Független Budapest, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-21 / 3. szám
NAGY BUDAPEST 3 legyen türelemmel és várakozzék. Pedig ebben az időben hét krajcár volt egy font gyartya ára. Ily szegénv volt Pest kétszáz évvel ezelőtt és Buda mégis irigykedett rá, Hogy külömbnek tartja magát Pestnél, azzal is igyekezett kimutatni, hogv jobban költekezett, mint Pest, pedig pénz dolgában Buda is szűkén volt. A privilégium-levél alapján választott első pesti birónak, Proberger Jakabnak százötven forint volt az évi fizetése, a tanácsosoknak pedig harminc forint. Buda bezzeg háromszázötven forint évi fizetést adott egy évre a bor- és malacjárulékokon kívül Bösinger Ferenc Ignác polgármesternek, a tanácsosok pedig kétszázötven forint évi fizetést húzlak. Amellett nyakra-főre csinálták az adósságot és lopták a várost, aminek az lett a következése, hogy annyi pénz sem maradt a város kasszájában, amiből a városi tisztviselőket ki lehetett volna fizetni. Attól kezdve aztán Budán borral fizették a tisztviselőket. Hetven esztendő múlva, 1773-ban, mikor Pesten is rendszeresítették a polgármesteri állást, már Pest is nagyobb fizetést — évi hatszáz forintot — adott első polgármesterének, Mosel Józsefnek. Száz esztendő nem telt bele s amitől Buda félt: bekövetkezett. A XYIII. század végén már nagyobb, hatalmasabb volt Pest, mint Buda. Pestnek már csaknem harmincezer lakosa, nagy kereskedelme, ipara volt, Budán pedig huszonötezer ember lakott. A két város fejlődését azonban semmi sem jellemzi jobban, mint egy-egy tanácsi határozat, vagy uj szabályrendelet. 1701-ben Buda város rendeletet bocsát ki a kőmüvessegédek fizetése dolgában. A kőmüvessegédek ugyanis — Írja Peisner — nem elégedtek meg a harminc krajcárnyi napibérrel s azzal fenyegetőztek, hogy kiállnak a munkából, ha 33 krajcárt nem kapnak. Szóval ez volt Magyar- országon az első kőműves-sztrájk. A tanács azonban leinti az elégedetlenkedőket s kiszéket állítsanak és 1795-ben Schwab Miklósnak megengedik, hogy tudakozódó-intézetet nyisson. 1795-ben megkezdik az ökördülőnek városligetté való átalakítását. 1808-ban József nádor megteremti a szépítő-bizottságot. Érdekesek ezek a dátumok nagyon, mert mindegyike egy-egy mértföldmutatója a kultúra haladásának. Száz évvel ezelőtt pedig, 1803 október 23-án Pest város polgársága megünnepelte a privilégiumlevél aláírásának százados jubileumát. Es megkondultak a harangok, a mozsarak durrogtak, a dobok peregtek, a trombiták harsogtak, a polgárőrség sortüzet adott, mikor Boráros János főbíró a Lipótváros piacán beszédet mondott a nap jelentőségéről és azt hangsúlyozta, hogy szabadságát kapta vissza a polgárság a privilégiumlevéllel. A privilégiumlevél kiadásának második százados évfordulóján pedig nem szóltak a harangok, nem dörögnek a mozsarak és nem szónokol a főbíró, de azért ünnep van, mert ma kétszáz esztendeje tették le a ma Budapestjének a fundamentumát. Budapest ezalatt a kétszáz esztendő alatt naggyá, széppé fejlődött. A nagy faluból nagy város lett. A nyolcezer lakó millióra szaporodott. A tanítótól nem sajnáljuk már a fizetést. A régi időkben néhány ezer forint adóssága volt csak a városnak, s máris kénytelen volt hort adni a tisztviselőknek fizetés helyett. Ma 80 millió a főváros évi kiadása és 400 millió korona az adóssága. Fénvespalotaso- rok hirdetik, mivé nőtt Budapest kétszáz év alatt. De Budapest ma nem ünnepel. Nem mintha szégvelné gyermekkorát, nem mintha restelné, hogy valaha szegény volt, hogy valaha romok hevertek e fényes paloták helyen, de nekünk nincs időnk jubilálni, mi építjük a holnap Budapestjét. Harácsoló vállalkozók. A költségvetési vita során végre megemlékeztek a főváros vállalkozóiról és szállítóiról is. Ullmann Gyula volt az, aki a főváros építkezéseivel kapcsolatban elmondotta, hogy az iparosok és vállalkozók micsoda silány munkákat szállítottak a fővárosnak s hogy egyes egyedül ez lesz az oka annak, ha a főváros lakásépítési akciója csődöt mond. Egy-két esztendő és mindent restaurálni kell s az am úgysem jövedelmezőségre emelt épületek rengeteg pénzébe fognak kerülni a fővárosnak. Ha Budapesten nem volnának abnormális állapotok s ha nem a szállítók és vállalkozók dirigálnák ezt a várost, akkor azt az indítványt kellene tennünk, hogy alakítsanak egy külön bizottságot, amelynek ne legyen más feladata, mint a vállalkozók és szállítók munkáit felülvizsgálni. Vagy: a szerződésekben nagyon nagy pönálét kössenek ki a lelkiismeretlen szállítók büntetésére. De hiába minden indítvány, mégha valóra válnának is, egy csöppet sem segítenének a mai helyzeten. Azt érnők el velők, hogy a szállítók és vállalkozók a maguk embereivel ellenőriztetnék a saját munkáikat és sohasem kerülne alkalom arra, hogy akármelyiküket is lebüntessék. A szállítók és vállalkozók az urak ma Budapesten és ellenük gyöngék a közgyűlésnek azok a tagjai, akik semmiféle irányban sincsenek érdekelve. A főváros lehetetlen gazdálkodása, a kölcsönpénzek helytelen és aránytalan felhasználása mind a vállalkozók bűne, akik kényszerítik a fővárost, hogy nekik sápot juttasson. Hová fog ez vezetni? Hova jutnak ezzel a rendszerrel, amely már is olyan veszedelmesen fenyegeti a fővárost? Nem a polgár- mestert, nem a tanácsot kell ezekért a hibákért és bűnökért okolni, hiszen ők végrehajtói a közgyűlés akaratának, hanem azt a közgyűlést, amely nemcsak hogy megengedte, de szinte parancsolta ezt a gazdálkodást. A közgyűlésnek van akkora hatalma, hogy gátat tudjon vetni a tanács pazarlásának, de a közgyűléstől hangulatot keltő szavaknál egyebet nem hallottunk. A bizottsági tagok egyenként és összesen azon siránkoznak, hogy takarékoskodni kell, de csak addig, amig általánosságról van szó, ellenben akkor, amikor részletesen el lehetne mondani, hogy miken kell takarékoskodni, akkor valamennyi emeltetni akar valami kiadási tételt. Ilyen körülmények között ki várhatna javulást és rendszerváltozást? A város egyre szegényedik s a vállalkozók és szállítók egyre híznak, kövérednek és gazdagodnak. Nemsokára itt lesz majd az az idő, amikor a főváros ,,befektetései“ rengeteg pénzébe fognak kerülni az adózó polgárságnak s el lehetünk készülve arra, hogy akkor majd azok az urak fognak a leghangosabban kiabálni, akiknek legnagyobb részük volt a dolgoknak ilyetén való fejlődésében. Mért ne? Mindig igy történt ez Budapesten. A legnagyobb üzletesek a legnagyobb Catók s a vállalkozók és szállítók közgyűlése mondja, hogy — sok a kiadás . . . Négy bőrönd. Négy bőröndök tétele elrejtve búslakodot a költségvetésben, mig végre akadt egy bátor ember, aki merészen behatolt a számok és tételek dzsungeleibe és fölfedezte a búslakodó négy bőröndöket. így volt: Utazóbőröndök főtisztviselők díszruhái részére ------------------------------- К 800.— — Mi ez? — kérdezte a merész felfedező. Micsoda díszruhák ezek és micsoda bőröndök? Aztán később megmagyarázták neki, hogy a tisztviselők utaznak is, és ekkor a főváros gondoskodik bőröndökről a díszruháik részére. — De egy bőrönd 200 korona! — vetette ellent a felfedező. — kissé sok ! — Ha a ruha jó, a bőrönd sem lehet utolsó, — volt a felelet. A felfedező csóválta a fejét és a takarékosságról kezdett valamit beszélni, de persze kinevették. — És most, — mondotta a fölfedező, — nem állok meg ezen az utón, hanem megyek tovább. A nyom igen jó; s ha a bőröndöket megtaláltam, most megkeresem a hozzájuk tartozó — díszruhákat is. . . . És elindult. Útjáról még nem érkezett tudósítás; lehet, hogy eltévedt a számok rengetegeinek útvesztőjében. . . . A KÖRNYÉKRŐL. Újpest és a tisztviselők fizetésrendezése. A városi tisztviselők fizetésének rendezéséről szóló 1912. LVIII. t.-c. teljesen készületlenül találta Újpest várost, amennyiben a városnak — hála a régi uralomnak — szervezési szabályrendelete sincsen. Az 1912. LVIII. t.-c. a városok tisztviselőit fizetési osztályokba sorozza és részükre családi pótlékot állapit meg, kimondván, hogy a fizetési osztályokba való sorozásnál a törvény hatálya előtt eltöltött szolgálati időt úgy kell tekinteni, mintha a törvény hatálya alatt telt volna el. A polgármester készíttetett is egy kimutatást a tisztviselőkről, amelyben a törvénynek megfelelően rendeztetett azok javadalma, de a város képviselőtestülete bizottságot küldött ki a tisztviselői status és illetmények megállapítására s ennek a bizottságnak javaslatát emelte határozattá. A határozatot Pestvármegye közgyűlése most megsemmisítette, azzal az indokolással, hogy az törvénytelenül megfosztja a tisztviselőket jogos illetményeiktől, igy azután az újpesti tisztviselők hónapokig várhatnak, amig fizetésük kérdése rendeztetni fog. A váczi-ut kiépítése. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter elrendelte, hogy a budapest-vácz-kassai állami útnak Újpesten átvonuló szakasza — az újpesti Váczi-ut — félkocka burkolattal láttassák el. Az ut bebur- kolása Újpestnek fontos érdekét képezi és foganatosítása az érdekelt lakosság régi vágyát teljesíti. A váczi-uton ugyanis gyárak vannak s egyfelül a nagy forgalom miatti állandó por s az úttest tisztántartásával járó nehézségek a közegészségügyi viszonyokat hátrányosan befolyásolták. Az útburkolással kapcsolatban elrendelte a kereskedelemügyi miniszter, hogy a közúti villamosnak a Váczi- uton volt egy vágányu pályateste két vágá- nyuvá építtessék ki, ami viszont alkalmas lesz e nagyforgalmu útvonalon a villamos közlekedési mizériák csökkenése.
