Független Budapest, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1913-01-13 / 2. szám

NAGY BUDAPEST

2

előirányzott útépítésekre szánt költség s igy az utépitések száma tekintetében. Az 1909. évben 717.318 K., az 1910. évben 690.345 K„ az 1911. évben 1,118.852 K., az 1912. évben 3,702.651 korona állt rendelkezésre, eltekintve a 20 milliós burkolóprogrammból az egyes évekre meglehetős arányosan elosztott összegétől. Az 1909. évben 38, 1910-ben 40, 1911-ben 92 utcát burkoltak.

A mérnöki hivatal személyzetét csak kis s igy elégtelen mértékben szaporították; csak az átszervezés után, amely az 1912. év elején lépett életbe, adtak a tanácsi II. ügyosztálynak annyi munkaerőt, begy képes lesz a mostani keretekben feladatának — erőfeszítéssel — eleget tenni.

— Hogy minden követelményt kielégítően munkálkodhassék a tanácsi II. ügyosztály, akkor szükséges az elvégzendő munkáknak arányos csoportosítása, az évi hitelösszegnek kellő mérvben való rendelkezésre bocsájtása.

— Elengedhetlennek tartom ennélfogva egy hosszabb időre szóló olyan programm- nak megállapítását, amely magába foglalja mindazt, amit a főváros mai állapota szerint j el kell végeznünk; tartalmazta ezeket a munkákat egyes évekre elosztva s olyan módon csoportosítva, hogy a szükségesség foka szerint hajtassanak azok évről-évre : végre, de ne legyen tökéletesen kötőit programm, hanem az időnként szükségesnek mutatkozó változtatásokat a kivitel sorrendjében tegye lehetővé. Ezt a programmot úgy kell ezenfelül megállapítani, hogy minden ut olyan burkolattal legyen ellátva, amilyen a mai is várható forgalmat kibírja. Gondoskodnunk kell, hogy a kellő mennyiségű kőanyag és mindenkor rendelkezésre álljon s ha ez másként — amint gondolom — biztosítható nem lenne, a fővárosnak más módon kell gondoskodnia a szükséges burkoló anyagok beszerzéséről s esetleg más I burkolati anyagokat termelő üzemet be- ; rendeznie.

Hogy mily sok még a teendő e téren legjobban a statisztika mutatja. A főváros összes utainak területe 11,278.500 négszög- méter, amelyből burkolva csak 7,245.999 négyszögméter van vagyis burkolatlan az utaknak több mint egyharmadrésze. A burkolt utcák nagy része 1.950.000 négyszögméter területtel csak makadammal van burkolva, amely sok nagy forgalmi utón helyét meg nem állja s gazdaságosság szempontjából alaposan kifogásolható. Ugyanis eltekintve attól, hogy ezek a makadam burkolatú, nagy forgalmiutak majdnem állandóan rossz állapotban vannak, porosak, sárosak, a fenntartásuk is annyiba kerül, hogy ennek • költségével

6—8 év alatt az útnak szilárd, végleges burkolattal való- ellátási költsége amortisálható volna.

— Nem elég azonban uj utakat építeni, hanem gondoskodni kell megfelelő módon a meglévő burkolatok fentartásáról. Elsősorban meg kell akadályozni ezeknek szándékos rongálását; értendő ezalatt a különféle föld- J alatti közmüvek (például villamos világítási, telefonkábelek, viz- és gázmüvek, csatornák) elhelyezése, illetőleg építése alkalmával a burkolat felbontása; ilyenkor a burkolatot többnyire hiányosan állítják helyre s ha a helyreállítás megfelelő is, későbbi sülyedések az útburkolatot mindig nagyon rongálják. Ugyanez az eset a vágányba építésénél és fentartásánál. Oda kell törekednünk, hogy

ezek a munkák az útépítést megelőzőleg vagy legalább azzal egyidőben készüljenek. A burkolatok fentartásánál szintén főkérdés a pénz és a jó munka. Célom a kerületi elöljáróságok hatáskörébe utalni az útfenntartások hathatósabb ellenőrzését, valamint a feltétlenül szükséges anyagok és költségek biztosítását.

— Az utak burkolásával kapcsolatosan, sőt azt megelőzve kell a csatornákat megépíteni. Hogy azonban ez megtörténhessék, elsősorban a főgyűjtőket kell létesíteni. Ez idő szerint elkészült a dunaparti, közúti és kőbányai magasan fekvő főgyűjtő s épül az óbudai főgyűjtő. Tervezés alatt van az angyalföldi és kelenföldi főgyűjtő s foglalkozván a hegyi vizek levezetésének kérdésével.

— A csatornázás terén a mai állapot ugyanis az, hogy túlterhelt mellékgyűjtőink és közcsatornáink vannak, minimális eséssel és csekély mélységgel. Amig az említett főgyűjtők meg nem épülnek a csatornahálózatot sem lehet kiterjeszteni, ügy a főgyűjtők hiánya, mint a közcsatornák túlterheltsége és csekély esése, valamint a nem egységes kezelés egy másik hátránya az, hogy a csatornák nagy része el van iszapolva. Az uj csatornahálózat megépítésével egyidőben szándékosan a csatornatisztitást központosítani s azt rendszeresen és szakszerűen elvégeztetni.

Ki lesz a főpolgármester?

Ma bizonyára ez a legérdekesebb kérdések egyike. Úgy látszik, mintha a miniszterelnök megbánta volna már azt a kijentését, hogy a főpolgármesteri állás fölösleges s azt az ígéretét, hogy a fővárosi törvény revíziója gondoskodni fog arról, hog}r ezt az állást megszüntessék. A kormány már csak bosszúból is a bizalmatlansági szavazatért, betölti a főpolgármesteri széket.

Az utóbbi hetekben sok név került forgalomba, de bizonyosat már csak azért sem lehet tudni, mert nincs bizonyos. Annyi tény, hogy a kormány Heltai Ferencnek felajánlotta ezt az állást, ez a felajánlás pedig magában foglalja azt az érdekességet, hogy udvari körökben szívesen látnák Heltai Ferencet, mint főpolgármestert. Állítólag arról is tudnak, hogy a trónörököst is megkérdezték volna Heltai személyét illetőleg s Ferenc Ferdinánd a legelismerőbb szavakkal nyilatkozott Holtairól.

Heltai főpolgármesterségének tehát semmi akadálya nem volna már, hanem Heltai ez- időszerint nem akarja vállalni ezt az állást. Lehetséges, hogy anyagi differenciákról van szó, mert a főpolgármesterség jóval kevesebb jövedelmet hoz, mint a gázgyár vezérigazgatói állása, de ezt a különbséget igen köny- nyen el lehet tüntetni, ha a kormány akarja. Precedens is van rá, Ráth Károly, aki mint főpolgármester igazgatósági tagja volt egy nagy banknak. Ezidőszerint tehát Heltai Ferencen áll; akar-e főpolgármestere lenni Budapestnek, vagy sem.

A többi jelölt nem komoly. Nagyváradról érkezett a hir, bogy Miskolczy Ferenc, Bihar vármegye főispánja beadta lemondását, mert 6 lesz a főpolgármester. Ez a hir természetesen nem felel meg a valóságnak, hiszen hogy is lehet elképzelni, hogy a közgyűlés megválassza Miskolczyt, még ha a király jelöli

is a három között? így tehát Miskolczyról, mint kormánybiztosról beszéltek, de ez már — s a kormánybiztosság általában — azért lehetetlenség, mert a törvény nem ismeri a kormánybiztosi intézményt. Kormánybiztos nem lehet elnöke a közgyűlésnek, mert minden olyan határozatot, amelyet a kormány- biztos elnöklésével összeült közgyűlés hoz, a közigazgatási bíróság megsemmisít.

Megemlíthetjük még azt a hirt is, amelyet a darabontok kolportálnak, még pedig nem is tréfából, hanem egész komolyan: Rudnay Béla jelöltségét. De hol van az a közgyűlés, amely Rudnayt megválassza 2

És végül a legújabb hirt: csakugyan nem lesz főpolgármester, hanem a kormány újból Bárczy polgármestert fogja megbízni a főpolgármesteri teendők ellátásával. Ami persze azt jelentené, hogy a főváros békét köt a kormánnyal. Úgy mondják, hogy ez a legvalószínűbb megoldás.

Egy aj veszedelem.

A múlt hét folyamán Bécsben az osztrák agráriusok a magyar gazdákkal egyetemben olyan határozatot hoztak, mely a főváros lakosságára nézve nagy veszedelmet jelent és amely ellen a fővárosnak idejekorán állást kell foglalnia. Az osztrák gazdatársadalom központi szervezete, „Zentralstelle“ tárgyalta ugyanis a magyar agráriusoknak állásfoglalását a mezőgazdasági vámvédelem tervezett „csorbítása“ ellen és kimondotta, hogy tiltakozik a balkáni kereskedelmi szerződéseknek a mezőgazdaság rovására tervbevett minden változtatása ellen s követeli:

1. a minimális gabona- és egyéb agrárvámoknak teljes épségben tartását s

2. a balkáni élőállatbehozatal tilalmának fentartását. Tiltakozik a Balkán-államokból kedvezményes számmal behozható hus- kontingens fölemelése s az ellen is, hogy a ' Románia által ki nem használt kontingens egyik, vagy másik balkáni államnak adassék át.

3. Tiltakozik az őrlési forgalomnak újra ' való behozatala ellen.

4. Követeli, hogy a mezőgazdasági érdekeltség nagyobbarányu képviselete nyerjen a hivatalos kül- és közbenső forgalmi bizottságokban.

Feltűnő, hogy a napi sajtó e kérdés felett minden megjegyzés nélkül napirendre tért, holott ezen határozat érvényesülése a városi, különösen pedig Budapest lakosságára nézve oly csapást jelentene, mely túlszárnyalná az uj adótörvények életbeléptetése által okozott károkat. Itt arról van ugyanis szó, hogy az élelmiszer drágaság megszűnésének még a reményét is egyszersmindenkorra eloszlassák és a magyar ipar fellendülését lehetetlenné tegyék. Hogy ez Budapest szempontjából mit jelent, az bővebb magyarázatra nem szorul.

Budapest egész jövője attól függ, hogy a lakosság munkásságának és keresetének megfelelően meg tudjon élni. Iparunk pedig a Keletre van utalva és a balkán-államok csak akkor fognak az ipari termékek behozatalának megkönnyebbítéséhez beleegyezni, ha az ő termékük behozatala ellen újabb nehézségeket nem gördítünk. A balkán-államokkal való gazdasági jó viszony elsősorban a városi lakosság érdeke. Magyarország egész ipari fejlődése attól függ, hogy felhasználva a jelen-