Független Budapest, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1913-01-27 / 4. szám

2 FÜGGETLEN BUDAPEST. hajtására fogják elkölteni. A kórházi kérdés még igen sokáig lesz a főváros szégyene és még nagyon sokan fognak a közgyűlésen szó­noki babérokat aratni, amikor a kórházi álla­potokat szóváteszik. Mint láttuk, a közgyűlés már nem is hallgatja érdeklődéssel a kórházakról szóló sérelmeket. Annyiszor hallották már ezeket, annyiszor siránkoztak ezen, hogy már majd­nem érzéketlenek a kórházi mizériákkal szem­ben. És nem az a szomorú, hogy a mizériák panaszlói vagy harminc esztendeje nem tudnak újat mondani ebben a kérdésben, de hogy a tanács harminc esztendeje mindig másra köllüa kórházakra szánt pénzt .......... Ä jövedelmek szaporítása. Sajnos, az idei költségvetési vita épen- séggel nem volt gazdag ötletekben és javas­latokban. Azok, amiket a bizottsági tag urak indítványoztak, nem vonatkoztak a jövedelmek szaporítására, holott ez lett volna a legfon­tosabb és legsürgősebb. A pénzügyi bizottság tárgyalásán igen szigorú és igen harcias nyilatkozatok és kritikák hangzottak el s ezek után joggal várhattuk azt, hogy a köz­gyűlésen az indítványok egy egész sora fog vonatkozni arra, hogy a főváros miképen szaporíthatja a bevételeit. A kiadások tételénél az egyetlen Vértes Emil volt az, aki egy segétv redukálását aján­lotta. Ez volt az egyetlen komoly redukció., amelyet el lehetett volna fogadni, de a köz­gyűlés ebbe sem ment bele. A bevételek tételéhez azután egyetlen hozzászóló sem akadt. Úgy látszik, mintha beigazolódott volna az, hogy a bizottsági tagok csak bírálni tud­nak, de indítványozni nem. Azok a javasla­tok, amelyek elhangzottak, csupán apróbb összegekre vonatkoztak s jellemző, hogy a legtöbben valami uj adó-nemre gondoltak. S talán a derék Incze Henrik találta fején a szöget, amikor nyíltan kimondotta, hogy 6 nem tél a községi pótadó emelésétől s talán lehetne valami olyasfélét csinálni, hogy a közönség is megbarátkozzék az adóemelés gondolatával. Ez legalább őszinte beszéd volt. Bezzeg hogy kacagtak azok, akik majd komolyan felfogják emelni az adót! Mosolyogtak ezen az ötleten, holott, ha egy kicsit gondolkozunk rajta, rájövünk arra, hogy Incze Henriknek volt igaza. RIDIKÜL ÉS FINOM BŐRÁRU gyári árban PAFEK JÓZSEF császári és kir. udv. szállító börárugyártónál, Budapest, Vili., Rákóczi-ut 11 és 15. —■ Telefon 65—39. — ■ A vita alatt senki sem adott okos és elfogadható tanácsot arra nézve, hogy miként lehetne a főváros jövedelmeit fokozni, tehát hogy miképen lehetne az adóemelést elhá­rítani. S ha erre vonatkozólag semmi sem történt, valószínűleg nincs más hátra, mint találni valamilyen okos módot, amellyel ezt a keserű pirulát be lehet adni a közönség- j nek. Annyi bizonyos, hogy ezt nem szokás a nyilvánosság előtt elmondani, de ki tehet róla, hogy egy tapasztalatlan bizottsági tag elszólta magát s ez az elszólás véletlenül azt fejezi ki, aminek történnie kell? A bevételeket nem lehet fokozni, tehát okvetlenül el kell következnie az adóemelés nek. S majd akkor azon fognak töprengeni, hogy miképpen okolják meg a közönség előtt az adóemelést? Fogadják el tehát ezt a jó tanácsot, amely véletlenül hangzott el s kezd­jék meg már legközelebb a töprengést. Kérjük a kijárókat is! A költségvetési vita során ketten is tettek olyan indítványt, hogy a tanács készítsen rész­letes kimutatást arról, hogy kik bérük a fő­város bérházaiban lévő lakásokat és mennyi lakásbért fizetnek. Perczel Béla és Nigrinyi György voltak azok, akik ezt az indítványt megtették, s a közgyűlés — negyven ember — el is fogadta. A bizottsági tagok tehát nagyon kiván­csiak a városi házak lakóira. Kiváncsiak arra, hogy mennyi bért fizetnek: hátha valami visszaélés történik, s ingyen laknak alakók! A háziurak közgyűlése érdeklődik aziránt, hogy kik azok. akik boldogan kimenekültek a sróf alól, s most szigorúan rászólnak a tanácsra. Semmi ellenvetésünk nem volna az indítvány ellen, hiszen a közgyűlésnek jogá­ban áll tudni, hogy kik laknak azokban a házakban, amelyekre ők szavazták meg a pénzt, egyet azonban mégis elfelejtettek az indítványozó urak. Tessék a tanácsnak min­den lakó neve mellé odaírni, hogy kinek az ajánlatára kapta meg a lakást. Tessék oda- igtatni, hogy ki protezsálta, hogy ki járt az érdekében, s ha van esetleg érdemtelen, hadd tudja meg mindenki, hogy a bizottsági tag urak járták ki érdemteleneknek a városi lakásokat. Úgy látszik, hogy a két bizottsági tag, akik ezt az indítványt megtették, roppant tájékozatlanok ebben a kérdésben. Mert ha tudnák azt, hogy a főváros kislakásos bér­házaiban a gyártulajdonos-bizottsági tagok a saját munkásaik részére járták ki a lakásokat, ha tudnák azt, hogy minden nem városi házba való embert bizottsági tag protezsált, akkor talán elmaradt volna ez az indítvány. És még egyel. Tudják meg a bizottsági tag urak azt is, hogy a városi bérházakban nem is olyan olcsók a lakások, Nézzék végig a lakásbéreket és tudakozódjanak, hogy a környéken mennyiért adnak hasonló lakást, akkor majd meg fogják tudni, hogv az ár- differencia nem olyan nagy, mint ők gondol­ják. S ha tudni akarják, hogy mért, azt is elárulhatják. Elsősorban azért, mert a szállí­tók — a bizottsági tag urak, vagy azok rokonai és protezsáltjai — becstelen munkát szállítanak a fővárosnak. Ugyanazon a köz­gyűlésen, amelyen ez a két indítvány elhang­zott, bélyegezte meg egy bizottsági tag — Benedek Dezső — a főváros szállítóit. Néhány korona értékű munkateljesítményért száza­kat számítanak: igy mondotta és igy igaz. Mért nem érdeklődnek soha az urak a szállítók iránt? i alán azért, mert azok is ott ülnek a közgyűlési padsorokban. Csak indítványokat tudnak tenni, de az igazi okok és igazi érdekességek után nem tudnak kutatni? Épen ezért úgy kellene tennie a tanácsnak, hogyha elkészíti a kimutatást, írja bele a lakók nevei mellé a kijárót, írja bele a ház adataihoz a szállítókat, az ajánlókat és azt is, hogy mennyibe kerültek a szállított munkák — javításai? . . . Emelik a partbéreket. Végre. A partbeosztó-bizottság hozzá­járult ahoz az előterjesztéshez, amelyet a köz- gazdasági bizottság készitett a dunai rakodók, uszodák és különféle sportegyesületek által elfoglalt parlrészek bérének felemeléséről. Az előterjesztés a balparti részen 59.000 koro­nával. a jobbparii részen pedig 30.000 koro­nával emeli a béreket, a bevételi többlet tehát majdnem 90.000 korona. Tavaly 180000 ko­rona volt a főváros bevétele s igy a bérek ötven százalékkal emelkednek. Azt hisszük, hogy úgy a pénzügyi bizottság, mint a közgyűlés teljesen meglehet elégedve ; ezzel az eredménynyel. Félünk, hogy e lát­szólagosan nagy emelkedés hallatára mun­kába fognak lépni az érdekeltek „barátai“ s újra elhangzanak azok a szavak, hogy a fővárosnak „méltányosának kell lennie. Félünk, hogy azok, akik mindenképpen sok­nak tartották a budgeiben megállapított téte­leket, ezúttal engedékeny húrokat fognak ^ваиЕавдвв®ннв*ояива»*вовзва*явв*вннииви» «бяая и ft/У! kötvények a legelőnyö­к 1 sebbek élet-, tűz-, bal­H eset, szavatossági-, betö­® rés-, üveg-, jég- és állat-biztositásoknál. I a Felvilágosításokkal, prospektusokkal в és díjajánlattal szívesen szolgál a » Általános Biztosító R.-T. igazgatósága S Budapest, IV. kér., Károly-körut 2. szám. £ Telefon : 153-98, 2—11, 2—12. Részvénytöke 6.000,000 kor. £ és a társaság képviselőségei Kartellen kívül! 5 aa ország minden részében. Szervezési alap 1.200,000 К fflWGARIä X SZÉN, KOKSZ íelefonszámok: ÜA: AA s nagyban és kicsinyben SALAMON JAKAB ts T X BUDAPEST, V., Erzsébet-tér 19. ES I SA CÉGNÉL Telefonszámok: Vvli: 73=99 KOVALD fest,tisztit к Gyár es föüzlet: m Budapest, VII., Szövetség-utezu 35-3 ■ bvűjtótelepek a székesfőváros minden részében —Képviseletek a vidék legtöbb városában. Telefon 5S—128-13.

Next

/
Thumbnails
Contents