Független Budapest, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-05-26 / 21. szám
1913. május 26. 20. szám. UDÄPEST a „Független Budapest“ állandó melléklete Munkatársak: GELEY JÓZSEF, HEGEDŰS GYULA, PÁSZTOR MIHÁLY, POSSEL GUSZTÁV SALGO IGNÁC, TOMA SZILARD, VERBOI ÁRMIN, VUKOVÄRI ALBERT, ZÓLYOMI DEZSŐ. Előfizetési ára : EGÉSZ ÉVRE 12 K. Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VISEGRÁDI UTCA 40 Egy csomó nagy munka. — Mit kell elvégezni a szünet előtt ? — Minden nyári szünet előtt, amikor egy csomó igen fontos munka halmozódott | fel az utolsó közgyűléseken, elhangzott az az Ígéret, hogy a jövőben ez nem lesz igy. Hogy ez az Ígéret még korántsem teljesült, azt konstatálhatjuk abból a sok fontos tennivalóból, amelyek elintézése a júniusi s talán júliusi közgyűlésekre vár; azokra az ülésekre, amelyeken már fáradtak és engedékenyek a bizottsági tagok. Hogyan is lehetne kívánni tőlük? hogy a közgyűlések anyagát csak a 1 közlönyből is elolvassák? Ilyenkor már ! a nyaralásra, a derűs és nyugodt pihenésre gondol mindenki s nem-igen törődik azokkal az előterjesztésekkel, amelyeket a tanács ilyenkor tálal föl nekik. Pedig az idei nyári szünet előtt sem kerülnek kevésbé fontos tárgyak a közgyűlés elé, mint az előző esztendőkben. Itt van mindenek előtt a felveendő százhúsz milliós kölcsön ügye s a záró- számadások, amelyeket pedig nem ártana szigorú és lelkiismeretes kritikával kisérni. A kölcsönről ugyan kevesebb szó eshetik, de a zárószámadások tárgyalása igen tanulságos és hasznos anyag s különösen a mai időkben fontos, amikor a főváros pénzügyei nem a leg- rózsásabbak. A zárószámadások alkalmával konstatálni kell, hogyan gazdálkodott a főváros az elmúlt esztendőben s ehez nem elég egy-két kiszakított szám, egy-két ötletszerűen felvetett adat, hanem okvetlenül szükséges hozzá az egész anyag lelkiismeretes tanulmányozása. Vájjon ki fog ehez hozzáfogni a forró nyárban? Úgy hisszük, hogy senki s csupán glosszákat fogunk hallani s nem rendszeres, mindent összefoglaló kritikát. A tennivalók között, amelyeket még a nyári szünet előtt óhajtanak elintéztetni, „Pailas“ nyugdíj-, élei és katonai biztositó r,t, Budapest, VII., Erzsébet-körut 24. Köt felette előnyös feltételek mellett nyugdíj-, élet-, hozomány-, nép-, katonai szolgálati és ; orvosi vizsgálat nélküli életbiztosításokat Kérjen prospektust! Képviselők kedvező feltételek mellett alkalmaztatnak. Kérjen prospektust! ott van az autóbusz engedélyezésének kérdése is. Az előterjesztést, amelyben a közlekedési osztály közli az angol céggel való megállapodásait, már nyomják a város házinyomdájában s ezt mindenesetre most szeretnék elintéztetni a közgyűléssel. Ez helyes is igy, mert tudjuk, hogy az angol cég ajánlata nincsen benn olyan régen, hogy a főváros már előbb is cselekedhetett volna. Ez talán a legfontosabb valamennyi elintézni való között, nemcsak az autóbuszok miatt, hanem azért is, mert csak igy lehet megoldani a Lánchidról elterelt forgalom problémáját. De ami ezeken kivül van: egyik sem túlságosan fontos a fővárosra nézve. Itt van az Entreprise megváltása, amely valóban várhat, ha már tizenöt esztendeje nyugodott s itt van a Korláti kazaltbánya megvásárlása, amely csak a bánya tulajdonosainak sürgős. De ezeken az üzleteken kivül még jöhetnek más üzletek is. Ki tudja, hogy micsoda meglepetéseket készítenek számunkra a tanácsban ? Ilyenkor mindig szokás volt, hogy az előterjesztéseket hirtelen megjelentették, egy-két nap alatt letárgyaltatták a bizottságokkal s bevitték a nyári közgyűlésbe. így csinálták most is a javadalmi bérlet ügyével, holott ez a bérlet csak a jövő esztendő márciusában jár le. A Lánchíd elzárásának idejére való tennivalók, a Kossuth Lajos-utcai s az Erzsébet-hidi villamos kérdése, az uj sertésszállás-telep elhelyezése. Mindezek szintén olyan ügyek, amelyek a nyári szünet előtt várják elintézésüket. És mindezekhez a fontos és nagyjelentőségű dolgokhoz még hozzájárul száz és száz más kisebb ügy, úgy hogy lehetetlenségnek látszik ennyi dolgot egy hónapon belül letárgy altatni. Heltai főpolgármester látta is ezt s a múlt közgyűlésen felhatalmazást kért arra, hogy a szükséghez képest rendkívüli közgyűléseket hívhasson össze s úgy hisszük, hogy erre néhányszor meg lesz az alkalma. De ez nem sokat segít a bajon. A rendkívüli közgyűlésen épen olyan nyár van, mint a rendes közgyűlésen, az emberek ugyanazzal a fáradt figyelmetlenséggel ülnek ott, mint a rendes közgyűlésen s igy — minden marad a régiben . . . A Lánchíd elzárása. Mik a tennivalók? Előző számunkban részletesen ismertettük azt az indítványt, amelyet dr. Kollár Lajos tett a Lánchíd elzárása dolgában. A szerdai közgyűlésen Kollár adatokkal okolta meg indítványát, még pedig igen érdekes és meggyőző adatokkal, amelyek nyilvánvalóvá teszik, hogy a fővárosnak már regen cselekednie kellett volna. A közgyűlés azzal adta ki az indítványt a tanácsnak, hogy már a legközelebbi ülésen tegyen róla javaslatot, de még mindig nem bizonyos, hogy nincs-e már túlságosan későn ? Elmondotta Kollár, hogy a Lánchídon naponta 14.000 ember megy át gyalog: eny- nyinek az elszállításáról van tehát szó. Az a törvénycikk, amely a Láncúid épitését engedélyezi, világosan kimondja, hogy ha a Láncúid forgalma szünetel, a kincstárnak kötelessége ugyanazért a díjért, amelyet ma szednek, gondoskodnia a közönség átszállításáról. Vajon gondoskodott-e erről a kormány? Világos, hogy itt elsősorban a kormánynak kötelessége gondoskodni a gyalogjárókról, hiszen a Lánchíd építéséről szóló törvénycikk szószerint megszabja ezt. De az a lehetőség, amelyet a kormány kilátásba helyezett — a csavargőzösök szaporítása —- nem segítség. Télen be van fagyva a Duna vagy legalább is torlódik rajta a jég, hogy közle- kedúetik akkor a propeller ? Ideiglenes gyalogjárót kellene tehát létesíteni s ez műszakilag lehetséges is, de a kormány drágálja a költségeket s ezért nem akarja megépíttetni. De ha ezt nem építi meg, akkor köteles autóbuszjáratokról gondoskodni, még pedig percen- kinti közlekedéssel és négy fillérért, mert a díjnak nem szabad többe kerülnie, mint amennyit ma a gyalogosok a Láncúidon fizetnek. Kétségen kivül való, hogy a kormánynak igen súlyos kötelességei vannak, ez azonban nem zárja ki, hogy a főváros is meg ne tegyen minden lehetőt a közönség érdekében. Az, hogy az Erzsébet-hidi villamos kérdésében még mindig nem döntött, örök szégyene marad a fővárosnak. Tisztázni kell a peázs-kérdést, még pedig haladéktalanul, mert valóban elérkezett már az az utolsó óra, amelyben cselekedni kell. Kiváncsiak vagyunk a tanács előterjesztésére, mert ebben okvetlenül benn kell lenni e régi kérdések és problémák megoldásának. Nincs már idő a tétovázásra, de a türelmünk is lefogyott már: cselekedjék végre a város! HIRMANN FERE«CZ fémárugyár, érez- és rézöntődé Központi iroda : Budapest, VII., Csányi-u. 7-9 Gyártelep: VI., Vaczi-út 119.
