Független Budapest, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-04-14 / 15. szám
т Nyolcadik évfolyam 1913. április 14, 15. szám. Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap □ A Budapesti függetlenségi és 48-as párt, □ valamint az összes fővárosi függetlenségi pártszervezetek HIVATALOS LAPJA. i?m «щам Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is Előfizetési ára: Egész évre .......... ........................ 10 korona Fé l évre ... ... ......................... ... 5 Fősz erkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS Felelős szerkesztő; B. VIRÁGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Visegrádi-utcza 40. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők : V., Visegrádi-utcza 40. Szerkesztőség és kiadóhivatali telefon 169—38 Egy abszurd reformtervezet. Megnyomorítják a tanítókat. A közoktatási ügyosztály olyan reformot határozott el a tanítók alkalmaztatására vonatkozóan, amely alkalmas arra, hogy megrendítse a hitet a főváros közoktatási politikájában. Minden különösebb ok nélkül egy esztendővel megakarja hosszabbítani a tanítóképzőt, amennyiben a tanítóképzői oklevél alapján nem alkalmaz senkit, hanem kötelezi az okleveles tanítót és tanítónőket arra, hogy egy esztendeig a pedagógiai szeminárium előadásait hallgassák. A javaslat, amely ezt a meglepő reformot indítványozza, elmondja, hogy a kormány nem engedélyezte a főváros tanítóképzőjét, tehát a fővárosnak gondoskodni kellett a pedagógiai szemináriumról, ahol úgy képezi ki a tanítóit, ahogy akarja. Miután nincs tanítóképző, az okleveles tanítóknak és tanítónőknek előbb a pedagógiai szeminárium egyéves tanfolyamát kell látogat- niok s ezentúl nem is kap más alkalmazást a fővárosnál, csak az, aki ezt az egy- esztendös tanfolyamot elvégezte. Viszont: a főváros minden egyes szemináriumi hallgatónak ösztöndijat ad, ezenkívül pedig alkalmazza őket a napközi otthonokban. Ez a terv, ez az a hires reform, amely — úgy sejtjük — már a pénzügyibizottságban hajótörést fog szenvedni. Emlékezzünk csak a pedagógiai szemináriumra, amelyet nem is a tanítók továbbképzése céljából, hanem inkább azért alapítottak, hogy ott sokan igen szép mellékkeresethez jussanak. Most a pedagógiai szemináriumot nagy baj fenyegeti : az egész esztendőben alig volt hallgatója, mert a főváros tanítóit és tanítónőit semmiképen sem lehetett rábírni arra, hogy az előadásokat hallgassák. A szeminárium vezetősége mindent elkövetett, hogy hallgatókat kapjon, de az intézmény olyan népszerűtlen a főváros tanszemélyzete körében, hogy ingyen sem akarta senki sem hallgatni az előadásokat. Gondoljuk tehát meg: egy, intézmény, amelyre a főváros évenként több, mint százezer koronát költ, teljesen felesleges. Ezért van szükség a tanitók „továbbképzésére“. Ezért nem elég a tanitói oklevél, hanem még egy esztendő szemináriumi hallgatás is kell. A szemináriumot egyébként be lehetne csukni, mint fölöslegeset, tehát ki kellett találni valamit, hogy hallgatói legyenek. És ilyenformán lennének is. Tódulnának oda a tanitók, megostromolnák a szemináriumot s az a protekció, amely most a tanügyi osztályban szükséges, ezentúl a szemináriumba való felvételhez kellene. De számítsuk csak ki e javaslat következményeit. Vagy numerus clausust csinál a főváros, vagy boldog-boldogtalant felvesz a szemináriumba. A javaslat nem árulja el ezt: vegyük tehát figyelembe mind a két esetet. Ha megszabja a számát a hallgatóknak, akkor alegnagyóbb igazságtalanságot követi el. Ha az államnak elegendő a tanítási oklevél, a főváros sem követelhet többet s nem is hisszük, hogy a kultusz- miniszter ennyire degradálni hagyná az állami iskolákat. De másrészről, hogy jön hozzá a főváros ahoz, hogy meghosszabbítsa a tanulási időt? Micsoda címen, micsoda jogon? Hiszen igy nem is egy esztendővel kell több ahoz, hogy valaki fővárosi iskolában alkalmazást kapjon, hanem jóval több! Ha numerus clausus van, akkor csak a protekciósok jutnak be a szemináriumba, a többieknek tehát várni kell s ahogy mi ismerjük a fővárost, várniok kell esztendőkig! Eddig kaptak ezek egy kis helyettesítést és napközi otthont, de ez a reform megfosztja az okleves tanítókat a fővárosnál való alkalmazás lehetőségétől. Igen soknak, sőt a legtöbbnek oklevéllel a zsebében esztendőkig kell majd várnia arra, hogy a pedagogiumi szemináriumba bejusson, tehát hogy megszerezze magának a fővárosnál való alkalmaztatás jogát. Igazságos ez ? Méltányos ez ? Beleegyezhet ebbe a közgyűlés s jóvágyhatja-e ezt a kultuszminiszter? Azt hisszük, hogy soha, semmi körülmények között. De vegyük a másik esetet. Nincs numerus clausus, hanem felvesznek a pedagógiai szemináriumba minden okleveles tanítót és tanítónőt. S igy már körülbelül végeztünk is ezzel a második esettel. Hol van a pedagógiai szemináriumnak annyi terme, hogy befogadja ezt a tömeget? És főképen s elsősorban: hol van a fővárosnak annyi pénze, hogy mindezeket ösztöndíjban részesítse s fizetés mellett alkalmazza a napközi otthonokban? A főváros anyagi gondokkal küzd, a legszükségesebb dolgokra sincs pénz s akkor ilyen hiábavalóságba és igazságtalanságba öljenek bele százezreket! Ezt mindenek előtt majd a pénzügyi bizottság fogja konstatálni s nem hihetjük, hogy beleegyezne ilyen oktalan pazarlásba, csak azért, hogy a pedagógiai szemináriumot fenn lehessen tartani. A reformnak megfordítva kell történie: a pedagógiai szeminárium felesleges. A főváros hiába költ rá évente több, mint százezer koronát: tessék tehát beszüntetni a pedagógiai szemináriumot. RIDiKÜL ÉS FINOM BŐRÁRU gyári árban PÄPEK JÓZSEF i rjI ; í j császári és kir. udv. szállító bó'rárugyártónál, ‘“Dl Budapest, VIII., Itákóczi-ut 11 és 15. --------------------------_ Telelőn 65-39. -■■= Щ; ЙО OSRAM-DROTLÄÜWSPA Eltörhetetlen s: 75% áramot takarít meg. Csak az Osram felírás az üvegen szavatol az Osrara dróllámpa eredetiségéért Deutsche Glasglühlicht A.-G. Képviselet és raktár Magyarország részére : FINGER ÉS FIA, Budapest, VI. kér., Hajós-utca 41. szára.
