosnak gondoskodnia kell arról, hogy felkutasson újabb, de emellett igazságos és szociális hatású bevételeket. Ilyenül egyelőre csak a betterment kínálkozik. Ezenfelül meg kell barátkozni a községi pótadók felemelésének gondolatával is. A mai 33%-os kulcs csekélynek bizonyult. Hogy az okvetetlenül szükséges emelés túlságosan terhes ne legyen, a pótadó emelését progressziv alapon kell megcsinálni, nehogy az alsóbb néposztályok teherbírását az adószaporitás meghaladja. Takarékosság a kiadásokban, a bevételek szaporítása a másik oldalon: ez az ut, amelyen visszajutunk ismét a rendezett fővárosi háztartáshoz. Az alkotások kora után jöjjön most az anyagi konszolidálás korszaka. Fővárosunk vezetőiben a jóakarat megvan, és bizonyára a képesség sem fog hiányozni. A financiákban mutatkozó szépséghibát kiküszöbölni ma még nem késő. Bízunk benne, hogy Bárczy István orvosnak is oly kitűnő lesz, mint amilyennek bizonyult az alkotásban.
