Független Budapest, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-21 / 3. szám
Második évíolyam. 1915. január 21. 3. szám. NAGY BUDAPEST a „Független Budapest“ állandó melléklete Munkatársak: B. VIRÁGH GÉZA, BORBÉLY JÓZSEF, GELEY JÓZSEF, HEGEDŰS GYrUL A, PÁSZTOR MIHÁLY, PÖSSEL GUSZTÁV, SALGŐ IGNÁC, ТОМА SZILÁRD, VUKOVÁRI ALBERT, ZÓLYOMI DEZSŐ. Előfizetési ára : EGÉSZ ÉVRE 12 K. Szerkesztőség és kiadóhivatal : BUDAPEST, VISEGRÁDI-UTCA 40 A Pallós-botrány. Hogy mi köze a század egyik legnagyobb csalási bűnügyének Nagybuda- p esthez, azt hamarosan megmondjuk. Csak egy igazán nagy város lehet működési tere középpontja egy olyan rendkívüli szélhámosnak, mint amilyennek az őrmesterből milliomos vállalkozóvá vedlett Pallós Ignác kibontakozott az ámuló világ szemei előtt. Csak egy nagy városnak lehet akkora gazdasági forgataga, hogy abban esztendőkön át a leglelkiismeretlenebb manipulációk folyhatnak, és csak egy nagy városban halmozhat fel csekély vagyonnal egy jött- ment kalandor öt-hat milliós adósságokat. Cinizmus és frivolitás volna azon örvendezni, hogy: íme Budapest már azért is nagy, mert ilyen óriási gazságnak keretéül szolgál. Sőt ellenkezőleg, városunk rohamos fejlődése közben észre kell vennünk, hogy a nagyvárosi lét árnyoldalai bűnei, sokkal hamarabb jelentkeznek, mint fényoldalai és erényei. Sajnos, már régen tudjuk, hogy a nagyvárosi kultúra hátrányaiból több van meg itt nálunk, mint előnyeiből. A Pallósügy is mutatja ezt. Milliomos vasútépítő vállalkozó cég alig van. Aki volt, többnyire nehány esztendő után elpusztult. Nagystílű vállalkozó ebben a talajban vagy a tönk szélére, vagy a börtön küszöbére, vagy mindkettőre jut. Csak a szélhámosság tekintetében vágyunk nagyok. A gazdasági vállalkozás szolidaritását illetőleg, a kapitalisztikus kifejlődés mértékére nézve még mindig törpék vagyunk. Ez a nagyon szomorú tanulság tolakszik elébünk a Pallós-eset láttára. íme egy kellő intelligencia nélküli hazardőr, akiben a vállalkozóból épen csak a merészség van meg. Üzleti talentum, éleslátás, intellektus, számitó képesség egy szemernyi sem. És mégis be tud hálózni óriási pénzintézeteket, milliós hiteleket tud kieszközölni, melyeknek alapja értéktelen vagy hamis részvény. r Es a hazardőr maga is áldozat. Ahová megy, mindenütt kiuzsorázzák. Lehetetlen kamatokat és províziókat fizet a hitelekért. A províziók fejében szemet hunynak a vállalkozó gyanús bonitása előtt, mert a 70—80 percentes uzsora megéri a nagy rizikót. Abdera ez bizony, amelyben nemcsak Pallós volt a gazember. Még azok az angol finaneemberek is, akiket becsapott, az angol piac leg- kétesebb lovagjai. Négy és fél millióért két és fél milliót adtak Pallósnak, akivel szeriőz, igazi Angol financier szóba se állott volna. Es a botrány hátterében: a magyar állam. Vasútépítések körül történt a hihetetlen és primitiv csalás, holott a vasutügy minden fázisa állami ellenőrzés alatt áll. Szinte üzlettársa a Máv. a bűnös vállalkozónak, kinek vasutait ő kezeli. És végül még egy rettenetes ' valóság. Pallós egy olyan vasút megépítésébe pusztul bele, az ennél szenvedett veszteségek pótlása végett lesz csalóvá és hamisítóvá: amelynek megépítése a hozzá fűződő nagy állami érdekek folytán egyenesen az állam kötelessége lett volna. Most majd az i állam átveszi ezt a kész vasutat, amelynek létesítése Pallósnak exisztenciáján fölül 6—8 évi fegyházba fog kerülni. Rettenetes perspektíva. Nem, ilyen fertő, ilyen botrány árán nem akarunk Nagybudapest lenni. Várjuk meg a fejlődés során azt az időt, amikor igazán akkora kapitalizmusa lesz e városnak, amely nagystílű, de egyúttal szolid nagy- vállalkozókat fog teremteni. Elébe sietnünk ennek a fejlődésnek a Pallósok révén nem szabad! Abból a modern nagyságból nem kérünk, amelyben köz- gazdasági tevékenység és kriminalitás ikertestvérek. Gál Károly. Gál Károlyt nem a kerületi klikkek választották be a törvényhatóságba. A demokraták kimondották, hogy inkompatibilis embert nem jelölnek bizottsági tagságra és valóban a sors iróniája, hogy épen Gál Károlyt akarták e miatt kihagyni. Észrevették az ő szemében a szálkát, pedig azt hittük, hogy az ó szemükben lévő gerendáktól már egyáltalán nem is tudnak látni. Gál Károly alkalmazottja a közúti villamos társaságnak s mint ilyen csakis olyan emberek előtt tüntetik fel inkompatibilisnek, akik sem a Közüli társaságot, sem a városházát nem ismerik. A tájékozatlan közönségnek tehát tapsolnia kell, amikor erről hall, a csak kevéssé tájékozott ellenben megkérdi: mért nem mél- tóztattak inkább a titkosan inkompatibiliseket kihagyni? Mért nem azokat, akik mint ügyvédek tejhamisitókat képviseltek az elöljáróságokon? És mért nem azokat, akik . . . — és itt el lehetne sorolni igen sok mindent, ha épen erről akarnék Írni. De Gál Károly felszólalásáról akarok néhány szót elmondani. Arról a felszólalásról, amely a múlt közgyűlésen hangzott el s amelynél őszintébbet még alig hallottunk a közgyűlésen. Gál Károlyt ma nem kötik kerületi korlátok, ő az egész polgárság bizalmából került be a közgyűlésbe, igy tehát csakugyan képviselheti az egész polgárság érdekeit. És azt akarjuk e helyütt elmondani, hogy ő ezt tette. Felszólalásának megannyi témája súlyos sebe a közönségnek s ha Gál Károly mindössze ezt az egy beszédet mondja el egész hat esztendei mandátuma alatt, akkor is méltónak bizonyult a közönség bizalmára. Legyenek olyan emberek a főváros közgyűlésében, akiknek nem kell kerületi szempontokra tekintettel lenniök s akik bármikor kimondhatják a kellemetlen igazságot! Ma egyetlen egy ilyen ember van a közgyűlésben: Gál Károly, akit méltatlanul és igazságtalanul akartak kibuktatni a törvény- hatóságból. A városi ügyekben való tájékozottsága, nagy tudása és sok tapasztalata képessé teszik őt arra, hogy minden kérdésben tudassa a véleményét s bizonyos, hogy ez a vélemény ment lesz minden más szemponttól, mint a közönség szempontjától. Gál Károly érzi, hogy mivel tartozik annak a polgárságnak, amely őt megválasztotta — ezt első felszólalásával is bebizonyította — s a polgárság el is várja, hogy megtegya a kötelességét. Első felszólalása után szívből köszöntjük őt, mint a szervezetlen közönség képviselőjét. —s. A régi Pest. Irta: Pásztor Mihály. Most kétszáz éve, 1703. október 23-án irta alá I. Lipót király azt a privilégium-levelet, amellyel Budát is, Pestet is szabad királyi várossá emelte, ismerni kell Budapest históriáját, hogy megérthessük ennek a privilégium-levélnek nagy fontosságát s mérlegelni tudjuk jelentőségét. Útlevél volt ez a két város boldogulásához, felvirágzásához. Lipót király levele visszaadta a polgárság szabadságát. Ennek a privilégium-levélnek alapján fejlődött naggyá az ipar és a kereskedelem: igy sarjadzott ki a füstölgő romokból a mai hatalmas Budapest. Lipót király privilégium-levelével megadta Budának és Pestnek az önkormányzat minden jogát, minden kiváltságát. Attólfogva a két város polgársága maga választhatta elöljáróit, Buda a polgármesterét, Pest a birá- ját. A két város maga bíráskodhatott, Ítéletet hozhatott, sőt pallosjoga is volt. Az éktelen latinsággal megszerkesztett privilégium-levél kimondotta, hogy a polgárok, a lakosok és
